Vidám? – Park

Képzeld azt, hogy a város egyik legforgalmasabb terén vagy. Nem teszel semmit, csak jelen vagy és figyelsz. Hirtelen emberek elevenednek meg körülötted szétszórva a park minden pontján.

Elsőre egy fiatal párt pillantasz meg, kik forró csókok között egymás pillantását kergetve a boldogság mámorában ölelkeznek. Csak látszólag, de csak pillanatnyilag.

Ott jobbra a parkban egy apa és egy anya tűnik fel a gyermekeik hangos kacagásától. Büszke és boldog szülők ők, kik gyermekeik közelségében óvó pillantásokkal nyugtatják csemetéiket megnyugtatásukra az önfeledt játszadozáshoz. Csak látszólag, de csak pillanatnyilag.

Az egyik padon korosodók egy csoportja üldögél, ahol az egyik úr idős kora ellenére fiatalosan szórakoztatja a szép korban lévő hölgyeket, kik ugyanilyen fiatalos nevetéssel el-elpirulva fogadják a vén csábító vicceit. Csak látszólag, de csak pillanatnyilag.

És ott van a másik oldal.” A park másik oldala”. Az egyik fa alatt egy embert fedezel fel a fűben feküdni ki úgy tűnik pihen éppen. Csak látszólag, csak pillanatnyilag. Mikor közelebb mész meglátod, hogy nincstelen, otthontalan ember fekszik a fűben elterülve egy vékony pléddel hiányos ruházatú testét takarva. Egyvalamiben nem tévedtél, pihen. Rólad később.

Egy öregasszonyt látsz kijönni a park végén lévő mini abc-ből, ki egy méter megtétele után megpihen, hogy erőt gyűjtsön a következő egy méter megtételéig. Nézed ahogy küzd a te irányodba közeledve, még meg is sajnálod. Aztán, ahogy közelebb ér, már többet látsz. Míg pihen, elborultan szitkozódik az életet és embertársait csúnya szavakkal illetve. De csak míg pihen. Egyvalamiben nem tévedtél, öreg. Rólad később.

Tini lányt pillantasz meg feltűnni a messze távolban csini ruhájában,ki kecses mozgásával feltűnést keltve a parkban feléd tart éppen . És mikor melléd ér veszed észre csak a gyönyörű szempárja alatt húzódó lilás daganatot. Egyvalamiben nem tévedtél, tini. Rólad később.

És végül két fiatal srác baráti ölelése vonja rájuk figyelmedet, de mikor testük elengedi egymást tűnik fel,hogy kezük összeforva egymásban maradt. Egyvalamiben nem tévedtél, fiatal srácok. Rólad később.

Vissza az egyik oldalra.

A pár. Miközben a a lány a fiúra tekint a szeme sarkában megpillant egy fiatal lányt, ki csini ruhájában sétálgat. Hullámként fut át rajta a féltékenység, mi öntudatlan reagálásra készteti és azon nyomban magához húzza párját. Miközben a fiúban a szerelem még nagyobb intenzitással szétoszlott az ölelésre, addig a lányban már csak az erősödő birtoklás volt jelen.

Korosodók egy csoportja. Vén csábító viccének csattanója dördült el éppen. A korosodó hölgyek egymásnak rázkódó testükkel, piruló nevetésben törnek ki. Csak egy nem. Épp a csattanó előtt a fiatal pár egybefonódó szerelmes ölelésére lett figyelmes. Pillanatok alatt elvitte a múlt, s átjárta a fájdalom. Fájt az öregsége, fájtak az emlékei. Hasítóan hatottak élete eseményei, s ugyanilyen hasítóak voltak élete meg nem élt eseményei.

A család. Az anya két óvó pillantása közepette a szomszéd padon ülő korosodó hölgyek egyikére lett figyelmes. A hölgy arcán kiült fájdalom az anyát félelemmel és iszonyattal töltötte el. De nem tudta levenni tekintetét a maga elé bámuló öreg test arcárol. Miközben nézte, az öreg hölgy magához térhetett, talán megérezte, hogy figyelik, s az anya felé fordította fejét. És akkor az anya saját arcát látta visszatekinteni, melynek szemei a saját képzeletében lefutott elkövetkezendő negyven éve tekintett vissza. És ekkor a rettenettől kizökkenve egy éles nézéssel a gyermekeire tekintett.

A másik oldal.

Miközben a pihenő ember felé gyalogoltál, a park békét és nyugalmat sugárzó kellemes érzése futott át rajtad. Közelebb érve, kellemetlen szag csípte meg orrod. Akkor esett le, hogy akit pihenni láttál, hajléktalan, nincstelen ember.S a szag, mit éreztél, ruhájából eredt. Fintorral az orcádon irányt változtattál. Vajon hova lett az a békés nyugodt érzés?

Ahogy tovasétálsz egy öreg néni lép ki a boltból. Látod, ahogy küzködik és meg-megpihen, miközben a szatyrát az egyik kezéből a másikba helyezi. Motyogó hangját hallva, arra gondolsz, hogy segítségért esedezik. Elönt a sajnálat, és lépteidet meggyorsítod, hogy segítségére siess. Csak, mikor közelebb érsz hallod, hogy az a motyogás, mit segélykérésnek hittél,nem más, mint átkozódás és szitkozódás minden iránt, mit egy öreg őrült elme hallatni tud. Nem lassítva, a lépteidet még inkább szaporábbra téve tova mész. Hova lett a sajnálat ?

Már korrekt távolságban lassítod lépteid, mivel egy csini lány tünt fel a sarkon , s nem akartad elszalasztani a pillanatot. Kihúzott melkassal, behúzott hassal figyelted a közeledő szépséget. Készültél a jelenetre, talán gondolatban már a holnapi randit tervezted, sőt már a szerelem te(s)ttein járt az agyad. Csak hogy a látkép nem az volt, mire számítottál. A lány monoklitól lila arcával szemedbe tekintve már nem a tetszést látta. Legörbült háttal, kiengedett hassal lépkedtél hát tovább. Hová lett a szerelem?

Hazafele indulva a park utolsó csücskét szelted éppen. Előtted két fiatal srác bohókázott egymással, baráti nevetések közepette. Eszedbe jutott, ha hazamész felhívod a haverod, egy kis aznapi kalandra. Már a móka alatti szokásos pizzán is törted a buksid,mert a gyomrod az éhség jeleit már most hallhatóan leadták. Mikor lefutottad a pizza feltétjeit jöttél ki gondolatodból és vettél észre két egymásba fonódó kezet. Jó időbe tellett, mire rájöttél, vagy talán felfogtad, hogy a két marok, mi egymást szorítja, ugyanazé a két srácé, kiket barátoknak hittél.
Már a hasad sem korgott. Mond. Hova lett az étvágyad?

Nincstelen. Talán egyszer volt otthona, csak elvesztette. Talán sosem volt, mert nem adatott neki. Talán azért vesztette el, mert így hozta a sors. Talán nem a sors az oka, hanem ő maga. És talán azért nem volt, mert mikor lehetett volna, nem élt vele.
NEM MINDEGY MI AZ OK ? Vagy, ha már ő az oka már nem is fázik? Vagy nem is éhes? Vagy nincs szüksége pihenésre?

Fáradt néni. Szitkozódik a világnak. És? Lehet, hogy beteg, s öntudatlanok szavai. Vagy csak az élet formálta őt így. Vagy lehet, hogy jól esik neki. Ki tudja.
HÁT NEM MINDEGY? Attól még fáradt lehet. Attól még nehéz neki a szatyor.

Csini lány. A lila arcú lány talán maga is szégyellte magát. Ki tudja? Lehet, hogy egy egyszerű baleset áldozata. Az is lehet, hogy nem is volt olyan egyszerű. Egy biztos.A lila egyszer elmúlik. Talán életed szerelmét hagytad ki. Talán a sors mentett meg tőle.
NEM MINDEGY? Az esetlen mozdulat sorod (hát,has) talán nagyobb sebet ejtett rajta, mint a monokli.

A szerelmes pár. Két azonos nem szerelemben. Vajon mi zavart? Az, hogy hasonlóak, vagy az, hogy szerelmesek? Ki tudja. Lehet, hogy egy eltévedt helyen ők azok, kik először a segítségedre sietnek. Mert mások, hagyod, hogy eltévedj? Ki tudja. Lehet, hogy oly tisztán élik meg szerelmüket, mit csak párunknak sikerül. Talán ők nem érdemlik meg? Miért, a szerelmet ki kell érdemelni? Neked nem fáj, ÍGY HÁT NEM MINDEGY?