A JELEN

Aggódás a meg nem történt, képzeletedben alkotott jövő iránt.
De vajon amikor aggódsz a jövőd iránt, hol marad a jelen?
Hisz ha jelen vagy, a jövőd elvész.

Ha viszont jövőd van, a jelen veszti életét.

A jelenért nem aggódhatsz, mert az történik. Csak átélni, s megélni lehet.

Ha történik jelened a jövőd, mint olyan nincs, csak a felé haladsz. Legalábbis úgy tűnik. De mindig csak haladsz úgy, hogy a jelened közepén maradsz. Talán úgy, mint bolygónk ahogy a naprendszer körül forog, miközben a saját forgásával halad, de a kép ugyanaz marad. A kép, melyet a szögek állása alkot, csak mint az előbb, a kép forog, de ha fordulsz te is vele a kép mozdulatlansága a látszat, s te így a jelenben maradsz.

S ahogy forogsz, te, a kép, a bolygónk, s bolygónk a nap körül, s a nap a szemünkre láthatatlan dolgok körül, s azok azok körül, miközben ők maguk is forognak, körkörösen mozogva haladnak, minden irányban újabb kört formáznak, s te, mint a kiindulópont egyyenesként a képre meredsz, miközben szintúgy te is a karikákat szeled burkolva körbe a jelent.
A kép így ugyanaz maradt, pedig benne már mennyi kör megfogant?
S ha így teszel, mindezt a képet megélheted.

Vissza az írásokhoz