Mámor

Bódulat. Milyen jó is az. Elfeledni mindent és öntudatlanul sodródni az érzelmek világában. A tompított érzelmek világában…
Mikor ott vagy abban nincs véges és végtelen, csak ha te úgy akarod. Nem érzed fájdalmad, nem érzed félelmed, csak ha te úgy akarod. Egyszer a szétfolyt nyugalom pihenteti szellemed, egyszer a kitörő tettvágy mozgatja testedet. Utazol a világban, a saját világodban, a birodalmadban, miben Te, mint a Király uralkodsz. Csak te vagy és képzeleted, minek nincsenek határai, csak ha te úgy akarod. Burok vesz körül ,mint anno az anyaméhben, amit senki, de senki nem léphet át és nem láthat át rajta. Csak, ha te úgy akarod.
EMBER. Hadd világosítsalak fel valamiről.

Abban a birodalomban, ahol te király vagy, ott az alattvaló is te vagy. Te vagy az udvari bolond, mi királynak hiszi magát és te vagy a paraszt, mi a bolondnak hiszi magát. Egy olyan játékot űzöl, ahol te vagy a játék és te vagy a játékos is. Ha te bolondnak hiszed magad, akkor az is vagy. Ha te királynak érzed magad, akkor az is vagy. De csak magadnak…
És az a burok, amit oly kitartóan magad köré szőttél, hogy átláthatatlan pajzsként visszatükrözze a feléd irányuló szempárokat, megvakítsa a rád meredő tekinteteket, igazából a te szemed világát vakítja. És minél jobban vakít, annál torzítottabb a kép, a képed, a látképed. Torz a te határokon belüli világodban, és torz a határokon kívüli világokban, ahol már mások is játszhatnak királyt, de szintén a te világodat képezik.

Sajnállak. Igen sajnállak, mert szánalomra méltó vagy. Az erő mindig ott van az emberben, hogy cselekedjen, de hát ez a szegény én… Gúnyosan hangzik igaz? Így érzed.
És most e szavak hallatán még jobban magadra húzod a leplet és aláigazolod önmagad. Hadd mondjak valamit. Egy valamiben igazad van. Ez a te világod. Te érzed a szavaimból a gúnyosságot, te érzed e szavak hallatától a dühöt és a megalázottságot. Hát épp ez az. Te éled az életed, te éled meg érzéseidet. TE és SENKI MÁS.
És éppen így kerültél ide, ahol most leledzel. Ez a világ, ez a drog nélküli világ, amiből jöttél sem más, mint a tied, ahová megérkeztél. Csak egy valamiben különbözik. A szabadsághoz vezető kapuk száma. Ahol most te vagy, ott csak egy kapu létezik. Egy, aminek a kulcsa a te világodban van. Most megijedtél. De ne tedd.
Figyelj ide egy kicsit, amit most mondok.
Egy ajtónak mindkét oldalán ott a zár. Mondd el hogy néz ki ez a kulcs, s én lemásolom…