A MAI NAPOK ARCHÍVUMA

Hiutu az élet nagy igazságairól napi szintű útravalót készít mindazoknak, akik a hírlevélre feljelentkeznek. Iratkozz fel te is, hogy életed könnyebb legyen - klikk ide!

Copyright © 2006-2009 Hiutu. Minden jog fenntartva!

 

2015. 07. 29.

Amíg menekül és különül az ember, addig az igazságot és a hazugságot, de  nem a valóságot és a
valótlanságot tudja magáévá tenni...

Hiutu

 

2011. 12. 30.

Az emberi korlátok mindig abból nyerik erejüket, hogy elhisszük, hogy azok. 

Amint felismered, hogy korlátok nem léteznek, helyet adsz létezésüknek. 

Mert minden aminek helye van az életedben, megszűnik korlátnak lenni. 



Hiutu 

 

2011. 12. 17.

Az élet a kiszámíthatatlanságával adja azt a csodát, amelyben létezünk. 

Minden egyes lélegzete egy újszülött csecsemőnek egy utolsó lélegzettel kapcsolódik össze. Így
 járja létünk a táncot a teljességgel... 

A csodák pedig akkor jönnek, amikor megengeded létezésüket. 

S akkor sem a semmiből törnek, 

hanem egyszerűen csak észrevetted őket. 

Boldog Karácsonyt Neked. 


Hiutu 




 

2011. 11. 25.




 A félelem egyetlen dolgot csinál az életedben. 

Megváltoztatja az ízlésedet… 

Ne feledd. Az ízlésed megmutatja ki vagy, mi vagy, merre tartatsz, mit akarsz, és miért…
 
Egy magyarázat. A saját magyarázatod. Semmi több. 


Hiutu 

 

2011. 10. 29.

Az élet a kiszámíthatatlanságával adja azt a csodát, amelyben létezünk. 

Minden egyes lélegzete egy újszülött csecsemőnek egy utolsó lélegzettel kapcsolódik össze. Így
 járja létünk a táncot a teljességgel... 

A csodák pedig akkor jönnek, amikor megengeded létezésüket. 

S akkor sem a semmiből törnek, 

hanem egyszerűen csak észrevetted őket. 

Boldog Karácsonyt Neked. 


Hiutu 

 

2011. 09. 24.



 A félelem egyetlen dolgot csinál az életedben. 

Megváltoztatja az ízlésedet… 

Ne feledd. Az ízlésed megmutatja ki vagy, mi vagy, merre tartatsz, mit akarsz, és miért…
 
Egy magyarázat. A saját magyarázatod. Semmi több. 


Hiutu 

 

2011. 08. 27.






 A félelem egyetlen dolgot csinál az életedben. 

Megváltoztatja az ízlésedet… 

Ne feledd. Az ízlésed megmutatja ki vagy, mi vagy, merre tartatsz, mit akarsz, és miért…
 
Egy magyarázat. A saját magyarázatod. Semmi több. 


Hiutu 


 

2011. 07. 22.

A gondolataid nem attól „veszélyesek”, hogy folyamatosan suttognak Neked.

Hanem attól, hogy hiszel nekik. Elhiszed amit súgnak, amit súgni akarnak.

Mert minden érzelem a gondolatból ered, és minden gondolat az érzelemből. Tested pedig felismeri
őket. És válaszol… 

Ahogy tud.


Hiutu

 

2011. 06. 30.


A legnehezebb feladat saját titkaidat önmagadnak bevallani. 

Figyeld csak meg. 


Hiutu 

 

2011. 06. 24.

Párkapcsolat 


Ha hiányzik valami. 

Ha unod, és mást akarsz. 

Ha kevés az az egy. 

Ha ferde utakra vágysz. 

Bármit megtehetsz. 

Csak mindig légy őszinte. 

De ne feledd!! 

Az őszinteség sosem az, hogy nem hazudsz a másiknak. Az igazi őszinteség felismerni legbensőd
korlátait, és a szerint cselekedni.
 
Ez esetben, 

-Mindig azt és annyit engedj meg magadnak, amit a másiknak is megengednél! 


Hiutu 

 

2011. 05. 31.


Ne feledd. 

Az ítélet mindig ott a legerősebb, ahol a dolgok számodra ismeretlenek. 


- Mindig az jár a legerősebb ítélettel, amit nem ismersz… 



Hiutu

 

2011. 05. 20.



 Cél Félelem és Értelmetlenség 

A háromszög 

Célt sok mindenért lehet keresni az életben. Vágyak kielégítésére, remények megváltására, hiányok
pótlására, félelmek takarására, de amiért legtöbben keresik, az a káosz mögött húzódó
értelmetlenség
érzésének elfedésére.
 
Értelmetlenség. 

Nagyon ijesztő, üres, szinte elviselhetetlen érzés. Tudom. Ismerem, Nekem is volt részem benne.
 Félelmetes. Tág és ismeretlen. Ha az érzés felbukkan, szinte azonnal keresel egy célt , egy vágyat
egy reményt.
 
Hogy miért? 

Az értelmetlenség mögött sokszor félelem húzódik. Az egyetlen ilyenkor megmaradt elem, ami még
cselekvésre sarkallhat. Mert bizony önmagában az értelmetlenség érzés nem képes a cselekvésre
ösztönözni. Passzív érzelem. Mindig a mögötte húzódó félelem az a hajtóerő, ami ilyenkor azonnal
menésre, pörgésre, cselekvésre, Cél keresésére késztet.
 
Csak hogy ne érezd. 

És mindig itt áll meg az ember. Ennél a határnál. A Félelem és az Értelmetlenség között. De
tekintete mindig a félelem erdeje felé fordul. Ahol a célok, vágyak, remények vannak. Menni, futni,
csinálni.
 
Csak hogy ne érezd. Mert ismeretlen. Nem tudsz mit kezdeni vele. Nem erről szól az élet. Miről is
szól az élet? Futkározás, kergetőzés, eszement pörgés, versengés.
 
- Hát nem ez az igazi értelmetlenség? 

Ha ott állsz a határon a két erdő között. Fordulj az értelmetlenség érzése felé, és lépj be. Csak
egyet. Csak egy lépés, és meglátod, hogy a félelem erdejétől pont egy lépéssel messzebb kerültél.
 Már nem is félsz ugye? 

Már nem is olyan félelmetes ugye? 

Most lépj még egyet. Már szinte nem érzel semmit. A félelem mindig annyival messzebb lesz, ahány
lépést megengedsz.
 

AZ ÉRTELMETLENSÉG érzés 

Az Értelmetlenség a legerősebb passzív hajtóerő, ami csak létezik. Hogy hova hajt? Hát pont hogy
sehova. Maradásra. Sehova. Oda, hogy itt. Hogy ez. Hogy maradj. Hogy állj meg. Ne csinálj semmit.
Hallgass, fogadj, engedj.
 
Ha felismered, hogy a reménytelenség nem más, mint elmédben, testedben, gondolataidban dúló háború
és a belső csönd közti határ mezsgye, akkor megleled életed.
 
Életed értelmét nyeri. Hogy a háborút megnyerd, előtte csatát is kell nyerni. Menj be az
értelmetlenség erdejébe. És a csatát megnyered. Majd jöhet a „háború”.
 

Hiutu

 

2011. 04. 29.

Sziasztok, itt Hiutu. 


Az emberiséget mindig is foglalkoztatta a teremtés kérdése. 

Vajon mi is a teremtés? 

A teremtés az ember lelkében, magzatként megbúvó, kiteljesedés vágyának csírája.
 Mégis, mikor azt hallják teremtés, mindenkinek a pénz jut eszébe. Pedig a pénz, az e világ
eredménye. Egy eredmény, melyet az emberiség eszközként használ vágyainak beteljesítésére. És ez
így
van rendjén.
 
Hogy a vágy mögött mi húzódik? 

A legtöbb vágy, ami az embert hajtja a hétköznapokban, egós. Egy másoktól megirigyelt autó, egy
másnál jól bevált egyéniség, a másnál látott, tetszetős, de önmagunknál már hiányként lecsöpögő
társadalmi kép.
 
És mégis, minden egós vágy mögött ott lapul a kiteljesedés vágya. Egy csíra, mely kreativitásunkat
felhasználva megteremtetté lesz.
 
De Teremteni tudni kell! 

A tudatos teremés sosem a cél fókuszálásából nyeri erejét. 
Hanem az út során felbukkanó lehetőségekből, és amiket meg is lépsz. Ha tényleg megléped.
 
De a sok szelektálás és félelem… 

Minden kihagyott lehetőség nem más, mint öntudatlan sodródás az élet tengerén. 

Most azt kérdeznéd, hol vagy Te ebben? Hol itt a választás? 

Nem az a baj, ha eldöntöd, AKARSZ e élni a lehetőséggel vagy NEM. Szíved joga. Hanem az, hogy a NEM
döntésed mögött legtöbbször félelem húzódik. Méghozzá az ismeretlentől való félelem.
 
Ha meg mégis belemész, nem mered igazán átadni magad a helyzetnek. Ennek köszönhetően, az eredmény
csak azt fogja aláigazolni, amit előre megmondtál. Fölösleges, úgyse.
 
De mit vártál? Hogy akarsz végigegyensúlyozni egy hosszú egyenes deszkán, ha arra figyelsz, hogy le
fogsz esni, vagy mikor fogsz le esni.
 
Pedig ha a deszkára figyeltél volna… 

Erre szokták mondani, ne csak nézz, láss is. Ha állandóan a fejedben vagy, nem látod, ami
körülötted
történik. Ha nem látod, nem is tudod észrevenni.
 
Ne feledd! 

Amit pedig nem veszel észre, az számodra nem létezik. 


Hiutu 

 

2011. 03. 31.



 Rabságod tanúbizonysága. 


Minden birtokolt dolog, amiről tudod, hogy birtoklod, 

minden birtokolni vágyott dolog , amiről áhítozol, ábrándozol, 

minden birtokolni vélt dolog, amiről úgy hiszed, hogy birtoklod, 

a saját rabságod tanúbizonysága. 

Mert minden birtokolt, amiről tudod, hogy birtoklod, az bizony téged birtokol. 

Mert minden birtokolni vágyott dolog, amiről áhítozol, ábrándozol, az bizony már most birtokol.
 
Bárhogy hiszed, vágyod, véled, így van, minden amit birtokolsz, az bizony egyedül Téged birtokol.
 
Ez hát a saját rabságod tanúbizonysága. 




Hiutu 

 

2011. 02. 25.

A teremtésed kulcsa sosem a cselekedeteidben, hanem a hozzáállásodban rejlik.

Mert míg a cselekedettel másoknak tudsz hazudni, a hozzáállásodat a dolgokhoz nem tudod elrejteni. 

Önmagad elől nem.

Még akkor sem, ha megerőszakolod magad. 

Az ember mindig tisztán látja önmagát. Csak mondjuk nem tetszik neki. Póbálja elhitetni a mást, de
az érzés, az a mély érzés úgyis mindent elárul…

És még ráadásul a másik is érzi. Tán még meg is kérdezi, és jön a letagadás…

A hozzáállás a tüzet és az erőt adja. Megadja az erőt a cselekedethez, vagy épp elfolytja. A
cselekedet pedig megszabja és lekövezi az utat. Csak hát nem mindegy, hogy milyen kőből és hova.

Ha a kettő nincs összhangban, a zűrzavar a káosz és a szenvedés marad. Légy hű önmagadhoz és tedd
mérlegre. Valóban Azt,Úgy, Azzal, Ott csinálom amit akarok? Ha úgy csinálod akkor nem lesz baj. Ha
azzal , de nem úgy akkor baj van. Ha azzal, de nem ott, akkor már nem lehet úgy és baj van. Ha ott
és azzal, de nem úgy, akkor is baj van.

Cselekedni mindig tudsz, bármi is az indíttatás, bármi is a hozzáállás. De a hozzáállás mindig az
ami. Az letagadhatatlan.

Kérdezd meg magadtól.

Ha megvan a válasz és nem tetszik, a felismerése annak ami van elég erőt adhat Neked.
 Egy Erő a hozzáállásodban , hogy cselekedeteidet tisztán és őszintén vidd. Ha nem engedsz a
félelemnek, a reménytelenségnek, a kényszernek, akkor a hozzáállásod oly erős és öntudatos lesz,
hogy a cselekedetedet nem tudod nem ennek fényében tenni. Nagy erő kéne ennek a letagadásához.
Nagyon nagy. Bár az ember sok mindenre képes…

Az ember nagyon erős. Gondolj bele, mennyi terhet viszel évek, évtizedek óta, és még mindig két
lábon jársz. Ez igen. Ez már már emberfeletti…

Hiutu

 

2011. 01. 31.

A hiány sosem a jövődbe vetett elképzelésed terméke. A hiány mindig a múltadból meríti erejét. 

Mi hiányzik Neked? Amikor este lefekszel, nyugtalanul csak nézel, gyomrod feszültségben, már néha a
hányinger is kerülget, vajon mi az ami hiányzik?

Mire gondolsz ilyenkor? 

Egy szeretőre? Egy szerelemre? Egy gyerekre? És amikor ezt gondolod, mi az amivel erősíted a
hiányodat?

 Ha lenne, akkor más lenne? Ezzel a mondattal?

 Vagy mi hiányzik? Egy saját lakás? Pénz? Béke? 

És amikor erre gondolsz, mivel erősíted még a hiányodat? 

Elképzeled a, ha lenne akkor másképp lenne világodat?

Belegondoltál már abba, hogy nem a jövőddel van a gond? És nem a jeleneddel? Hogy az amit Te
odaképzelsz akár hiú ábránd is lehet? Volt már neked "kicsiben" olyan, hogy megkaptad a hiányod
elemét és mégsem változott semmi? Tudatába kerültél annak, hogy rögtön kerestél mást ami
hiányozhatott?

 Nem a jövővel van a gond. Nem hiányzik a jövődből semmi. 
Tudod miért? Mert a jövőd nem létezik. A jövő az jövő. 


A múltadat viszont ismered már. Minden hiányod, minden szenvedésed a múltad folytonos megrágásából
ered. Olyan, mint a rágó. Csak rágod és rágod, miközben egyre fakóbb az íze.

Szerinted mi a hiány?


Amiről úgy gondolod, hogy hiányzik, nem más, mint a múltadban megtörtént, megélt érzelmek, élmények
ellenállásából fakadó elvárás.

 Ha például olyan barátnőd, vagy barátod volt, aki nem volt a legnyerőbb Neked, ezzel az
ítéleteddel
rögtön létrehoztál egy szerinted milyen lenne a nyerő típust, és kész is a hiány.

Lehet álmodozni.

Ez a hiány a képzeletedben a jövőre vetíti ki magát, és kész is a szenvedés. Pedig csupán egy
egyszerű elvárás és tagadás, a múltad ítéletének eredménye.

Mindig minden hiány a múltadban gyökerezik. A jövődbe való beillesztése egy öntudatlan játék
csupán.
A hiány, a múltadban létrejött eseményekkel, helyzetekkel, személyekkel, élményekkel, stb.
kapcsolatos azonnali ellenállás terméke. Mert a jobboldalnak mindig van bal oldala is.


 Így ha szenvedsz a hiánytól, csak magát a hiányt fogod erősíteni vele. Minél jobban hiányzik
valami, annál messzebb visz magától a hiányt betöltő dologtól. 

Egyetlen lehetőséged van erre. Hogy ne a képet vetítsd ki, ne azt amit a jövődbe be tudsz helyezni,
ne ábrándozz, mert csak messzebb lök.

Hanem engedd meg a hiánynak, hogy végre valóban hiányozzon az a valami. Engedd meg az érzést képek
nélkül, hogy éljen benned. Engedd meg neki, bármilyen fájdalmas is legyen. Magát a Hiány Érzelmet
éld meg. 
Mert ha ezt teszed, a múltadat változtatod meg ezzel. Betöltöd a múltad, egyesíted a kettősségeket.
A feketét a fehérrel, a lentet a fenttel...

És tiszta lappal kezdhetsz.

Nem egyszerű, sőt. Mert az érzelem az emberben mindig félelmet gerjeszt.

De ha valóban élni akarsz, nincs mit tenned. Előbb utóbb, úgyis fejet hajtasz ennek. Akkor legyen
inkább előbb, mint utóbb.

Hiutu

 

2011. 01. 14.

VÁLTOZTATSD MEG A MÚLTAD A JÖVŐDDEL, A JELENBEN.

Igen. Megváltoztathatod a múltad.

Hogy hogyan?

Ha életedben sok "rosszat" tettél. Ha szüleiddel nem vagy jóban. Ha olyan dolgot tettél, ami
megváltoztathatatlan, stb...

Miért viszed tovább a válladon? Lépj. Csinálj számodra jó cselekedeteket. Öleld át szüleidet. 

Csak egyre vigyázz. Ne a múltból tedd. Ha a múlt viszi előre lépteid, nem a változást, csak az
irányt szabod Te. Az irány mindig a mögötte lévő lépésből ered.

Ha meg akarod változtatni múltad, előbb rakd le. Ne dobd el, mert a múltat eldobni nem lehet. És
nem
is kell. Hisz ki az aki él most? A múltad tapasztalatai, mely mindig a jövőd első és azt követő
lépését jelenti.

Rakd le a múlt testét, hogy a tartalom adja döntésed és következményét. Mert a ruhára sok pór
ragadt, míg a tartalom az éretlen gyümölcsből érett almává fakadt.gy született meg a tapasztalat,
az
aki vagy. Te Magad.

A múlt megváltozik, ha a jövőd a jelenben halad. A múlt mindig megváltozik, ha minden lépésed előtt
egy pillanatnyi szünetet tartasz.

A pillanatnyi szünet csendjében megfogott cselekedeted az, ami megváltoztatja múltadat.

Hiutu

 

2010. 12. 27.

 Mielőtt kétségeid lennének, magad felöl.

Megérni a Tanításra nem azt jelenti, hogy elég tudásod van, amit megoszthatsz másokkal.

Hiszen a tanítás mindig a tanító tanulását (is) jelenti.

Megérni a Tanításra nem más, mint hogy megértél a felelősség felvállalására.

 

2010. 12. 17.

- Hogyan lehet elvárás nélkül adni? -Kérded.


- Úgy, hogy nem adsz, hanem hagyod, hogy elvegyenek.

Hiutu

 

2010. 11. 30.


A mai napra

Az igazság mindig csak annak igazolja vissza önmagát, aki hisz a létezésében. 

Hiutu 

 

2010. 11. 26.

A teremtés annyit tesz, mint útjára engedni és végigkísérni a világban 
kiteljesedésed. 

A teremtés soha nem egyszemélyes. A teremtés nem megy a környezeted nélkül. 

-Aki azt hiszi, hogy igen, az nem teremt, hanem tipor. 

-Az nem kiteljesedik, hanem szétterül, miközben tarol. 

-Az nem magát éli, hanem magát kiéli. 

Ezért Becsüld a környezetedben Élőket. -Nélkülük nem élheted azt aki vagy, 
aki szeretnél lenni. Önmagad. 




Hiutu

 

2010. 10. 29.


A MÚLTAD két irányt szabhat Neked : - lehetőséget és
- zsákutcát.


Két módon hathat az életedben : - Méregként, és
- gyógyszerként.


Két módon használhatod: - Fegyverként, és
- segítőként.

És két módon mutathatod: - hamis álarcként, és
- valódi arcodként


Hiutu

 

2010. 09. 30.

 A felelősség felvállalása azt jelenti, hogy mered megélni a jelen pillanatban megszületett
élményeket minden ellenállás nélkül...

Hiutu

 

2010. 09. 24.


A játék lényege, hogy most nem mindenki ugyanazt az üzenetet fogja megkapni, mint ahogy eddig.
Eddig
úgy csináltam, hogy rátok hangolódva lehívtam a leginkább a mai napra illő mai nap üzenetét. Így
előfordult, hogy volt olyan, akire egyáltalán nem illet, mert a többség adta az üzenet lényegét.
Mostantól két  csoportra foglak osztani Titeket és a már meglévő mai napokat fogom személyre
szabottan elküldeni.  Nem minden esetben persze.És szívesen venném, ha megírnátok hogyan is
értettétek, és hogyan illik az üzenet bele az életetekbe. 
Az archívumban csak az új mai napok kerülnek fel!

Szép napot, Mindenkinek

Hiutu

 

2010. 08. 26.

A sorsodat a tetteiddel szövöd,

tettedet a szándékaiddal,

szándékodat az érzelmeiddel,

érzelmedet a gondolataiddal,

gondolatodat az alapmintáiddal,

alapmintádat a környezeteddel,

a környezetedet pedig Te szövöd...

Hiutu

 

2010. 08. 13.

Ha kérdezed magadtól.


- Mi az élet értelme?

- Ki vagyok Én?

- Mit keresek itt?

- Miért nem vagyok boldog?



Akkor jusson eszedbe.


- Értelme "nincs", Lényege van. Értelmet csupán Te adhatsz Neki, a Lényeg pedig maga az Élet.

- Az vagy aki Lenni akarsz.

- Mit keresel ott?

- Mert ott vagy és nem itt.




Hiutu

 

2010. 07. 30.

A dolgok az értelmüket akkor nyerik el igazán, amikor már nem nevezed néven őket.

 Hiutu

 

2010. 07. 16.


                                     
Egy született kérdés:

Ez a kézpuszilós gyakorlat nagyon durva Hiutu!  Zseniális.  Miközben
megpuszilom a kezem, elindul valami a gyomrom környékén és jön fel
 valami sírásféle, de annyira nem erős, hogy sírni tudnék.  Majd lehet
 kipróbálom, hogy addig puszilgatom a saját kezem amíg beindul:)))  Ez
 a belemenés/megélés?  És az a rutin, amikor továbblépek rajta és
 rágyújtok egy cigire?:)
 
 A negyedik lépés nagyon nehéz szerintem.  Nekem legalábbis.
 Gyakorolgattam ezt mostanában. Belemenni az érzelembe, agyalás
 helyett, mert tudom, hogy úgy el tud múlni.  De már ott elakadok, hogy
 mit is érzek valójában?  Sokszor a nevén sem tudom nevezni.  Tudom,
 nem is kell, mégis elég zavaró, hogy azt sem tudom mit érzek.  Valami
 nem jó, de nem tudom mi az.  Tördelem az ujjam és nem tudom miért.
 Nem találom az okát.  Igyekszem nem is keresni, majd csak megjelenik
 egyszer, vagy csak elmúlik magától..., most mégis írok, tehát mégis
 keresem:)  Furcsa, hogy nyugodtnak érzem magam, nincs semmi bajom,
 mégis azon kapom magam, hogy tördelem a kezeim.   Könnyebb volt amikor
 még voltak nagy érzelmeim, düh, meg ilyenek, mert könnyebb volt nyakon
 csípni.  Most szinte csak a történéseim-ből tudok valamennyit olvasni,
 mert az érzelmeimből nem tudok kihámozni semmit.  Vannak dolgok amikre
 egyáltalán nem látok rá, de tudom, hogy ott vannak.  Biztosan jól
 mélyen eldugva.  A kis dögök. Furcsa.  Meditációban pedig olyan arcok,
 történések jelennek meg, amik nem is értem, hogyan kerülnek oda.
 Általános iskolás osztálytársak, alsó tagozatos történések stb.,
 gondolom nem véletlenül.  Nade mit kell velük csinálni?
 
 Ha van kedved, erről is írhatnál:)
 
 Puszillak

Xxx
                                          A mai napra

  Pont az a lényeg, hogy semmit.

Ha megállítod őket, azonnal előrántanak hozzá további gondolatokat, vagy próbálnak "rávenni" hogy
találd meg az okát, ami nem ad mást, csak bevezet a pókháló közepére.

 Olyan ez, mint az örvény, ami lehúz a mélybe, de ha nem kapálózol, kidob. De erősnek kell lenned,
mert nem egy örvény munkálkodik, és minél közelebb kerülsz az érzelmek valódi világához, annál
intenzívebb, megmagyarázhatatlanabb, ismeretlenebb érzelmi állapotokat élsz meg. Ha megfigyeled,
minél mélyebbre mész magadba, annál jobban megéled a kettősségek mélységét. Van egy olyan szakasz
ezelőtt, aminek az a jellemzője, hogy mivel már nem tudsz azonosulni a felszínes viharokkal,
érzelmekkel, gondolatokkal, egyfajta érzelemmentességet élsz meg, ami olyan, mintha nem érdekelne
semmi, nem izgat fel semmi, de mellékterméke, hogy igazából nem is érzed, hogy élsz. Ezt az
állapotot is hagyni kell elmenni, mert ez a legsunyibb állapot, ami akár évekre is magához köthet,
miközben a nem értésből, hogy vajon mi ez, sumák módon olyan gondolatokat gerjeszt, ami egy újabb
állapot generálását idézi elő, méghozzá a közöny és a depresszió állapotát. Ebből nagyon nehéz úgy
kijönni, hogy ki akarsz jönni. Csak úgy lehet, ha NEM akarsz kijönni!!! Tehát, hagynod kell
magadon,
mint a gyermekedet az öledben, miközben tudatosítod, hogy nem vagy  azonos vele, és semmiképpen nem
adod át magad azoknak a cselekedeteknek, amiket ez táplál. Hogy értsd. Ez az állapot arra sarkall,
hogy ne menj sehová, sétálni, mozi, csevegés, stb., mert úgy sincs értelme. És pont itt a lényeg és
a megoldás, neked tudatosan fel kell állni, és igenis sétálni, csevegni, miközben az előbb leírtak
szerint tudatosítani, hogy nem vagy azonos vele, mint a gyermek az ölben, egyfajta elfogadással,
nem
ellenállással élni az életed. És egyszer csak kidob ez az állapot.  Ez után egy kis pihenő időszak,
majd jöhetnek a valódi mélységek.

Szokták kérdezni, m mikor lesz ennek vége. Egyszer, és soha. Mindig ezt válaszolom.

Ha van kérdésetek írjatok.

Szép napot, Hiutu

 

2010. 06. 30.

Ha nem látod a kiutat. Minden egy helyben mozog, de mégsem mersz lépni. Ha életedben csak a
megszokott rutin, az ismerős, de már unalmas órák. És mégis bent, benned változásért kiállt a
lelked, de nem tudod hogyan tedd. 

Akkor íme egy jó tanács.

 Engedd meg magadnak az érzelmeidet, melyeket ez a helyzet táplál. Mert ha megnézed, bár érzelmeid
ott vannak, de mégsem mered őket megélni. Vagy másra irányítod unalmadból, önutálatodból,
tehetetlenségedből kinőtt haragodat, vagy csírájában elfojtod őket. Ahelyett, hogy megélnéd őket
tisztán, elfordulsz tőlük és lekötöd magad valamivel, mondjuk a megszokott rutinnal? 
 Ha megengeded az érzelmeidnek az életet, anélkül, hogy elfojtanád, vagy másokra irányítanád, akkor
minden félelem, aggodalom, ragaszkodás, önutálat, tehetetlenség, düh, unalom, ami az ördögi köröd
generálói, amik elveszik tőled a legkisebb lehetőségét is a lépésre, elcsendesülnek.
Elcsendesülésük
alatt lesz időd a helyes mérlegelésre, tisztánlátásra, és azokat a lehetőségeket észrevenni,
amelyek
talán már akkor is ott voltak, de vakságodban nem láttál, érzelmi elborultságodban nem gondoltál
volna.

Hogy hogyan kell megélni az érzelmeket anélkül, hogy elfojtanád? 

Első lépésben vonulj vissza. Vonulj vissza magadba. Ne engedj a környezeted szurkálásának, amit
esetleg kaphatsz ilyenkor.- Na mi van depis vagy? - Jaj ugyan már ne gyerekeskedj. -Mond már el mi
a
baj. - Valami baj van, olyan csendes vagy. Stb...

Második lépésben merd megélni azokat az állapotokat, amik ekkor felébrednek álmukból. Ugyanis
minden
érzelem egy állapotot hoz magával. Az állapot nagyon mély lehet, és akár hetekig is benne lehetsz,
ami igen mély, monoton, magányos szomorúság érzését is jelentheti. Idegen érzés.

Ilyenkor az ember megijed, ekkor szokták feladni és visszatérni a régi rutinhoz.

Harmadik lépésben engedd meg magadnak a sírást, a nevetést, amiket az érzelem, illetve benned lévő
gát felszabadulásakor tapasztalhatsz. Hasonlít ez az állapot arra, mintha kicsit bediliztél volna,
de Te csak engedj utat, és ne engedj az ilyenkor felbukkanó visszatartó érzelemnek, szégyen
érzetének. ( A szégyen magunkkal szemben nagyon nagy akadály az emberben) Ha most kinevetsz,
próbáld
ki a következőt. Puszild meg a kezedet, mintha csak a szerelmedét, vagy a szeretteidét puszilnád.
Nézd meg mit érzel. Szégyent. Ezzel a gyakorlattal akár fel is oldhatod ezt.

Negyedik lépésben ne fűzd a gondolatataidat az érzelmek hatására. Próbáld mindig visszairányítani a
figyelmedet magadra, az akkor éppen aktív érzelmedre. Csak az érzelmet hagyd meg magadban,
testedben
élni. A gondolatok csak arra jók, hogy fenntartsák az érzelmek erejét, és vagy erősítsék, majd
öntudatlan cselekvésre késztessenek. Bármit gondolsz, legyen az bármilyen erős, és vagy igaz, ne
engedj neki. Hagyd ott, mert ellenállással csak erősíted őket, hagyd hadd pörögjenek, de ne vedd
őket figyelembe.

Ötödik lépésben mikor már érzelmeid lecsendesedtek, eltűnt a vihar, kezd el figyelni életedet,
környezetedet, családon belül, munkahelyeden belül, figyeld meg, a szereplőket (minden ítélet
nélkül), és saját reakcióidat( ellenállás nélkül) , majd azon túl, ami nem tartozik a közvetlen
életritmusodhoz. Az embereket, a város mozgását, a színeket, magát az életet.

Az ötödik lépésnél előfordulhat egy újabb érzelem-állapot hullám, de ekkor már tudod mit kell
tenned.

És még egy jó tanács: A tested nagyon jó transzformáló "eszköz". Merd használni. Mozogj.  

Sok sikert.

Hiutu

 

2010. 06. 18.

- Véleményt csak akkor mondhatsz bármiről, ha már ismered. 

- Megismerni pedig akkor fogod, ha nincs róla véleményed.


Hiutu

 

2010. 05. 29.

Bármit teszel, bármit gondolsz, bárhogy viselkedsz másokkal, bárhogy követelsz, mert jogosnak
tartod, bárhogy szomorkodsz, bárhogy vitázol, sosincs igazad.

- Mert mindig ott van egy másik igazság, ami üti a tiédet. 

És mindig igazad van.

- Mert a gondolatvilágodat nem lehet meghamísítani. Az olyan amilyen. 


Hiutu

 

2010. 05. 13.

 Döntésed következményének minősége mindig attól függ, mennyire vontad kétségbe döntésed
helyességét.

Hiutu

 

2010. 04. 30.

 A féltékenység nem más, mint a hatalomvágy egy formája.

Ha kicsi a melled, nagy mellekre vágysz.
- Vajon miért?
Mert szebbnek látod akkor magad?

Lehet. Végülis miért ne? Te szebbnek látod magad. És akkor boldogabb leszel, boldogságot adsz a
világnak?

Nem. Az igazság más. Mert azt hiszed, hogy ha nagyok a melleid, többet megtehetsz. Messzebbre
mehetsz. Nagyobb lehetsz. Több fiút bolondíthatsz, több embert irányíthatsz. De hát ilyen a
világ…



Ha vékony a tested, izmosabbra vágysz.

-Vajon miért? Azt hiszed azért mert úgy jobb érzéssel, boldogan nézhetsz reggelente a tükörbe? 

Igen. Jobban fogod érezni magad. Büszkén, széles vállakkal már nem is leszel olyan félénk.
Felveszed
a nagyok arcát, és vékony ember félelemében kéjelegsz.



Ha megvannak a nagyobb melleid, akkor párkapcsolatra vágysz.

- Vajon miért? Ez az élet rendje. Mondod. Igaz. De tényleg a dolgok egyszerűségében teszed? Vagy
csak egy biztos pontra vágysz? És ha ő a szebb az erősebb akkor mire vágysz? Az irányításra netán?
Legyen ő a féltékenyebb? Ez egy biztos pontot ad Neked?


Ha széles vállak sikerében úszol, vajon mi az ami még a sikerrel jár Neked ? A gazdagság netán?
Pénzre vágysz? Miért? Így akarod segíteni szegényeket? Nem. A hatalomra vágysz. Mert a hatalom egy
biztos pontot jelent. Hiszed.

A hatalom arra jó, hogy féltékenységben tartsa azt, aki a hatalomra vágyik. De hatalmon lenni sosem
lehet. Tudod miért? Mert mindig van egy hatalmasabb Nálad... Ezért mindig féltékeny maradsz...

Nem attól leszel hatalmas, hogy más embereken uralkodsz. Bár uralkodni csak azon lehet, aki maga is
uralomra vágyik.

A válasz egyszerű: 

Mond. Mi lenne hatalmasabb a hegynek, mint maga a hegy?...

És mond. Mi lenne a heggyel, ha ő nem akarna hegy lenni?...

Hiutu

 

2010. 04. 22.

 Az ember legnagyobb ereje a saját játékosságában rejlik.

Mert a játékosság maga az élet szeretete.

De ne feledd!  A játékosság nem egyenlő a könnyelmű játszadozással.

Mert míg a játékosság minden problémára gyógyír lehet, addig a könnyelmű játszadozás csak újabb és
újabb problémákat teremt.

 
Hiutu


 -  Azt gondolod kevés vagy hozzá.

 -  Úgy érzed, nincs meg hozzá az erőd.

  - Félsz a környezeted szóbeszédétől.

  -  Mindig az a gondolat akadályoz, hogy hogyan jössz te ahhoz, ki vagy Te hogy másokon segíts,
mikor még magadon sem tudsz.


 Akkor mindig jusson eszedbe, hogy, 

 
 - Az ember mindig addig tud nyújtózkodni, ameddig a takarója ér.

 - Nem kell több erő hozzá, mint amennyit ebbe a gondolatba fektettél.

 - A környezeted akkor is a szájára vesz, ha nem csinálsz semmit.  

 - Amikor az ember másokon segít igazából önmagán segít.


  Nos?

 

Hiutu

 

2010. 03. 10.

Ha úgy érzed mást is csinálnál, mint a megszokott rutin.

 Ha elérkezettnek látod az időt, hogy tégy valami hasznosat.

 Ha olyat szeretnél csinálni, ami mások megsegítését szolgálja.

 Vagy csak egyszerűen ki akarod fejezni magad másokon keresztül.

 De.

 -  Azt gondolod kevés vagy hozzá.

 -  Úgy érzed, nincs meg hozzá az erőd.

  - Félsz a környezeted szóbeszédétől.

  -  Mindig az a gondolat akadályoz, hogy hogyan jössz te ahhoz, ki vagy Te hogy másokon segíts,
mikor még magadon sem tudsz.


 Akkor mindig jusson eszedbe, hogy, 

 
 - Az ember mindig addig tud nyújtózkodni, ameddig a takarója ér.

 - Nem kell több erő hozzá, mint amennyit ebbe a gondolatba fektettél.

 - A környezeted akkor is a szájára vesz, ha nem csinálsz semmit.  

 - Amikor az ember másokon segít igazából önmagán segít.


  Nos?

 

Hiutu

 

2010. 02. 27.

         Minden Dolgok akadálya a Félelem...

 Az ember nem attól fél ami történik vele, hanem attól, amit beleképzel...


 Hiutu

 

2010. 02. 26.

                      Egy pár embertípus:


 Aki dönt, de mégis másra hárítja a felelősséget...

 Aki egyáltalán nem dönt, mert fél a felelősségtől...

 Aki úgy dönt, hogy úgy tűnjön más döntött, mert fél felvállalni a felelősséget...

 Aki dönt, felvállalja a felelősséget, de csak akkor, ha az pozitív kimenetelű...

 Aki dönt, és felvállalja a felelősséget...

 

2010. 02. 24.

          A tudatosság lépcsőfokai 2. rész


5. Az alapkört követi egy állandó-monoton állapot megélése:

- Olyan, mintha megálltál volna, nem történik semmi.

Egyszer csak azt veszed észre, mintha még mindig az elején lennél, és mintha nem tudnál semmit. És
nem is történik semmi. Mintha megálltál volna a "fejlődésben", vagy mintha nem is lett volna
semmilyen fejlődés.

Felváltja egy kellemetlen belső türelmetlenség érzése. Ilyenkor legtöbben pont azt csinálják, amit
nem kéne. Eszeveszett keresésbe kezdenek, vagy gyorsan beiratkoznak a 177.- tanfolyamra, hátha
beindul náluk a folyamat. Ha szerencséjük van egy két jól eltemetett érzelemmel szembesülhetnek.
Igen ám, de az alapkör véget ért. Akár mit csinálnak, a belső álló tó érzése megmarad. Sokan akár
hónapokig, de akár évekig is elbirkóznak ezzel az állapottal. Addig, míg mennek, kutatnak,
vergődnek, a második kör nem indul be.

A második kör a befogadás köre.

A második kör titka, hogy belemerüljünk a hétköznapokba. Azaz, tudatosan az öntudatlanságba.

Mivel az első kör a "harcról", az érzelmekről, a tudatlanság felismeréséről szól, az embert kitette
egy kicsit a hétköznapi élet ízéből. Az első körben, nehezen, vagy egyáltalán nem tud azonosulni a
hétköznapi történésekkel. Mozi, film, nevetés, pletyka, vásárlás, stb...

Most elérkezett az idő, hogy visszabújjon a hétköznapi sátor alá. Ez általában nagyon döcögősen
megy, de nincs más út. Mivel az ember pont ebből a sátorból jött ki egyszer a tudatosság nevében,
így nagyon kevesen, pontosabban nagyon hosszú időre jönnek rá, mondjuk a 972. tanfolyam után :),
hogy erre visz az út. Most le kell állni egy kicsit. Itt az ideje élni...

Ebben a szakaszban megjelennek a új lehetőségek is a hétköznapi életben. Munka, párkapcsolat,
stb...

 ( Az alap 1. körben bár a változás igen intenzív volt, mégis ritkán fordult elő a hétköznapi
élethez kapcsolódó valódi változás. Ezt úgy értem, hogy az alap 1. körben akár tíz új munkahellyel
is szembesülhetett az egyén, látszólag minden változik, de igazán, mind a tíz munkahely mögött
ugyan
az a szál futott végig. Azaz az ördögi kör 10 változata.  Nem erről beszélek, a 2. körben valódi,
új
független lehetőségek nyílnak meg.)

 Szóval, munka, párkapcsolat, stb... Itt az embernek lehetősége van olyan érzelmeivel szembeülni,
ami az alapkör állapota miatt lehetetlen volt. Egyszerűen fogalmazva, ebben a körben, a már
"megszerzett" tudatosságával szembesül a hétköznapi életével. Itt más egy belső figyelem mögött a
befogadás élménye húzódik. Nem is lehet máshogy, hiszen nem csak eljátszania kell a pletykázást,
nevetést, filmnézést, hanem meg is kell élnie azt.  

Majd újra megjelenik, előtérbe kerül, de már mélyebb élményével, A Figyelem.

A harmadik kör...

Folyt. Következik...

 

2010. 02. 19.

 Ki is az, aki ítél?

Az, aki megítéli a másikat, vagy az, aki azt gondolja a másikról, hogy megítéli őt?

Melyik a kakukktojás? 

Az aki azt gondolja, hogy a másik azt gondolja, hogy?
Vagy az, akiről azt gondolta, hogy azt gondolta, hogy?

Ki nevet a végén?

Aki azért lép jobbra, mert azt gondolja, hogy a másik azt akarja, vagy az, akiről azt gondolta,
hogy
jobbra kell lépnie, mert ő úgy akartja?


Hiutu

 

2010. 02. 17.

A tudatosság lépcsőfokai: 


ALAP KÖR. 


1. Ébresztő: Amikor a vekker megszólal: 

A vekker: a)- Külső, drasztikus esemény az életedben. Pl. : válás, baleset, szülők elvesztése,
családtag elvesztése, az alanynak mindenképp sokkoló élmény. Vagy.

b)- Külső behatás álltál. Pl.: A félelemmel párosuló esemény: - ijedség, ami halálfélelemmel
párosul. Pl.: félrenyelés, testi inger, ami eltér az eddigi megszokottól, stb...


c) - Gondolati: Hosszantartó szorongás eredménye, ami kényszeres gondolatokká fajul. A kényszeres
gondolatok okozhatnak más testi eltéréseket, mely ijedelemmel jár. Vagy,

d) - Érzelmi: Hosszantartó szorongásból fakadó elfolytások, torzzá lett érzelmek megélése pszihés
szinten. Ez is okozhat testi eltéréseket, de itt a pánikbetegség kialakulása a jellemző, mégpedig a
félelem a félelemtől. Ebben az esetben kihat a gondolati szintre és kényszergondolatokká fajul,
mely
általában a halálfélelemmel társul, testi tüneteket eredményezve, mint például a szívdobogás,
szédülés, hányinger. Itt a félelem a kontroll elvesztésétől a mozgatórugó. 

e) - Semmi történés. Találkozás egy mesterrel, egy könyvvel, információk, melyek repedést okoznak
az
ego-n, csakúgy, mint a többi, csak itt különösebb mély megélés nélkül. Típusfüggő, valaki ért a
szóból is...

Kit milyen hangon kell, hogy szólítson a világ...


2. Ébresztő utáni állapot: - Szembesülés érzelmeinkkel, elfolytásainkkal, őszintelenségünkkel
önmagunk és a világ fele.

- Az érzelmeink sokkal mélyebb átélése, ami eddig felszíni volt, és öntudatlan, most élesen hasít,
és tudunk róla. Nem bírunk hazudni, ha mégis, nagyon szenvedünk tőle.

- Eddigi, ismeretlen érzelmek megjelenése.

- Állapotok különböző megélései: - Kívülről látjuk önmagunkat, no nem szó szerint. 

- Kikerülünk az életből, nem tudunk felhőtlenül belefeledkezni az életbe. Legyen az egy mozi,
nevetés, főzés, szex. Megjelenő érdektelenség, rácsodálkozás a tudatlanságra. Egyfajta monoton,
kellemetlen állapot élése. 

-A végletek megélése, egyszer fenn, egyszer lenn. Nagyon nagy boldogság, nagyon nagy elveszettség
érzése.

-Kattogás mindenen, nincs egy folyamatos megélés. Furcsa gondolatok, élmények, érzelmek. 

-Emlékek, érzelmek kontrollálatlan megélése.

-Egyfajta figyelemben létezés. De még görcsös, kattogós, akár nagyon kellemetlen is lehet. 

3. A figyelem megjelenése: - Két fajta figyelem megjelenése:- belülről kifelé: Ez a figyelem
eredményezi a kattogás élményét, mely a lehetetlen felhőtlenül belefeledkezni bármibe élményt adja.
- kívülről befelé: Önmagad figyelése, észrevétele, reakcióidra, érzéseidre. Belső remegés érzése,
mint ha nem lennél teljesen százas érzetét adja. Olyan, mint egy zavarodott állapot. 


4. A Végletek két élménye: - Egyszer a zavarodott-kattogós állapot, egyszer a belső csend, egység
állapota. Egyszer minden nagyon nehézkesnek tűnik, egyszer minden nagyon egyszerűnek.



Az ALAP KÖR általában több év...


Folytatása következik...


Hiutu

 

2010. 02. 12.

Az unalomnak egyetlen előnye van.

Ha eléri a csúcspontját, onnan már csak a lépés következik...

Az egyik legnagyobb hajtóerő. 

Legyen félelem, legyen harag, legyen élethelyzet, legyen vágy, legyen szomorúság, legyen
nélkülözés,
legyen viselkedés, legyen várakozás.

Nincs terápia, nincs technika, nincs tanfolyam, nincs felfogás, mi biztosabban hozná az átváltozás
képességét, a lépés elhatározását, a cselekvés megtételét, mint az, ha egyszer meguntad azt ami
fáj...

Mert az unalomnál nincs tovább.

Az unalom nem létezne, ha nem lenne benne tettvágy. Az pusztán lustaság lenne.

Az unalom nem más, mint iránytalan cselekvés éhség.


ÜZENET: Nem baj, ha unatkozol. Csak akkor unatkozz nagyon. És meglásd, egyszer nem bírod tovább, és
megszületik a tett és az irány.



Hiutu

 

2010. 02. 10.

Miért probléma az elvárás?

Mert meghatározod a dolgok útját.

- Miért baj az, ha tudom merre megyek?

A baj az, hogy mindezt kontrollálatlanul teszed. 

És még csak meg sem kérdőjelezed...

Hiutu

 

2010. 02. 04.

Probléma csak akkor merül fel, ha van mögötte elvárás.

Amint megszűnik az elvárás, megszűnik problémának lenni.

És ekkor jelennek meg az új lehetőségek...


Hiutu

 

2010. 02. 02.

Te Nő!

Fogadd el a férfit magadban, hogy megélhesd a Nőiességed.

- Ne harcolj ellene!!



Te Férfi!

Fogadd el a nőt magadban, hogy megélhesd a Férfiasságod.

- Ne harcolj ellene!!



Mert a nő attól Nő, hogy magába tudja olvasztani a férfit.

A férfi attól Férfi, hogy áttudja engedni magát a nőnek.



És mint ahogy kint, úgy bent...


Hiutu

 

2010. 01. 30.

A lényeg sosem a külvilágban rejlik. Az mindig csak példaként szolgál...


Hiutu

 

2010. 01. 29.

Az Élet mindig olyan kártyákat oszt Neked, amit előzetesen Te kevertél meg...


Hiutu

 

2010. 01. 27.

A legjobb tanítómester nem más, min a Munka.

Aki nem ismeri, nem tapasztalta bőrén, testén, lelkén, annak még van mit a tejbe aprítani.

Mert mondják, a munka nemesít. És ez így van.

A munka az alázat, a türelem, a kitartás, a megbecsülés, és a értékrend legnagyobb
alakító-tanítómestere. 

Ha az élet úgy hozta neked, hogy nincs szükséged rá, mert megteheted. Ha az élet úgy hozta neked,
hogy nem kell a két kezedet használnod csak a fejedet, bátran vágj bele egy próbakőrbe. És
meglátod,
hasznodra lesz.

Ha nem vagy elég kitartó, ha makacs vagy és válogatsz, pedig meg sem teheted, ha "büdös" neked a
munka, soha nem érik be a gyümölcs a fán.

Ha pedig azt gondolod neked nem kell, kinőtted, pedig még soha bele se mentél, ha azt hiszed, hogy
bár 1 hónapnál tovább nem bírtad sehol, hogy te már felülemelkedtél, neked tanítanod kell,
segítened
az emberek között, akkor barátom nagyon tévedsz. Mert az ember az embert csak alázattal fogadhatja.
Az embert az embert csak türelemmel fogadhatja. Az ember az embert a megbecsülés, és az együttérzés
nélkül csak felhasználja. Áltatod magad a spirituális utadon. 

A munka megmutatja azt ami látható, és azt ami láthatatlan benned. Az ütközések a hatalmi harcok
játéka ez. De pont ezért oly kemény, de annál mesteribb tanítómester ez. Mert szembesít
érzelmeiddel, rejtett félelmeiddel. Szembesít azzal, amit nem akarsz látni, és nem akarsz a
világnak
megmutatni. És szembesít rejtett képességeiddel. Megmutatja mi neked az "igazi utad".

Akik pedig dolgoznak, éjjel nappal a munkába vannak, és csak tapossák a körüket évek óta, azoknak
azt üzenem. Állítsd át a fókuszodat. Figyelj, tanulj, merülj bele, légy játékos benne, és egyszer
csak az élet valóban úgy dönt, hogy te kinőtted. És eléd tárja a lehetőségeket.

Gondolkozz el.

Ahhoz, hogy érezd a hideget, nem elég kinyitnod a hűtőt.


(14-15 éves koromban kezdtem dolgozni. A legtöbb munka a vendéglátás volt. Voltam takarító, wc
pucoló, konyhai kisegítő, dolgoztam boltban, raktárban, diszkóban. 3-4 éve kerültem ki ebből a
kÖrből. De szívesen dolgozok most is. Sőt. Nincs bejárónőm, és a központban még mindig én pucolom a
wc-t :) És vannak egyéb bevállalt munkáim is. Szeretek dolgozni. Nagyon szeretem látni, érezni
kezem
munkájának gyümölcsét. Az életben nekem ő a legnagyobb mesterem. A Munka.)



Hiutu

 

2010. 01. 26.

A változásért nem elég "harcolni", héha bizony meg is kell előtte hajolni...

 Hiutu

 

2010. 01. 22.

  A félelmed akkor válik valóra, ha felkészültél rá, hogy szembe nézz vele.


 De ne félj. A félelem legtöbbször nem azt a ruhát ölti magára, amit varrtál neki...

 És ne feledd. Ez  egyfajta lehetőség Neked...



Hiutu

 

2010. 01. 14.

  Egy adott probléma megoldásának nehezét sosem annak meglévő ideje határozza meg.

  Sőt. Minnél régebb óta veled van, annál többmindent tudsz róla. 

 Minél többet rágódsz egy problémán, annál jobban összekuszálódik.

 Minden nap felteszed magadnak a kérdést: - Mit kéne tennem ?

Igen ám, de ennél tovább sosem jutsz.  A válasz megjön, te pedig egy szép gondolatcsokorral
megdöntöd azt. Az idő pedig telik.  Jön egy másik válasz, és egy újabb gondolatmenettel
tovaengeded.
Az idő pedig tovább telik.

Te pedig egyre fáradtabb és erőtlenebb leszel.

 Minden válasznak van egy ellen válasza. Felbukkan egy  lehetséges megoldás, de már vele együtt a
félelem is, a mi lesz, ha nem úgy sül el, mi lesz ha nem találok munkát, ha elhagy, ha nem sikerül,
ha és ha és ha...

Az önbizalom hiányod ismét felülkerekedett.

Te pedig hogy nehogy beismerd ezt magadnak, megmagyarázod döntésed helyességét, hogy már megint
miért nem léptél, és miért jó ez így.

Még várok, ha lesz elég pénzem. Még várok, biztosan megváltozik. Még várok majd csak lesz valami,
még várok, ha szerelmes leszek másba akkor könnyebben elhagyom, még várok, és remélek.

Remény-remény-remény. És ismét benne vagy a csapdában. Eltelik egy kis idő, és újra kezded érezni a
szorítást a torkodon,. Ismét felteszed a kérdést és ismét megjön a válasz. Pillanatra
átszellemülsz,
érzed az új varázsát, de a félelem sosem alszik. És te újra lehajtod a fejed. És nyelsz egy nagyot.

Remény-remény-remény. Tegyük fel, hogy lesz elég pénzed . Tegyük fel, hogy megjön az új szerelem és
sikerül kilépnek a régiből. Tegyük fel, hogy megváltozik és  látszólag minden rendben lesz.

Milyen változás az, amit sok évnyi terrorral sikerült elérned? És vajon te? Te miben változtál e
közben?  

 Azoknak, akik ebben szenvednek: - A szabadságod sosem a másiktól függ. Korlátaidat te magad
építed,
rabságodat te magad kreálod. Könnyű a másikra fogni...

Vajon melyik a jobb? Ha nem nyitja ki neked az ajtót, de legalább adja magát, vagy kinyitja, de a
pokolba kívánja. Ja, neked a látszat kell? Előbb-utóbb úgyis ismét rab leszel. Mert ez hamis
szabadság. Te választottad. Nem tud a másik hazudni, hacsak te nem akarod azt elhinni...

Lesz pénzed? És mit változtat ez?

 Azoknak, akik ebben szenvednek: A pénz sosem boldogít. És sosem old meg semmit. Szükséges, mert e
világban a pénz az, amivel az ember jelenleg megélhetést biztosít magának. 
De, nem lesz kerekebb a világ. Lesz pénzed elköltözni. Végre megszabadulsz tőle. Mondod. Ha lesz
pénzem lefogyok, mert több jut zöldségre és gyümölcsre. Ha lesz pénzem, minden más lesz. Gondolod.
De csak látszólag. Ha meg lehetőség adódna, akkor meg válogatsz. 
Jój-jó, de ez  mégsem nekem való munka. Olyan égő. Tetszik, de 10 órát kell dolgozni. Inkább veszek
egy lottót.  Hát igen. A kényelem, a lustaság. Az akarat hiánya. Tipikus álmodozó.

Csakhogy tudd. A helyzetedet nem a pénz hiánya teremtette, hanem te. Ez csak egy következmény volt.
Ha felvállalod magad olyannak amilyen vagy, amiben hiszel, amit gondolsz, amit tettél, és nem
válogatod meg kinek mit mutass meg magadból, és nem szégyelled azt felvállalni, akkor az élet tesz
arról, hogy teremtésedet átminősítse olyanná, amiben életedet egységben, harmóniában élheted meg
önmagaddal.


Egyik kapcsolatból a másikba. Akik ebben szenvednek:

 Ez igen. Ne csodálkozz, ha mindig ugyanazt kapod. Újra és újra ismétli önmagát az élet. De hát
hogyan is tudna máshogy? Hiszen te mindig ugyanazt a lépést táncolod. Gondolkozz el ezen.


Az életben az a nehéz, hogy a megoldásokat, amik az igazi változást hoznák el, a legnagyobb
félelmed
mögé rejti. Olyan, mint egy árny, egy kísértet. Egy próba. Önmagad próbája. Mered? Megteszed?
Felvállalod a következményt? Súúúú-súúúú de hát vigyázz mert ha megteszed ez lesz, az lesz, nem
sikerül, fájni fog, súúú-súúú szól a lidérc, a kép, melyet elméd vetít a szabadságod elé. Pont ez a
nehéz benne. De a nehézsége adja a siker mércéjét. 

Ezért nem lép csak nehezen az ember, s várja meg, míg az élet tesz a változásról. Mert ez törvény.
Sosem maradsz egy helyben, mert minden változik. És ha nem te teszed, az élet megrázza magát.
Csakhogy az élet nagyon türelmes ám. Hosszú idő eltelik, mire felhörög. De addig nagyon sokat
szenvedhetsz ám. Hiszen az időbe belefér. Nem?



Hiutu

 

2010. 01. 02.

  Egy adott probléma megoldásának nehezét sosem annak meglévő ideje határozza meg.

  Sőt. Minnél régebb óta veled van, annál többmindent tudsz róla. 

 Mindenből van kiút. Csak nem biztos, hogy ami a megoldás lenne az tetszik neked. 

 ...Dehát valamit valamiért...

 És még valami.

 Az idővel a megoldás lehetőségeinek a száma nő, nem pedig a nehézsége...


 Hiu

 

2009. 12. 30.

    A változáshoz.


Bátorság kell, hogy lépjek.  - Mondod.

Én azt mondom:

 Nem. Bátorság ahhoz kell, hogy végigcsináld. A lépéshez szándék és döntés kell...

Hiutu

 

2009. 12. 29.

  A változáshoz.


Bátorság kell, hogy lépjek.  - Mondod.

Én azt mondom:

 Nem. Bátorság ahhoz kell, hogy végigcsináld. A lépéshez szándék és döntés kell...

Hiutu

 

2009. 12. 25.

Ne feledd mikor éppen a másikban keresed a hibát:

   Ahhoz, hogy továbbléphess, előbb át kell adnod magad annak ami van.

 Mert akkor az elengedés magától megtörténik. - Lehull a lánc a lábaidról...

 - Mert minél jobban vergődsz, annál szorosabbra húzod a csomót...

 Add át magad annak ami van.

 És akkor szabad leszel. 

 És ehhez egy lépést sem kellett tenned...


 Hiutu

 

2009. 12. 23.

Ne feledd mikor éppen a másikban keresed a hibát:

 A párkapcsolatod minősége önmagad milyensége... 



És ha nincs? - Kérdeznéd

 Erre csak azt mondom: - Hát pont azért...

Hiutu

 

2009. 12. 18.

 Egyet jól véss az eszedbe.

Magadon csak Te segíthetsz.

 Se Isten se Ember se Angyal se Mester.

Csak Te.

Se egy tanfolyam, se egy beszéd, se egy jós, se egy látó.

Se egy Hiutu.

 Csak Te.

 Te döntesz, te változtatsz, te cselekszed.

 Magadon csak Te segíthetsz.

 Nincs senki aki helyetted változik, dönt vagy cselekszik.

 Nincs senki aki tudja ki vagy, mit akarsz, hova tartasz.

 Nincs senki aki ismerné vágyaid, gondolataid, jövőd és múltad.

 Csak Te.

 Egyedül kezdted, egyedül végzed.

 Magadon csak Te segíthetsz.

Fogd fel!

 - És akkor Isten, Ember, Angyal, Mester segíthet Neked.

 Egy tanfolyam, egy beszéd, egy jós segíthet Neked.

 De csak ha felfogtad.

 Hogy magadon csak Te segíthetsz.

Te, és senki más. Se Isten, se Ember, se Angyal, se Mester...


 
Hiutu

 

2009. 12. 16.

A remény mindig erővel tölti fel az embert.

De.

 Van úgy, hogy épp a remény a legnagyobb akadálya tetteidnek.

 - Mert míg azon reménykedsz, hogy majd egyszer minden jóra fordul, addig lehet, hogy pont azok a
lehetőségek haladnak el melletted, amelyek valóban jobbá tehetnék életed.


 Hiutu

 

2009. 12. 14.

A dolgoknak akkor kell az elejét venni, ha szeretnéd, hogy egyszer vége legyen.

 

2009. 12. 03.

A dolgok nehézsége mindig a hozzáállásodon múlik.
És ne gondold azt, hogy minél régebbi egy probléma és minél erősebb, annál többet és erőteljesebben
kell foglalkoznod vele. Badarság. Majd tapasztalni fogod. 

Hiutu

 

2009. 11. 30.

Csak akkor vagy képes a vágyaidat megteremteni, aki előbb lerakod félelmeidet és elvárásaidat.

Mert a félelmed a cselekedetet irányítja, az elvárásod pedig az útirányt.


Hiutu

 

2009. 11. 26.

Ne feledjük a szavak egyszerűségét.

A szavak akkor hatnak a legerősebben, ha egyszerűen értelmezzük őket.

Mert minél jobban bonyolítod, annál merevebb határokat adsz neki.

S így a szavak értelme ahelyett hogy lágyan keresztül folyna, merev struktúrákat, mély gödröket,
félrevezető járatokat(utakat) alakít ki benned. 

És így bizony nem csak hogy kizárhatod , de előfordul, hogy meg sem hallod őket.


A szavakat a legjobban úgy tudod "átérezni", ha hagyod a már meglévő tapasztalatodban
megfoganni,beleülni, nem pedig egy jövő képbe, elgondolásba direktmód belehelyezni.

Így a szavak értelmet nyernek, nem pedig képzeletet teremtenek.

A szavak olyanok mint a gyermekek. Ahogy nőnek, úgy fejlődik személyiségük is. A szavak
hasonlóképpen, az életedhez igazodva színesítik tartalmukat.

Az életed tapasztalata bővíti, színesíti a szavak mögött húzódó tartalmat.

Úgy, hogy nem veszítik el az addigi jelentésüket sem. 


Ha azt mondom tudatosság, neked vajon mi jut eszedbe?

10 évvel ezelőtt azt mondtad volna: - Tudatosság? Mit tudom én? Hát tudatos vagyok nem? 

5 évvel ezelőtt azt mondtad volna: - Tudatosság nem más, mint tudatosan odafigyelni arra amit
csinálsz éppen. Nem máshol jár az eszed.


2 évvel ezelőtt azt mondtad volna: A tudatosság nem más, mint tudatában lenni cselekedeteidnek. 

Ennek már más íze van. 


Most azt mondanád: A tudatosság maga a megvilágosodás.


És igaz mind!

És mégis. 

Vannak, akiknek az első vagy a második értelmezése a szónak a „valódi”, sosem olvastak
a
megvilágosodásról, de még csak nem is hallottak róla, és a tudatos szót említik, , sokan, akik mind
a 4 lépcsőt megjárták, mégis az első kettőt elfelejtve a harmadik , negyedik értelmezésnél
leragadva
okfejtésbe kezdenek szegény "tudatlannal".

Pedig a szó jelentése mind a négyet magába foglalja.

Tudod a szó olyan, mint a fa. Napról napra több az ága. 

Tanulj hát meg fát mászni.


Hiutu

 

2009. 11. 24.

Két fajta teremtés van:

- amelyik szívből jön ,

- s amelyik félelemből.



Mindkettő nagy hajtó erő.

A különbség mégsem az intenzitásukban rejlik.


Hanem, 

 hanem a veszteség lehetőségében.

 Mert míg a szívből jött teremtésednél nincs mit veszítened, addig a félelemből szött teremtésednél
csak veszítesz.

 Magadat.


 Hiutu

 

2009. 11. 20.

A tudatlanságnak "egyetlen" hátránya van.

A Káosz.


Hiutu

 

2009. 11. 19.

Ne kapkodj.

Mert míg a fokozatosság egészséges szellemben tudja tartani a felszabaduló tudatot, addig a
kapkodással csak egyre szorosabbra húzod a csomót a nyakadon...


Hiutu

 

2009. 11. 17.

Figyelj, mert bizony sokszor a legnagyobb lehetőségek ott bújnak meg, ahol a legjobban letagadod
őket...

Hiutu

 

2009. 11. 13.

A szenvedésed amit magadra mérsz sosem a most(od) szituációiból ered.

Hanem a jövőbe behelyezett, és a múltban összeszedett életképek köszönnek vissza rád.

És ez az ami Téged pókhálóként tart fogva. A saját fejed.


Hiutu

 

2009. 11. 05.

A válaszokat mindig ott kell keresni, ahol a legjobban letagadod...

Hiutu

 

2009. 10. 30.


A lépéshez nem helyzet kell, hanem bátorság.

És amikor a bátorság megjelent, a helyzet is adni fogja magát.


A bátorság pedig, mint ahogy egyszer írtam:

A bátorság nem egyenlő a félelem mentességgel. A bátorság az, amikor a félelmed "ellenére"
megteszed
lépésedet, felvállalva az esetleges következményeket.


Hiutu

 

2009. 10. 29.

A hiányérzet sosem a múlt dolgai iránt kel életre benned, mert azok csak vannak. Hanem az általa
benned megélt még aktívan élő(sködő) érzelmekre.

A hiányérzet a múlt árnyék lovagja csupán.
Sosem lehet a jövőé, mert hiányt csak azok az érzelmek adhatják neked, amit egykor átéltél már.

Mint ahogy egy olyan szint sem tudsz elképzelni, amit még sosem láttál. Próbáld meg, megfájdul a
fejed. Lehetetlen. Ha sikerülne szólj :)

Ha hiányt érzel, vágy felébredhet, s megindíthat téged a jövő irányában. De ez csak egy rég letűnt
kor reménye lenne a holnapodban...


Ám, ami a "legrémisztőbb":

Bizony a legnagyobb hiányt azok az érzelmek okozzák,amelyek egykoron a legnagyobb szenvedést adták.

És így egykönnyen kerülhet a régi lemez újra a tű alá....




Hiutu

 

2009. 10. 28.

A "dolgokon" nem túllépni kell, hanem nem azonosulni velük...


Hiutu

 

2009. 10. 23.

Szoktad mondani:

Nem, ez nem az amit kerestem.

- És tovább keresed egyfajta fanatizmussal azokat az élményeket, érzéseket.

Szoktad mondani: 

Pedig már ott volt a pillanat is, de valami történt. Nem baj, új alanyt keresek. Ott, annál, vele
biztosan megélem.

- És ezzel a hiszemmel türelmetlenül várod a partnert, a szitut, az alkalmat.


Szoktad mondani: 

Pedig már csak ezt kell megélni, megtapasztalni ahhoz, hogy azt elérjem végre.

- És hihetetlen fantáziavilágba cseppensz abban a pillanatban. Még boldog is vagy tőle ahogy happy
end - en elrendezed.


Szoktad mondani: 

Nem volt megfelelő a pillanat. Majd legközelebb.

- Jó érzés nyugtázni, hogy nem te tehetsz róla igaz?



Szoktad mondani: 

A másik volt nagyon bezárt. Nem tehettem semmit. Nekem ott volt, de Neki... Majd még megpróbálom.
De
majd én segítek neki. És akkor nekem is meglesz a pillanat. Ez az! Tudom!

- És legközelebb csak ezt mondod. Azt hittem. No nem baj, tévedtem. És még hírtelen a mellényed is
megnő, milyen őszinte voltál ekkor magadhoz, hogy bevallottad, tévedtél.


Szoktad mondani:

És bmeg, nem hiszem el, hogy elszalasztottam. Pedig ez volt az érzem. 

És bánatodban ezzel akár évekre is lezártad magad.


Csak annyit szólnék hozzá:

Ahhoz, hogy tudd azt, hogy az amit megélsz akkor, az, Az a pillanat és élmény amit kerestél, ahhoz
már előtte tudnod kellett, hogy mi az. Hiszen se nem tudtad volna hogy mit keress, se nem ismerted
volna fel.

De mond. Ha tudtad már előtte, akkor már élted nem? De ha élted már akkor miért is kerested?


Te. Nem csak egy csúfos becsapom magam ördögi körbe ugrottál egy jól célzott fejest?

Addig, amíg megszabod utad. Addig, amíg megszabod az irányt. Addig, amíg megszabod a megfelelő
pillanatot, addig, amíg megszabod az élmény fokát, addig csak madár vagy a madárijesztő vállán.


Ahhoz, hogy megéld a pillanatát, élményét bárminek is, ahhoz nem kell mást tenned, mint nem elé
menni a dolgoknak, hanem a hozzád beáramló élményeknek megengedni létezését olyannak amilyen akkor
abban a pillanatban. 

Megmutatja magát Neked. 

Csak úgy egyszerűen.

És Te csak egyszerűen hagyod.

És hidd el, meg fogsz lepődni. 

Majd egy jót mosolyogsz... magadon


Hiutu

 

2009. 10. 21.

Az unalmadat nem a környezeted semlegessége adja, hanem az akkor benned lévő aktív tétlenség...


Hiutu

 

2009. 10. 19.


Ha nem érted, ha nem tudod miért történik, ha nem ismered, ha csak úgy megjelenik, ha nincs logika,
bár találnál összefüggéseket, ha bármilyen történetet bele tudnál helyezni,s mind igaznak
bizonyulna, vagy épp hogy nem, ha nem tudod, hogy igaz vagy hamis amit látsz,gondolsz és érzel,
valódi e, vagy csak a képzeleted játszik veled, akkor hagyd, ne kergess további
kérdéseket-válaszokat, mert teljesen felesleges. Csak az energiád vesztegeted vele, ráadásul még
bele is zavarodsz.

Hagyd. Mert a dolgok úgy is ismétlődnek, s ezáltal az megmutatja a történetet, a válaszokra a
kérdéseket. Te csak figyelj, és figyeld.


Hiutu

 

2009. 10. 14.


Vedd ,lásd, haladj a változással, mert különben "birka" maradsz.


Ha megtagadod, hogy megváltozhatott, ha nem hiszel neki mert már sokat megbukott, ha a régi volt
ismert arcát a most-ba erőszakolod, ha most jut eszedbe, mégis a régi ő a gondolatod, ha nem vagy
nyitott a másik mindig megújuló arcát meglátni, s mindig csak az emlékeidből vagy hajlandó
megpillantani,

az azt mutatja, hogy nem változtál semmit.

Csak annyit, amennyit az idő megadhatott...


Hiutu

 

2009. 10. 09.

Ne nevezd néven a dolgokat, mert azzá válik, amiért e nevén szólították...

És félrevezetheted magad...


Hiutu

 

2009. 09. 30.

Ne feledd!

Mindenkinek annyi öröm jut az életébe, amennyit megenged magának.

Se több, se kevesebb.

Hiutu

 

2009. 09. 29.

Veszíteni csak akkor tudsz, ha megszabod a határait annak, amiből Te ezt így élhetted meg.

Hiutu

 

2009. 09. 25.


A fájdalom nem más, mint egy mutató, mely megmutatja azt a korlátodat, amelyik mindig arra
figyelmeztet, hogy meddig mehetsz el.

Bármily fájdalom. 

Hiutu

 

2009. 09. 24.

Nem adom fel! Mondod. Megyek tovább, ha bele döglök is. Ne adom meg magam. 

Pedig a kettő egészen más.


Míg a feladás egyfajta elutasítás, ami ellenkező irányba csaphat át, addig a megadás egyfajta
elengedés, egyfajta megbékélés, egyfajta elfogadás...

A nem feladás pedig egyfajta próbálkozás, a nem megadás pedig maga a harc...





Hiutu


 

2009. 09. 24.

Az érthetetlenséged a másiknak nem mindig a magad káoszát mutatja meg....

Hiutu

 

2009. 09. 22.

Az idő nem azért van, hogy öregítsen.

Hanem hogy szélesítse a lehetőségeid palettáját.


Az már más kérdés, hogy élsz is vele...


Hiutu

 

2009. 09. 17.

Az ember vágyik az egyedüllétre, de fél. Fél tőle. 

Az ember fél a magánytól.

Pedig az egyedüllét és a magány nem ugyanaz. De mégis egymás bölcsői lehetnek. Most még...

És vágyik, mert tudja, csak úgy tudja megismerni önmagát, csak úgy tudja megélni szabadságát. Most
még...

Ja és persze. Ha nem férsz meg magaddal egy helyen, mással hogyan is tudnál?

Pedig addig nem menekülsz, míg a síri csönd nem emeli hangosra elméd lüktetésének hangját, hogy
aztán szembenézz pillantásaiddal.


És mégis megteszed. Addig keresel, amíg nem találsz egy másik ludast a csárdába.


Megteheted. Miért is ne. Most vagy 2 év múlva, 2 vagy 5 év múlva, 5 vagy 20 év múlva, 20 vagy 200
év
múlva, nem mindegy?

Igazad van. Tök 8.

Ha Neked mindegy hogy a fagyitól 2-szer, 5-ször, vagy 200-szór fájdul meg a hasad, mire rájössz,
hogy nem fagyira vágyik tested, hanem egy forró teára, akkor, akkor meg is érdemled.


Nem azt mondom, hogy ne légy társas. Csak azt, hogy addig úgysem fogod megélni a harmonikus
párkapcsolatot, amíg inkább játszol a gépen, nézed a focit, bújod az újságot, merengsz a tévére,
5-ször megtömöd a mosógépet, kétszer felsikálod a padlót inkább, mint hogy bevallanád önmagadnak.
Szeretnél egyedül lenni.


Mert mi ez, ha nem menekülés a magányodba?

Mert mi ez, ha nem vágy az egyedüllétre?

Mert mi ez, ha nem az önbecsapás művészete?


Pedig ha egyedüllétedben nem a másik ludast keresnéd, pedig ha társként nem a magányodat keresnéd,
akkor megélhetnéd szabadságodat, pillantásod ezer arcát akár egyedül vagy, akár nem.

A másik ember jelenléte nélkülözhetetlen a kör teljes megtételére.

De ha okos vagy, előbb magányoddal kezdesz. Mert párban nagyobb az ellenállás, nagyobb a lidérc és
a
téveszme.


Ha készen állsz, a másik ember képe a még rejtetteb tekinteted fényét veri vissza. Azt, amit
egyedüllétedben eltakar a csend.


Ha már párban vagy, és így keresed a szabadságod, akkor, itt az idő bevallanod magadnak és
társadnak
az egyedüllét szükségét.

Legyen 1, vagy 2 "szabadnapod", ami csak a tiéd. Légy egyedül, utazz el, sétálj nagyokat, és tessék
a párkapcsolatért feladott régi élményeket, kedvteléseket újra beiktatni. 

És hagyd abba az elháziasodást. - lustaság, igénytelenség, kedvtelenség, hízás, stb...


Ha régen sportoltál, most is tedd azt.

Iratkozz be olyan tanfolyamra, ami csak rólad szól.

Élvezd létedet, teríts ki mindent egy asztalra, és merj lépdelni a sakktáblán.


És ami a legfontosabb, verd ki a fejedből a gyermekkorban beléd táplált felnőtt életről való
elképzeléseidet.


És ne feledd. Az világodban mindent te nevezel néven. És nem a másik. A másik csak visszaveri a
hangod...



Hiutu

 

2009. 09. 16.

Mások elől eltitkolhatod tetteid okát, de magad elől nem.

Csakhogy tudd!! Sosem mások előtt felelsz majd egyszer!!!


Hiutu

 

2009. 09. 14.

Ha vesztettél, ha elvesztettél, ha veszítettél...

Ne keseregj, ne haragudj, és ne keress(d)...

Mert,

...Könnyen lehet, hogy ezzel az élet az "életedet" mentette meg...



Hiutu

 

2009. 09. 11.

A változás első jele nem az, amikor a környezetedben szemmel látható változásokat észlelsz. Nem.

A legkorábbi jele, a felbukkanó lehetőségek. Minden más már egy meglépett lehetőség következménye.
Még akkor is, ha öntudatlan lépés volt tőled.

Viszont ha figyelsz, a változást nem csak követheted, de irányíthatod is...

És igazából ez lenne a természetes...

 

2009. 09. 09.

Ne feledd!!!!


A Karma nem a tetteidből "táplálkozik".

Hanem a tetteid mögötti szándékodból.

Hiutu

 

2009. 08. 31.

A tudatosság egyik jele, hogy a döntéseidért a felelősséget is felvállalod.


Most azt mondod, hogy persze, hogy fel.


Nézz vissza az életedbe, s meglátod...

Kerested a kiutat...


H.

 

2009. 08. 27.

Az életed nem éppen zökkenőmentes szakaszában csak gondolj arra: 

- Mit veszíthetek??

Amíg élsz, mi baj lenne? Bármi történjék is, az életed megy tovább.

S ha figyelsz, akkor úgy, ahogy a Te akarod. A Legjobbat kiemelve a helyzet adott lehetőségeiből...



Hiutu

 

2009. 08. 25.

Az ember a legjobban a kérdéseivel tárja fel önmagát mások előtt...



Ha megakarod tudni mit rejt az illető, figyeld a kérdéseit. Abban minden benne van...


Hiutu

 

2009. 08. 20.

Adni és kapni.

Bizony van úgy , hogy az életnek előbb el kell vennie tőled , hogy adhasson neked.

És bizony az is lehet hogy a kedvencedet.


Nem azért mert gonosz, hanem azért, mert hova adjon annak a "szegénynek", aki két kezét szét nem,
csakis "imára" szorítja ???

Ui: A kedvenc nem mindig a féltett kincsedet, hanem a féltettet is jelentheti...

A fétett pedig nem mindig az, amit féltesz. Van, hogy azt, hogy pont, amitől félnél....


Hiutu

 

2009. 08. 18.

Egyszer ezt kérdezték tőlem:

Szerinted szükségszerű-e levetni a régi nevünket, és újat alkotni ahhoz, hogy
teljességben élhessük a mindennapokat?


Új nevet csak akkor alkoss, ha a régin valóban túl vagy már.

Különben csak új gyümölcs lesz a régi fán.

S hogy honnan tudod, hogy túl vagy már?

Amikor nem gondol, nem szájal, nem ugrat, nem kötözködik, nem incselkedik, és amikor nem fáj, nem
idegesít, nem haragít, nem csábít, nem nevettet, nem hasít a régi Név, és a régi Megszólítás.


Hiutu

 

2009. 08. 14.

Szeretni csak az tud, aki be is tudja fogadni azt.

Szeretetet fogadni csak az tud, ki tovább adni is képes.

Olyan nincs, hogy fogadni nem, csak adni vagy képes.

Miért?

Mert aki adni tud, az magának is tud. S aki magának ad, az a másiknak is ad belőle.

Olyan nincs, hogy csak fogadni tudsz, adni meg nem vagy képes.

Miért?


Mert aki kapni tudja, az magának nyújtja. S ha magadnak adod, olyan nincs, hogy másnak ne jutna
belőle.


Ha így hiszed, becsapod magad.

Ha azt hiszed, hogy csak adod, tévedsz, mert igen is fogadod, csak nem mered, nem veszed észre. 

Ha azt hiszed, hogy csak fogadni tudod, tévedsz, mert igen is adod, csak nem mered, nem veszed
észre.

Ha még mindig úgy gondolod, hogy csak adod, akkor bizony nem adsz Te semmit, mögötte szándék, és
bizony magadat is becsapod.

Ha még mindig úgy gondolod, hogy csak fogadod, bizony mondom, nem fogadsz Te semmit, mögötte
szándék, és bizony magadat is becsapod.



Hiutu

 

2009. 08. 12.

Vigyázz, mert "Isten" az embert nem a tettei, hanem a tetteit mozgató, mögöttes szándék alapján
méri.

Így hiába is a káprázat...

Hiutu



Van egy kedves ismerősöm, akinek van egy gyermeke. Szoktam Neki mondani, hogy, ha Nekem egyszer
gyermekem lesz, kérek tőle tanácsot.

Igen ám, de mindig beleszóltam, hogy miért nem jó ez, ezt úgy kellene, vigyáz mert, ha így, akkor
az
lesz, stb…

Egyszer rám nézett, és megkérdezte tőlem.

Hiutu. Te, aki azt mondja, majd egyszer a tanácsomért folyamodsz, mindig keresztbe vonod tetteimet,
kérdőre vonod helyesnek vélt cselekedeteimet, „neveled” a gyermekemet. Mond. Mégis
miért
kérnél tőlem tanácsot ?

(ez egy 10 pontos kérdés volt )

Ránéztem, és azt mondtam:

A szándékod miatt. 
Mert ha egyszer lesz gyermekem, én is elvakulok majd. S szándékoddal tiszta képet adhatsz nekem,
mint én Neked, egykor.

Hiutu

 

2009. 08. 10.

Van úgy, hogy ahhoz, hogy meglásd, hogy "aranyat rejt a fű", előbb az Életnek el kell, buktatnia
Téged.


Máskülönben soha nem vennéd észre.

"Csak keresnél, és keresnél, és keresnél..."

Hiutu

 

2009. 08. 01.

Az idő nem azokkal lesz kegyes, s nevezi meg azzá őket amik, akik kinevetik őt, hanem akik
megnevettetik....

Hiutu

 

2009. 07. 30.

Egy új kapcsolat kezdetekor:


Az ember nem meri kimutatni azokat a személyiségjegyeit, amik egykor már problémát okoztak
kapcsolataiban.

A probléma széleskörű lehet: - Előfordul, hogy kemény személyiség jegy, ami önmagáért beszél, de az
is, ha csak a másik fél ízlésének nem felelt meg, s okozott kisebb-nagyobb összetűzéseket,
ítéleteket.


A kapcsolat későbbi szakaszában :


- Minden személyiség jegy a felszínre tőr. Megmutatja magát a farkas a nagymama ágyában...


Két dolog miatt tőr a felszínre:


1. A már amúgy is jelen lévő személyiségek melyek a felszínen inaktív, elnyomott állapotában
vannak,
is igen csak tevékenykednek a felszín alatt. Azaz, miközben a felszínen folyamatos kommunikáció
megy
végbe, minden személyiségnek van egyfajta "rejtett" reakciója. Ez nem kerül ki a nyilvánosságra,
azaz a felszínre, mert a felszínen az éppen direktmód eljátszott személyiség reakciójának ad hangot
az illető.

Így gyűjti be folytja el magába az ember érzelmeit.


Csakhogy egyszer betelik a pohár. És itt üt nagyot a "paraszt a lapáttal"...


2. Egyszerűen csak biztonságban érzi magát az illető, így egyszerűen elengedi a megkötözött
kutyákat.

Biztonságról, hogy értsétek. A párkapcsolatban el kell jutni a biztonság érzéséhez ahhoz, hogy a
másik kimerje mutatni a foga fehérjét. Addig, ha az elfojtott indulatoktól véletlen kicsordul
egy-egy megnyilvánulás, biztos a szabadkozás.

Viszont, ha már az illetőben kialakult egyfajta biztonság érzés, mi általában akkor jön létre, ha a
másik már bebizonyította, ragaszkodását és függőségét,( persze nem direktmód, hanem az illetőben
nyert el valamilyen bizonyossági szintet, ami teljesen öntudatlanul zajlik ), akkor a már jelen
lévő, de rejtett személyiségeit bátran előveszi.

Ezért van az, hogy a párok nemhogy felismernék egymáshoz nem illőségüket, és szépen útjára engednék
egymást,vagy hosszas beszélgetés után kitenni egymás lapjait és közösen megpróbálni változtatni,
nem, hanem a kapcsolat elején lejátszott párkapcsolati képhez, mely még oly tiszta volt,
ragaszkodnak, és egymás fejéhez vágják, hogy megváltoztál, te nem ilyen voltál, és várják a csodát,
hogy egyszer újra a régi lesz. 

Egyébként, aki tudatosan próbálja párkapcsolatát felhasználni, mert mint tudjuk, óriási lehetőség a
korlátlanná váláshoz, (nem véletlen ez az utolsó próba- ezt ne vegyétek így szó szerint), az a
rejtett személyiségeinek reakcióját figyelje. Ott van a csont elásva.



Hiutu

 

2009. 07. 29.

Ne keresd a veled történtek okát…akkor, amikor az történik épp…

Mert aki közben próbál értelmet nyerni neki, az nem csinál mást, mint saját magát hitegeti. 

- Mert az okot mindig magához és számára legelfogadhatóbbhoz igazítja az egyén. 

De mit sem ér, mert az igazság úgyis mindig megmutatja magát egyszer . És bizony, ha addig te már
kitaláltad jó előre az okot, nagyot huppanhatsz, jobban, mint amikor a történeted aktívan csapott.

S az igazság nem akkor jön ám, amikor keresed, hanem amikor már nem. S ez csakis kizárólag a
történeted végén, pontosabban, már az új történeted kezdetekor lehet.

Így annyit tehetsz, hogy tanulod a türelmet. Ami nem kis úr lehet...


Hiutu

 

2009. 07. 24.

Légy az, aki vagy. 

Mondják.

De tudod, hogy ki vagy?

- A szerényke? - A rámenős? - A harcias? - A hazug? - A becsületes?

- A haragos? - A bölcs? - Netán a bohóc? - A szorgalmas? - A lusta?

- A vadóc? - A nagy ő? - A gyerekes? - A csábító? - A lázadó?



Vagy netán mindegyik?

Vagy netán egészen más?

Vagy netán néha ez, néha az?


Légy az, aki vagy. Mondják. Ez nem te vagy. Mondják. Te nem vagy ilyen. Mondják. Te ilyen vagy.
Mondják. 

Ez vagyok. Mondod. Ez nem vagyok én, bocs, ha megbántottalak, nem tudom mi van velem. Biztos az idő
:( - mondod.
Én nem ilyen szoktam lenni. Mondod. Én ez szoktam lenni. Mondod.

Addig mondod, addig mondják, hogy Te sem tudod már. Ki vagy te egyáltalán.

Szenvedsz, mert ezt várja tőled a világ. Szenvedsz, mert a barátod meg ezt. Szenvedsz, mert a
főnököd, meg ezt. S mikor nem olyan vagy, ahogy azt elvárják tőled, mondod: - nem értem :( biztos
az
idő.
Azért voltam ilyen, mert... - és jönnek a kifogás hegyek.

Ne birkózz magaddal.

Úgy sem tudod ki vagy. Úgy sem tudod meg ki vagy. Azért, mert aki vagy, azt sosem fogadod el annak,
ami. Azért, mert amikor szeretet helyett a gyűlöletben torzul arcod, azt sosem fogadod el magadnak.
Annak, hogy bizony, ekkor ez te vagy.
Csak azt fogadod, ami magadnak is tetszik. Vagy azt, amit magadra teszel azokért, akik hozzád közel
állnak, s mert bizonyítani akarsz valamit nekik. S bár tudod, hogy ez hamis, de könnyen belepi az
eső a tájat, s sárrá változtatja azt, ha sokáig csepereg.

Ha valóban megakarod tudni. Ha valóban elakarsz kezdeni valamit, ami hozzád elvisz. Ha a valódit
akarod megérteni. Ha tényleg tudni akarod ki vagy.

Akkor légy az, aki akarsz lenni!! 


S ha elkezded ezt a "játékot", meglátod, a kérdésedre megfog jönni a válasz. - Ki vagyok én? És ne
csodálkozz, ha a válasz nagyon egyszerű lesz.




És vannak: 

Vajon amikor ara gondolsz, hogy ki vagy te, milyen misztikus képet akarsz magad mögé látni?

- Ki vagyok? - Honnan jöttem? - Angyal vagyok? - Ufó vagyok?

- A Yirc csillagról jöttem? 

Tudni akarom ki vagyok!! Mert biztos vagyok valaki. Valaki más, csak nem ember. 

Vagy ember vagyok itt, de igazából isten vagyok. 

Ember vagyok, de én fény vagyok. Csak ez egy ruha.


Sokat tudnék írni olyan mondatot, ami emberi mivoltod ellen hozod.

Mi az ember? - Még ezt sem tudod.

Miért vagy itt? - Addig nem is fogod, míg emberi mivoltodat tagadod.


Pedig tudd. Az igazságot soha nem ott kell keresni, ahol keresni kell.


Az igazságot pedig azok tudják meg, akik "nem lifttel akarnak a csúcsra menni, hanem használják a
lépcsőfokokat".

Mert a torony attól torony, hogy magasan szeli az eget. A magasságot pedig nem a csúcs adja, hanem
az összes többi...


Hiutu

 

2009. 07. 22.

Az ember sokkal gyorsabban és könnyebben túl tudja magát tenni a már megtörtént esemény hatásain,
mint a még meg nem történt, képzeletében megtörténhet - ből visszacsapó „illúzió”
hatásokon.

Hogy miért?

Mert míg a megtörténtnek „egy” valósága van, addig a képzeletedben megtörtént(het)nek
végtelen eleje és vége lehet, mely félelmed legsötétebb bugyraiból is merítheti a képet.


Hiutu

 

2009. 07. 20.

Ha úgy érzed életed egy helyben topog.

Ha már régóta nem történik semmi.

Ha úgy érzed megakadtál.

És ahova csak nézel, minden egy fajta színű,és még egy árnyalat különbség sincs sehol.

S már nagyon indulnál, de nincs irány, nincs "jel".

Akkor:

- nézd meg melyik irányba nézegettél a legtöbbet, az lesz a kakukk tojás. Ott indulj el.


Hiutu

 

2009. 07. 16.

"Az idő csak azoknak a lelkét nemesíti, akik tanulnak hibáikból."

Hiutu

 

2009. 07. 13.

Egy pár embertípus:


Aki dönt, de mégis másra hárítja a felelősséget...

Aki egyáltalán nem dönt, mert fél a felelősségtől...

Aki úgy dönt, hogy úgy tűnjön más döntött, mert fél felvállalni a felelősséget...

Aki dönt, felvállalja a felelősséget, de csak akkor, ha az pozitív kimenetelű...

Aki dönt, és felvállalja a felelősséget...


Hiutu

 

2009. 07. 10.

Az embert nem mindig a tapasztalat miatt "vicceli" meg az élet.

Hanem a hozzáállásodra kíváncsi.

Ami mindent elárul...

Hiutu


 

2009. 07. 02.

Az igazságnak mindig két oldala van:

- egy a Tagadásában... 

- egy az Állításában...

Hiutu

 

2009. 07. 02.

Egy ördögi kör párkapcsolaton belül.


Agresszió: 

- A védekezés "egyfajta" eszköze. Támadni. Az agresszív támadás. 

- Ha nem tudsz kezelni valamit, szintén a támadás...

- Ha szükséged van egy érzésre, hogy érezd, hogy élsz. Vagy, hogy érezd a lelkiismeret furdalást.
Bizony. (Erről később)

- Más érzelmek eltakarására, például a félelem érzésre.


Lelkiismeret furdalás:

Az agresszió egyik "végterméke". 

Az agresszió elindítója, motorja is egyben. (Erről később)

Amikor megbántod szerettedet, a lelkiismeret furdalás veszi át helyét indulataidnak. Csakhogy ettől
ismét lelki terrorba kezdesz. Miért? Mert a lelkiismeret furdalás kezelhetetlen számodra. Mert a
lelkiismeret furdalást így odázod el. 
Addig mész, míg, vagy ő kér bocsánatot,és bűnbánatot okozol benne, vagy addig zsarolod, míg ő nem
lesz veled agresszív, és kikényszeríted belőle a tettei következményét, a lelkiismeret furdalást.
Mely mindkét esetében megjelenik.

Te ekkor megbántottságot színlelsz. Mindez alatt tudod, hogy igazságtalan játékot űztél, így benned
is megjelenik a lelkiismeret furdalás cselekedeteidért. Ekkor kezded gyűlölni magad. És ő is.

A gyűlölet magad fele szomorúságban ( - mit tettél te idióta)torkollik, melyre megjelenik a
lelkiismeret furdalás, mi kifelé újból agresszióba torkollik, mellyel szerettedből kikényszeríted a
védekezését, mi az ő részéről szintén egyfajta támadással, így agresszióval végződik. Tehát,
kikényszeríted magadnak hogy bántsanak, így büntetve magad. Nem beszélve párod agressziója után az
ő
lelkiismeret furdalásának.

Csakhogy ez egy pillanatnyi megoldás lesz, mivel a büntetésed megélése után "lelkedben" újra
felcsillan a lelkiismeret furdalás, mi tetted következményével jött létre.

Nem beszélve párod kikényszerített agressziója utáni lelkiismeret furdalásának.

Így ő is ugyanennek az ördögi körét járja.

Minek eredménye a vajon kinek van igaza örökös dilemmája.

Belekerültök mindketten ugyanabba a forgóhintába. Egyszer te lököd meg, egyszer a másik. 

És megkezdődik a harc a párok között...

 

2009. 06. 30.


Ahhoz, hogy megéld a Férfit, előbb fogadd el a Nőt magadban...

Ahhoz, hogy megéld a Nőt, előbb fogadd el a Férfit magadban...

Mert a Nő a Férfitól lesz Nő, 

Mert a Férfi a Nőtől lesz Férfi...


Hiutu

 

2009. 06. 26.

Ha minden értelmetlennek tűnik. Ha úgy érzed, hogy nincs értelme belefognod semmibe. Ha azt látod
csak, bármibe is belefogsz, egyszer úgyis vége lesz. Ha a minek kérdése odázza el tetteid.


Csak egy választásod maradt.

Belemenni az "értelmetlenségbe". 

Mert az értelmet nem a dolgok végkifejlete hozza meg, hanem maga a közben lévő élvezete. 

Ha nem teszed, valóban értelmetlenné lesz életed.

Hiutu

 

2009. 06. 24.

Ha valakire rá jár a rúd...


Egy meglévő történetnek, folyamatnak, változásnak mindig be kell várni a végét, hogy egy új
történet
megszülethessen.

Úgy sem tudsz mit csinálni.

Még akkor is, ha már a meglévő történeted közben egy újat teremtettél magadnak.

Hogy miért?

Mert ahogy mindennek következménye van, ebből kifolyólag lecsengése is, így még akkor is beszedi a
jussát tőled, ha a régi történeted pont az ellenkezőjére épült.


És bizony van úgy, hogy a régi az új történeted ellenére teszi a dolgát...

Hogy mégis mit tehetsz?

Vállad fel a következményt, ismerd el, majd fordulj az új történet felé, de nem feledve a régit...


És ami a legfontosabb, csak előre nézz, amikor haladsz!!


Hiutu

 

2009. 06. 24.

Az álmaid akkor válnak valóssággá, ha nem álomként tekintesz rájuk.

Különben csak délibáb lesz a sivatag közepén.


(És ne feledj utána tenni is értük...)


Hiutu

 

2009. 06. 19.

Kedves Hiutu!

Beszélnél kérlek a halálrol?
Az emberek nagytöbbsége tabuként kezeli ezt a témát,félnek
félünk,és bizonyosságot keresnek a halálon tuli életre.
Rohannak,gyüjtögetnek,mindíg többet és többet akarnak,és
elmulik az életük amit igazán meg sem éltek.

Köszönettel:A.


És ezt válaszolom:



Igen. Igazad van. A halál kérdéséről senki nem akar igazán tudomást venni. Pedig nap, mint nap
találkozunk vele.
Az élet és halál örökös körforgásában létezünk.

De tudod mit? Én sem igazán beszélnék róla. Hogy miért?

Ha valaki a halál kérdéséről gondolkodik, mindig az jut eszébe, vajon mi van a halál után. De jó
lenne tudni. Pedig a halál utáni létet csak az ismerheti, aki már túl van a halálon. És mint
tudjuk,
a halált még senki nem élte túl.

Ha azt mondanám a mennyország vár, mindenki megnyugodna, és viccet csinálna az élet kérdéséből. Nem
venné komolyan életét, mert hát minek, ha úgyis a Kánaánba jutok.

Ha azt mondanám, a halál után a fájdalom vár, és hogy szembesülsz tetteiddel , akkor mindenki
eszeveszetten félrecselekedne, meghazudtolva önmagát. És mint tudjuk, nem a tett számít, hanem a
szándék.

Így hát nem a halálról beszélnék neked, hanem az életről.

Az emberek rohannak össze-vissza. Ostorozzák saját lovaikat, tapossák embertársaikat.

Most azt mondod, ez nem így van. Pedig bizony így. Ha új kollegát kapsz, és jónak bizonyul
szakmájában, máris jobban iparkodsz mint valaha, hogy bebizonyítsd tehetségedet. Mi ez, ha nem
szándék a másik leigázására?

Ha a pároddal veszekszel, és te tehetetlennek érzed magad, mert úgy érzed ő ül a nyeregben, addig-
addig küzdesz, míg fordul a kocka. És a Te kezedben a gyeplő.

Vagy néz csak körül. Nem kell ahhoz messzire menned, hogy szemed előtt legyen a tény, hogy háború
van. Csendes, vagy épp nem csendes háború. Az ember az ember ellen.

Háború a hatalomért. Sosem értettem miért tesszük. Kívülről szemlélve a világot majdhogynem
viccesnek tűnt, amikor láttam a híradóban egy ország vezérét, ki farkas kiáltással üvöltötte népe
szabadságáért szavait. Elképzeltem, ahogy ez a bácsi hazamegy, fáradtan ledobja a kabátját, leveszi
a cipőjét, bemegy a konyhába, kinyitja a hűtőt, eszik. Majd szundít kedvenc pizsamájában. Egy
ember,
aki nem különb, mint a másik. Egy ember, aki éppúgy a hétköznapi életét éli, mint bárki más. És
mégis, ott a tévében ezrek, milliók borulnak el, s titokban természetfeletti hatalommal ruházzák
fel, amivel megmenti őket. De kitől? Vagy mitől? A másik pizsamás úrtól? 
Láttam aput miközben egyet, vagy nem egyet értett a hallottakkal, és egyszerűen nem értettem, hogy
lehet erre egyáltalán időt pazarolni, ahelyett, hogy játszanánk valami közöset. (Nagyon szerettem
játszani, már akkor is  )

Az ember maga teszi azzá életét, ami. Egy ország maga teszi életét azzá, ami. Egy országot emberek
alkotnak. Az emberek pedig mi vagyunk. Tőlünk függ életünk és szabadságunk. Tőlünk függ, mennyire
akarunk hinni a pizsamás úrnak, vagy szavaira nem hallgatva elfordulunk családunkhoz, és az életet
éltetve szeretetben játszunk szeretteinkkel.

Minden tőlünk függ.

Beleestünk egy ördögi körbe, amiről azt hisszük nincs kiút. Pedig csak meg kellene állni. Nem kell
tenni semmit, csak megállni és szétnézni. És messzebb nézni, mint valaha tetted.

Egy új világ születhetne meg. Egy új világ.

Ha hiszel magadban. Ha hiszel népedben, Néped szívében, akkor leteszed a fegyvert. És nem harcolsz
többet. A csatában a katonák vívják a háborút. De ha nincs ki háborúzzon ?? A pizsamások nem
tehetnek semmit.

A háború mindenhol ott van. Az otthonodban, a munkahelyeden, még az álmaidban, vágyaidban is. 

A halál nem az amikor leveszed tested, és testnélküli utakon viszed tovább lépteidet. A halál az,
amikor úgy fekszel le, hogy nem emlékeztél egyetlen pillanatodra sem. Csak homályos percek maradtak
a napból. Amikor úgy tápláltad tested, hogy ételedre nem, már csak a teli hasad csikorgását
érezted.

A halál az, amikor halottként éled az életed.

Ne a halállal foglalkozz. Az életed a tét. Az otthonod, a családod, a barátaid, a szeretteid. Ez az
életed. 

A halál kiszámíthatatlan. Ahogy jött, úgy megy. Bármikor lecsaphat, nem válogat. Aztán meg már
bánhatod.
Fájdalmasabb az a halál ami nem veled, hanem szeretteddel történik. És tudod miért? Mert míg ő a
fény útját járja, addig te tévelyegsz a halott életed tengerén. És viszed magaddal tovább
eltávozott
szeretted emlékét, közös perceiteket, elfeledett, kimondatlan szavaidat felé, elodázott közös
együttlétetek lehetőségeinek fájdalmas tényét.

De tudod mit? Ha már megtörtént és a halál lecsapott, jobban teszed, ha kezed a szívedre emeled, és
járod tovább életed. Ő érte, magadért az ember társaidért.

Nézd meg valóban fontosabb e gyermekednek az új cipő ami a te túlóráddal jár együtt, a közös
játéknál az otthonotok melegében. Nézd meg valóban fontos e bármi más, mint a szívedben helyet
foglaló társad, társaid.

Hiszen velük éled az életed, velük kelsz, velük fekszel. 

Állj meg, tedd a szívedre a kezed, és dönts. Vajon melyik a fontosabb Neked.

A Háború, vagy a Béke ?

És cselekedj aszerint.


Hiutu

 

2009. 06. 17.

A szavak értelmének mindig két jelentése van. 


Az egyik amit te raksz beléjük, a másik meg, amit a környezeted.

Mivel mindig a környezetedhez viszonyítod önmagad, így a szavak értelmét sosem Te adod. Hanem aki
hallja...

Így bármit teszel, bármit mondasz, bármit cselekszel, bármit gondolsz, csak Te tudhatod az
igazadat.

Így jobban teszed, ha megbékélsz önmagaddal, és nem a másikat próbálgatod az igazaddal...


Hiutu

 

2009. 06. 12.

Ne akarj mindent egyszerre, mert míg száz felé jár az eszed, addig csak két kezed van...


Ne akarj mindent gyorsan, mert míg lépteidet gyorsítod a szemed csak az "elhaladó" csíkot látja...

Ne akarj mindent görcsösen, mert minél jobban görcsölsz, annál szorosabbra húzod a csomót...


Hiutu

 

2009. 05. 29.

A lelkiismeret furdalás nem más, mint a történés következményétől való félelemből kialakult
tehetetlenség érzése.

Nézz csak bele...

Hiutu

 

2009. 05. 28.

Nézd meg mit gondolsz másokról, és megtudod "ki" vagy. S, ha nem tetszett amit láttál, hát
változtass...

Hiutu

 

2009. 05. 26.

A félelem nem más, mint valaminek az elvesztésétől való hirtelen jött pánik reakciója.

Figyeld csak meg.


Hiutu

 

2009. 05. 22.

A Teremtés nem más, mint észrevenni az eléd jövő lehetőségeket, és kedved szerint élni vele. 


Hiutu

 

2009. 05. 15.

Igazság-IGAZSÁGA

Az igazság egy behelyezés, mi valahol megállta a helyét,

míg az IGAZSÁG a dolgok valódisága.


Az igazságot bárhol meglelheted, míg 

az IGAZSÁG-ot keresned sem kell.



Hiutu

 

2009. 05. 06.

A csodálkozás és a rácsodálkozás között az a különbség,

hogy míg a csodálkozás mögött húzódik egy kis kétely, adig a rácsodálkozás egy spontán gyermeki
tekintet.

Hiutu

 

2009. 04. 30.


Lehetetlen nincs, csak azoknak, akik tudják, hogy létezik...

Hiutu

 

2009. 04. 28.

A változás első, de egyik legfontosabb lépése, ha felismered a megváltoztatandót.


Hiutu

 

2009. 04. 23.

Akik mindig a biztos pontot, előre kikövezett, megtervezett utat követik:

Ahhoz, hogy észrevedd korlátaid, valakinek, vagy valaminek észre kell vetetnie veled. Nem kell
direkt történnie, ebbe beletartozhat a véletlen is.

Mert nincs kockázat mondod, és mindig az út közepén szeded lépteid,

erre azt mondom :

Az ember addig, míg a szárazföldön jár, soha nem fogja megtudni, hogy fél e a víztől... 

"Ha egyáltalán tudja, hogy létezik e a víz"



Aki meg csak kóborol, az könnyen, véletlen is beleesik. És sok szempontból mégis mindig könnyebb
neki.


Hiutu

 

2009. 04. 20.

Ha korlátod, hogy félsz az erdőben.


Nem kell ahhoz végiggyalogolnod az erdőn, hogy átlépd.

Elég, ha megérinted a fákat.



Ha korlátod, hogy félsz a póktól.

Nem kell ahhoz befeküdnöd egy ládába teli pókkal, hogy átlépd.

Elég, ha megengeded neki, hogy végig sétáljon rajtad egy.



Ha korlátod, hogy félsz az emberektől.

Nem kell ahhoz bemenned az ember tömegbe, hogy átlépd.

Elég, ha megszólítasz egyet.



Ha korlátod, hogy félsz a tömegben.

Nem kell ahhoz koncertre menned.

Elég, ha csak hagyod, hogy köréd gyűljenek az emberek.



Ha korlátod, hogy félsz a másik nemtől.

Nm kell ahhoz megszólítanod őt.

Elég csak annyi, hogy nem futsz el, ha ő megszólít.


Hiutu

 

2009. 04. 16.

Minél jobban keresed biztonságod, annál jobban a bizonytalanságod növeled vele.

A biztonságot sosem lehet megtalálni.

Mert, ha úgy gondolod, hogy megtaláltad,attól fogva mindig rettegni fogsz, hogy egyszer elveszíted.

És mi ez, ha nem bizonytalanság? 


A biztonságot egyetlen módon élheted meg.

A bizonytalanságban.

A madár sem ismeri a fákat, mégis mindig kikerüli...

Hiutu

 

2009. 04. 07.

A magad felé vetett ítéletedben sajnos rengeteg igazság rejlik.

És nem azért mert igaz az amit magadról gondolsz.

És nem azért, mert igazat adsz annak, aki ezt gondolta rólad, s mára már magadévá tetted ezt a
gondolatot.

Hanem mert Te ennek megfelelően cselekszel.


Hiutu

 

2009. 04. 02.

 Veszíteni csak az tud, aki úgy gondolja, hogy van mit veszítenie...

És az általában el is veszíti azt. Még akkor is, ha nem látványosan...

Már a fejében elvesztette... A többi már csak a látvány... 

Hiutu

 

2009. 03. 30.

A változás néha számunkra logikátlan, felfoghatatlan, érthetetlen dolgokat eredményez.

Mi egyik nap életed része volt, másnapra elfeledett lett.

Mi egyik nap nélkülözhetetlen volt számodra, másik nap unalom tárgya lett 

Mi egyik nap téged tükrözött, másik nap már az idegenség homályába veszett.

A változás kiszámíthatatlan. 

De ne félj tőle. Hanem fogadd. 

És bízz magadban.

Hiutu

 

2009. 03. 27.

Ne a hitedet erősítsd, a kétségedet oszlasd el!

Hiutu

 

2009. 03. 25.

Van úgy, aki az egyedüllétével éli meg szabadságát.

Van úgy, aki az egyedüllétével a magányát éli meg.

Van úgy, aki közösségben éli meg biztonságát, 

Van úgy, aki a közösségben is a magányát éli.

Van úgy, aki a szabadságával a korlátlanságát éli, és 

Van úgy, akinek a szabadsága lett az egyetlen korláta...


Hiutu

 

2009. 03. 18.

 A remény sosem hozzád tartozik, hanem csak magadhoz próbálod fűzni.

Csak gondolj bele.


Mikor reménykedsz? 

- Amikor van valami, amit szeretnél, de nem tőled függ. 

- Mert ami tőled függ, miért reménykedsz? 

Akard és tudd, hogy úgy lesz és kész.


Ha változni akarsz. Ne reméld, tudd, hogy változni akarsz.

Ha leakarsz szokni a dohányzásról, ne reméld, hogy leszoksz, hanem tudd, hogy leszoksz.

Ha a hegyet akarod megmászni, ne reméld hogy megmászod, hanem mászd meg és tudd, hogy megmászod.

Mert amíg a kezedben van a kulcs minek a remény?

Hisz minden rajtad áll, minden rajtad múlik.

Ha nincs a kezedben a kulcs, ha nem tőled függ a lehetőség vagy az esély, na akkor már
reménykedhetsz.

Ha rajtad áll a dolog, ha nálad a kulcs, a reménnyel csak elodázod a dolgokat. Mert különben mi
szükséged lenne a reményre?

Mert megértem, ha szerettedet baleset érte, és te reménykedsz, hogy meggyógyul.


Mert, ha a vizsgádat úgyis a tanár osztályozza le, megértem, hogy reménykedsz, hogy jó jegyet ad.

Vagy tetszik neked valaki és reménykedsz, hátha te is tetszel neki, hát megértem.


Mert nem (csak) nálad a labda. Nem nálad a kulcs.

A reménnyel csak azt súgod a füledbe, hogy képtelen vagy életedet irányítani. 

Hogy miért is?

Reménykedem, hogy leszokok a cigiről. Miért reménykedsz? 

Mert már előre tudod, hogy neked úgy sem sikerül. De biztos vagy ebben?



Reménykedem, hogy megváltozom. Miért?

Nem rajtad áll a dolog? Te már előre lekönyveled sikertelenségedet?

Miért teszed?


Meg akarod mászni a hegyet? Mászd meg. Miért reménykedsz? Nem te szeded a lépteidet?


Ne becsüld le magad azzal, hogy a saját életed felöl reménykedsz.

Ne reménykedj, csináld!


Hiutu

 

2009. 03. 12.

 Minek vesztenél, ha nyerni is lehet?



Sose azt nézd mit veszíthetsz, hanem,

mit nyerhetsz! 


Mert ha már nyertél, már nem is veszítettél. 


Igaz?


Hiutu

 

2009. 03. 12.

 1- Amikor feleszmélsz, hogy létezel...

- feleszmélsz-feleszméltetnek?


2.- megjelennek a kérdések

- minek,
- kinek,
- hol,
- miért,
- ki
- mi...

3. - amikor elszállnak a kérdések...

- mert nem jött válasz, így marad csak az üres űr...


4. - megjelenik a kétségbeesés.

5. - megjelennek a kérdések ismét.

6. - és megjelennek a válaszok.

7. - eltűnnek a válaszok, mert nem is voltak válaszok.

8. - Megjelenik az üres űr némasága.

9. - megjelennek a válaszok.

10. - megjelent rájuk a kétely.

11. - és megjelennek a válaszokra a kérdések.

12. - amikor megjelenik: nincs olyan kérdés, amire ne lenne válasz Bármi.

13.- amikor minden eltűnik. 

14. amikor az űr sem üres sem teli

15. amikor az űr akár üres is lehet, akár teli is.

16. ----------

17. Amikor az űrt betölti a tér.

18. Amikor feleszmélsz, hogy létezel.

19. Amikor megjelenik az első kérdés.

20. Amikor megjelenik, hogy egy kérdésre bármi lehet a válasz....

21. 22. 23. 24. 25.....................



Az életet csak akkor fogod felfogni, ha nem gondolkozol róla. 

És akkor sem fog megváltozni semmi, de gyökerestül minden más lesz...

 

2009. 03. 10.

A harccal egyetlen dolgot tudsz elérni.

Háborút.

A háború pedig egyetlen dolgot adhat. 

Újabb okot a harcra.


És még ellenfél sem kell hozzá...


Hiutu

 

2009. 02. 25.

Ne akarj első lenni, ne akarj győztes lenni.

Mert egy mindig van, aki ügyesebb nálad.


És mert sok energiád veszik el így.



A győztes sosem az aki nyer, hanem aki nem veszít.

A győztesnek, pedig mindig nagyobb erre az esélye...

Mert csak az tud veszíteni, aki győzni akar.


Hiutu

 

2009. 02. 20.

Merd megélni sikereidet.

Mert aki a sikerét nem éli, az a teremtését is lebecsüli!!!


Hiutu

 

2009. 02. 18.

Az első pillanat, mellyel a hatásokat köszöntöd.

Az első pillanat, mellyel a hatásokat köszönti.

A Reakció.



Az első pillanat, mellyel a hatásokat köszöntöd, sosem tud hazudni. Sosem.
Az első találkozás a másik személyével mégis mindig homályban történik. Ha bemutatkozik a másik
sosem arra figyelsz, amit mond. Nézd meg. Legtöbbször fogalmad sincs hogyan hívják, pedig az előző
pillanatban árulta el a nevét. Mindig arra figyelsz hogyan is reagáld le a másik jelenlétét. Hogy
hogyan is viselkedj. Ilyenkor eljátsszuk személyiségeink figuráit. 

Csakhogy mindez öntudatlan. Magával sodor az esemény szele. Pedig milyen kár. Ha akkor észrevennéd
magad miközben játszol, megismernéd az éppen ahhoz kapcsolódó személyiséged és még a másik is
tiszta
megvilágításba kerülne. Tudatosságod mezsgyéjén tükröződne vissza arcodra. És előbb utóbb már nem
reagálás lenne, hanem egy eszköz a kapcsolatra, a kommunikációnak. Ráadásul előbb utóbb nem tudnál
többet hazudni magadnak, sem a másiknak. 

Az első reakciód sosem hazudik neked, és az első reakciója a másiknak úgyszintén nem hazudik neked.
Bár még itt sok buktató lehet. Mert míg magad reakciója a te fogalmaid világában születik, addig a
másiké átmegy a fogalmaid szűrőjén. És az mindig eltorzítja. Nem mert torz a tükröd, hanem, nem tud
tiszta képet nyújtani elvárásaid, félelmeid miatt.


Mielőtt belekezdenék, leírom, hogy az első randin az ember mindig azt játssza el, ami a másiknak
tetszetős. Vagy tetszetősnek ítél. Ami nem mindig jön be. De ez sem tudatos sajnos. - Ez majd egy
másik mai nap lesz egyszer...

Írok példákat.

Tegyük fel, hogy összeismerkedsz valakivel. Legyen az egy első randi.
Sétáltok az utcán, és a másiknak csörög a telefonja. De nem tud érte nyúlni rögtön, mert a kezében
van az éppen újonnan megvásárolt szemüvege. Odanyújtja neked, hogy fogd meg. Ahogy átveszed,
„csak úgy” kiesik a kezedből és a földre esik. 
Te ilyenkor általában hihetetlen zavarba jössz, és zavarodtól elhomályosul a kép. Rögvest érte
nyúlsz és felveszed a földről. A következő kép amit látsz, az egy halvány mosoly a másikon, amivel
azt akarja sugallni Neked, hogy sebaj édes, van ilyen. Bár ezt is csak a homályban látod, így nem
tudatosul benned a másik arca, de mégis a következő reagálásod rá épül. Általában ez nem tudatos
reakció kör. Nem az. Így nem fogsz rá emlékezni az arca vonásaira, csak a reakciók sorozatának
milyenségére, ami a napod hátralévő részére rávetül, és este azt konstatálod általa milyen is volt
a
napod. – Az öntudatlan.



A másik: A vak

Ugyanez a sztori.

A szemüvegért nyúlsz.
De mivel elvoltál foglalva magad szégyenével zavarával, így a képet öntudatlan homály vette körbe.
És nem láttad az arcát még sokáig, pedig eltelt már fél nap. Akkor múlt el a zavarod okozta homály.
Pedig az arca sokat elárult volna róla.



Harmadik sztori: Az önbecsapás

A szemüvegért nyúlsz. Elkapod az arcát. Ez volt ráírva: Sebaj édes.
De mivel homály vett körbe, így a magadból indulsz ki kép vetült a másik arcára. Ha te lettél volna
az ő helyébe, azt mondtad volna: Basszus!!! És erre a rávetült képre épül a napod. Este
konstatálod,
hogy nem akarsz találkozni többet vele. - A te szűröd torzítása vetett véget kapcsolatotoknak.

Negyedik sztori: Az önáltatás

A szemüvegért nyúlsz. Ez volt ráírva: Basszuskulcs!!! 
A zavarod elhomályosítja arcát és csak azt veszed észre rajta, amit te magad is elvárnál ilyenkor.
A
sebaj, van ilyent. Ráépíted napodat, és elindul a hazug kapcsolat kezdete. S vége.
Egy szempillantás alatt.



Ötödik sztori: A félelem

Leejted a szemüveget. Érte nyúlsz. A kép amit látsz ez volt: Sebaj kicsim. De félelmed, zavarod és
szégyened nem bírt többé a szemébe nézni. Mert már egyszer volt ilyen, és vége lett. Ez is biztos
vége lesz.



Hatodik sztori: A hazug

Leejted a szemüveget. Most is érte nyúlsz, de elkapod a másik arcát, ami ennek az eseménynek a
reagálásával volt eltorzulva. A kép amit látsz ez volt ráírva: Bassza meg!!! Nem tudsz
figyelni!!!???
Ezt Te meglátod. Tisztán meglátod. A következő arcvonása pedig: Sebaj kicsim előfordul. De Neked
már
nem tudott hazudni többé.


Hetedik sztori.: A kettőség


Leejted a szemüveget. Most is érte nyúlsz, de elkapod a másik arcát, ami ennek az eseménynek a
reagálásával volt eltorzulva. A kép amit látsz ez volt ráírva: Sebaj kicsim, előfordult már ilyen a
világban.
Ezt Te meglátod. Tisztán meglátod. A következő arcvonása pedig: Haragos, mert az ő elvárásai,
félelmei diktálják az erő képet.
De Neked már nem tudott hazudni többé.

Nyolcadik sztori: A harmonikus kapcsolat kezdete


Leejted a szemüveget. Most is érte nyúlsz, de elkapod a másik arcát, ami ennek az eseménynek a
reagálásával volt eltorzulva. A kép amit látsz ez volt ráírva: Sebaj kicsim, előfordult már ilyen a
világban.
Ezt Te meglátod. Tisztán meglátod. A következő arcvonása pedig egy mozdulat mely a karjaiba vett.
De Neked már nem tudott hazudni többé. 


Hiutu


 

2009. 02. 10.

Ha nem vagy biztos magadban. Ha már egyáltalán nem tudod ki is vagy most egyáltalán. Ha már annyira
becsaptad magad, hogy elvesztél személyiségeid között.

Ha már nem vagy biztos másban. Ha már egyáltalán nem tudod ki is ő valójában. Ha már annyira
becsapta magát, hogy elveszett a személyiségei játékaiban.

Egyetlen mód van, hogy tiszta vizet önts a pohárba.

Ez pedig a Reakciód.

Ez pedig a reakciója.


Az első pillanat, mellyel a hatásokat köszöntöd.

Az első pillanat, mellyel a hatásokat köszönti.


Az első. Nem pedig a második.


Hiutu

 

2009. 02. 04.

Az őszinteség nem az, amikor kimondasz egy szót, ami igaz. Vagy amikor kérdeznek tőled, s te az
igazat válaszolod. A számodra igazat.


Csak gondolj bele:

Hányszor mondtad ki a számodra igaz mondatot úgy, hogy közben olyan volt, mintha csavarnák a kezed?

Ha akkor őszinte vagy magadhoz, bár lehet, hogy igazat mondtál, de szíved szerint nem mondtad
volna.

Hallgattál volna, vagy hazudtál volna. 

Vajon mi neked az őszinteség? És kihez akarsz őszintének lenni?

Miért kell besorolni, hogy ez őszinte, ha így teszek, ez nem az, ha úgy teszek.

Ez őszinte, ha ezt elmondom, az nem, ha azt mondom. Vagy nem mondom.


Nem gondolod, hogy ugyanúgy becsapod magad?

Az őszinteséget nem a tett tükrözi, hanem az, ami a szándékot tetté alakította.

Hiutu

 

2009. 01. 28.


A befogadás az, amikor egy feléd érkező hatásnak átengeded létezését magadban. 

Legyen az egy tárgy érintése a kezeden, egy csók az ajkadon, egy szerelmes érzés feléd, egy dühös
pillantás rád, egy hangos kacaj belőled, egy fájdalmas csípés testeden, egy születésed, egy
halálod...


Különben csak repedés lesz a falon...


Hiutu

 

2009. 01. 27.

Egy kicsit a párkapcsolatról:


Az Esztétika.

Sokan kérdezték tőlem, fontos e az esztétika a párkapcsolatban és hogy mit is jelent igazából.

Mielőtt belekezdenék, előre azért le kell tisztáznunk valamit.

Az esztétikát mindenki maga alakítja ki a saját értékrendje szerint.

Nincs általánosított mérce, mindenki saját maga alakítja ki mind a másik fele mint igény, és mind
maga fele.

Fontos, nagyon is fontos. Most lehet, hogy hurrogsz, de igenis az. Ha őszinte vagy magadhoz, magad
is beláthatod.

Az esztétika egyfajta kisugárzás, ami tükrözi a foglalkozást magaddal, és a szeretetet önmagad
iránt. Sokan, amit annak hívnak, az nem az. Hiába a szép ruha, hiába a szép mink, hiába a szép
test,
ha nincs benne varázs, és nem szeretetből teszed "széppé" magad, hanem mert ezt várja el tőled
világ. Olyan leszel, mint egy kirakati bábu, amit bár megbámul a világ, de ennyi. Ugye lányok. Hány
szép lány szingli még mindig? 

Az esztétika pedig maga a varázs. Maga a báj, maga harmónia, a vágy, a kívánalom, a parázs, a tűz.

Sokan letagadják magukban, hogy a kinézet nem fontos, és így is keres párt magának. Hogy ő csak a
belsőre megy, mert elege van az üres agyu plaza cicákból és a hatlövetű machok-ból. 

Amit persze két típus beszél. Az egyik, aki annyira hozzákötötte kapcsolatát és szexualitását a
külsőhöz, hogy nem tudtak kapcsolódni lelki szinten, így a kapcsolat sem működött, vagy a másik,
aki
megmaradt vágy szinten, mert számára elérhetetlenek ezek a formák aminek több oka is lehet. Ha
nyers
akarok lenni, az illető csak vágyik rá, mert nem éppen esztétikus alak, ezért rá sem néznek ezek a
formák, és persze, hogy elege van belőlük.

Visszatérve, igen, sajnos sokan letagadják magukban.

Hát akkor most beszéljünk őszintén.


Nem kell ahhoz Alain Delonnak, vagy Kim Basingernek lenni ahhoz, hogy esztétikus légy. 
És ezt Te is tudod. Az esztétika az egyszerűtől az egyszerűtlenségig hódol.

Ha összejössz egy sráccal, vagy egy lánnyal és Te ebbe a típus valamelyikébe tartozol, vagy épp
mindketten, akinél nem fontos a külalak, mert a belső a tuti, akkor a következő folyamaton mész,
mentek át.

Összejöttök. Szerelmesek lesztek. A szex működik, mert a szerelem mint a rózsaszín felhő, eltakar
és
átszínesíti a dolgokat. ( Ugye hányszor volt olyan, hogy hú de szépnek láttad, míg szerelmes
voltál,
pedig a barátaid mondták, hogy ejjj, hova a látásod cimbi, de Te tagadhatatlanul Kim Basingert
láttál. Míg a köd szerte foszlott. Aztán rohantál ki a világból ijedtedben, szégyenedben.)

/ Mielőtt valaki azt gondolná, hogy minősítek, csak ráakarlak világítani Titeket a kőkemény
valóságra. Számomra nincs szebb és csúnyább, a Ti szótáratokat, és a Magam tapasztalatát használom
arra, hogy leírjam azt az igazságot, amit látok. /

Folytatom. Majd a szerelem átalakul. Ott álltok egymással szemben, hol az egyik, hol a másik talál
egyre több kifogást arra, hogy hogyan is kerülje el az aktust. És ha már túl sokáig nem voltatok
együtt, az aktus elkerülhetetlen, ha nem akarod, hogy megcsaljon a párod, mert ugye az a félelem
tartja össze végén már a szerelmeskedést, a birtoklás, a félelem attól, hogy elhagy, no meg a
fejedben létező tézis, hogy nem csalhatja meg egymást a pár, és inkább alárendeled magad, miközben
mozizol. Behunyod a szemed, és arra gondolsz, hogy vagy Alain Delonnal szerelmeskedsz, vagy
ragozhatnánk a kiéletlen szexuális vágyaid teremtette képpel képzeletedben. Mert ez az igazság.
Hányszor moziztál már szex közben? 

Na ugye.




Aztán ez is sok lesz, és egy idő után kapcsolatotok rovására megy. 

Vagy megcsalod, vagy ő csal meg. Persze miután egymás hibáit egymás fejéhez vágjátok. De előtte még
feljön a de kövér vagy, sovány vagy, büdös a szád, cserélj zoknit. Már az illatától is undorodni
fogsz.

Hova a világ? Miért kell idáig elmenni?

Nem gondolod, hogy tehetsz arról, hogy ilyenné fajult kapcsolatod?

Azt mondod, ő volt az igénytelen, te szeretted a tested, foglalkoztál vele. Ő volt a hanyag, és
eleged lett belőle.

Pedig igen is tehetsz róla. Motiválhattad volna őt mozgásra, arra, hogy foglalkozzon magával,
dicsérhetted volna, és mindezt szerelemből.

Ráadásul, ha már az elején őszinték lettetek volna egymáshoz, megbeszélhettétek volna már az
elején.
A kapcsolat eleve erre épült volna.

Nem. Mert neked ne volt fontos az esztétika. Az is lehet, hogy még most is tagadod.

De ugye tudod, hogy az esztétika az nem születési képesség? Az sugárzik. Még akkor is, ha a
környezeted nem tart szépnek, jóképűnek, akkor is lehetsz esztétikus, kívánatos. 

És ez nyilván kihat a külsőre. Mindent abból választasz, ami bent van benned. Szeretetből.
Egyszerűen benne leszel a ruhádban, bármily divat szerinti is legyen. Az arcod, a kezed, minden-
minden sugározni fogja a varázst.

Nem tudom mi van ebben a nőben, de megőrülök érte. Találkoztál már ilyennel?

Ugyanez a fiúknál. Fú ez a pasi. Valami van benne, amitől nyomban ágynak ugranék.

Ez az a varázs, ami nem a születési adottság.

Ezek az emberek szeretik testüket, ápolják, kényeztetik, és nem másokért teszik, hanem magukért.
Szeretik magukat.

Minél jobban utálod magad, annál jobban elhanyagolod tested is.

És mi van azokkal a hölgyekkel, akik minden nap konditerembe vannak, és szépek, csinosak? És
szomorúak, és üresek? És utálják magukat? Ugye ezt kérdeznéd? Vagy fiúknál szintén?

Hidd el, ezt sugárzik ki. Pont ezt. Szomorúak és üresek. Általában ő velük jó a szex, és jó a szex.
A vágyak megtestesítői. Akikkel mozizol szex közben. Keresik a párjukat ők is, keresik a szerelmet,
de általában nem boldogok. Mert hasonló, hasonlót vonz. Még ha két ellentét is, mert az már
hasonló.
Egyszer erre ők is rájönnek, és bár lehet, hogy ugyanazt fogják hordani, ugyanannyi sminkkel, de
rákerül a varázs. Érted már?

A szex akkor működik hosszútávon a kapcsolatban, ha ég a tűz. 

És ha a szex működik, a kapcsolat is működni fog. Legalábbis sokkal tovább tart, sokkal
tartalmasabb
az a kapcsolat, ahol a szex működik.

Tüzet csiholni a szenvedéllyel, a másik iránti vággyal, kívánalommal lehet. 

Az a külső, melyre ha ránézel, ha beleszagolsz, az a kép, az az illat, az a mozdulat, az az
esztétika ami a másikból sugárzik, élteti a szenvedélyt, a vágyat, a kívánalmat. 

Aztán már behunyhatod a szemed, mert csak Ti Lesztek Ott, minden kép, minden mozdulat, minden forma
nélkül. Csak Ti...

Hiutu

 

2009. 01. 22.

 A tanítás nem egyenlő az okítással.



- Míg az okítás kérdőre is vonhatja a másikat, 

- addig a tanítás mindig újabb kérdést szül benne.


- Míg az okítással magyarázatot teremtesz, 

- addig a tanítással értelmet.


- Míg az okítással te akarod megmutatni hogyan épül a homok vár, 

- addig a tanítással csak a lapátot és a homokot adod a kezébe.

-Míg az okítással te akarod megmutatni hogyan is nézzen ki a homokvár,

-addig a tanítással hagyod, hogy a felépített homokvárát ő mutassa meg.

És ami a legfontosabb:

- Míg az okítással tanítod őt ,

- addig a tanítással sosem okítod.


Az igaz tanítás sosem tanít. Csak hagyja, hogy tanuljon belőle...


Hiutu

 

2009. 01. 20.

  Minek zenét hallgatni, ha nem figyelsz rá?

Minek édes ízeket falatozni, ha nem figyelsz rá?

Minek társaságba menni, ha nem figyelsz rá?

Minek sétálni, ha nem figyelsz rá?


Hiutu

 

2009. 01. 14.

 Miért baj ez, ha ez így van? - kérdezik sokszor...

Miért baj ez, ha ez van bennem? - Kérdezik sokszor...

Miért baj, az ha arra vágyom? - Kérdezik sokszor...


Nem baj, hacsak, ha nem zavar....

Nem baj, hacsak, ha nem érzed, hogy megakarnád megváltoztatni...

Nem baj, hacsak, ha nem hamis a vágyad...


Bármit tehetsz, bármit érezhetsz, bármi lehetsz, bárhogy tehetsz, bárhogy lehetsz, bárhogy
érezhetsz, mert SEMMI NEM BAJ. 

Hacsak, ha téged nem zavar, s neked nem Baj.


Hiutu

 

2009. 01. 09.

 Bizonyos, vagy bizonytalan ??? 

Aki döntésképtelen, aki bizonytalan az életében, az mindig keres valakit, aki mellett biztonságban
van, és aki dönt helyette.

Miközben végig biztos akar lenni abban, végig tudni akarja, hogy a másik meg tudja e csinálni, és
hogy hogyan csinálja azt.


???

Hiutu

 

2009. 01. 02.

Az ember a legtöbbször azért keresi magának azokat az érzelmeket, melyek miatt szenvedhet, mert
akkor érzi, hogy Él.

Figyeld csak meg...

Hiutu

 

2009. 01. 01.

Vannak akik a szerelmet keresik, vannak akik a pénzt kergetik, vannak akik a kalandot, és vannak,
akik csak úgy keresnek valamit.

Mindig keresünk valamit. Mindig. 

És ez így van rendjén. Keresünk, és találunk. 

Aztán keresünk tovább. A vágy, ami hajt bennünket a szerelem után, a pénz után, a kaland után, nem
más, mint a boldogság keresése.

Még akkor is, ha cipőt veszünk, ha moziba megyünk, ha ebédet főzünk, ha esti filmet nézünk, ha
olvasunk, ha veszekszünk, ha mérgelődünk, ha szomorúak vagyunk, ha követelőzünk, ha sírunk...

Mind-mind a boldogság hiányából ered.

Boldogság. Vajon mit takar neked a boldogság?

Szabadságot? Szerelmet? Új cipőt? Pénzt? Egy jó ízű vitát?

Mi neked a boldogság?

Vajon amikor vakon kergeted a boldogságod gondolsz e magadra közben?

Azt mondanád erre, igen. Különben nem mennék el a sarki boltba egy csokoládéért. Hát mi másért
mennék, mint magamért? - Ezt mondanád.

És igazad is van. Igen, magadért mész. 

Akkor miért nem lettél boldog akkor, mikor magadhoz vetted az első falat csokit? Mi hiányzott még?

Miért nem lettél boldog, amikor megtaláltad életed szerelmét?
Mi hiányzott még?

Miért nem lettél boldog amikor kinyitottad az első üzleted?
Mi hiányzott még?

Nézd csak meg. Ha megtaláltad szerelmedet már a következő pillanatban azt félted, hogy mi lesz, ha
nem lesz veled?

Amikor megetted az első falat csokidat, már a pohár vízért nyúltál, hogy szomjúságod oltsad, pedig
a
csoki még mindig benned létezett.

Amikor kinyitottad az első üzleted, már azt félted, mi van ha mégse megy?

Vajon mi hiányzott még?

Vajon miiii hiáááányzoooottt méééég?

Megmondjam?

Te. Te hiányoztál onnan. Te, és senki más.

Hiutu

 

2008. 12. 31.

Az ember mindig azt keresi, ami magának is hiányzik. Különben nem foglalkozna vele.

/ A Hiány nem egyenlő azzal, hogy Nincs. A Hiány olyan, mint a tinta nélküli toll...

A Nincs pedig az erdő, amiben nincs tölgyfa, de attól még erdő.... /


Csak az a baj, hogy könnyen rabjává válik az ember. 


Sokszor a nagy keresésben nem veszi észre, hogy már rég megtalálta.


Ha pedig megtalálta, az elképzelése arról, hogy mi is lesz, ha megtalálja, kiüti azt az igaz
pillanatot, ami betöltötte volna az üres űrt.

Ha pedig mégis megtörtént a pillanat, nem tud mit kezdeni a hiánytalansággal.

- ÉS EZÉRT ÚJJAT KERES MAGÁNAK...

Hiutu

 

2008. 12. 29.

Az őszintelenséget két dologra használhatod.

Békére és háborúra.

Mint ahogy az őszinteséget is.

Bizony ám! 

A különbség mégis az, hogy az utóbbi sosem sül el visszafele.


Hiutu

 

2008. 12. 24.


A jövő az elme értelmében:

A jövőt egy egyenesként képzeld el.

Ha benne állsz egy gömb alakú szigetben, minden irány merre tekintesz, egy egyenest mutat, addig,
ameddig a szemed ellát.

A gömbnek végtelen irányban mutatnak sugarai, melyek mindig vezetnek valahova. Ez a jövő végtelen
lehetőségei.

Ha kiválasztasz egy sugarat, és messze elnézel a sugár irányába, addig, ameddig a szemed ellát,
tiszta képet kapsz, és lehetőséged van arra, hogy válassz. Válassz, hogy rálépj e az útra, avagy
sem. Tetszett az amit láttál, a vagy sem.

/A gond mindig akkor kezdődik, ha tovább akarsz nézni, mint ameddig ellátsz../

Ha döntesz, elindulsz rajta. - De tudd, hogy hátra már fölöslegesen nézel. Az út a hátad mögött
eltűnt. Egy elmosódott emlékkép csupán.

Minél tovább mész az úton, annál tovább látsz. De mindig csak addig, ameddig a szemed ellát.

És, ha olyat látsz, döntésed megváltoztathatja az irányt. 

MINDEN LÉPÉSED EGY GÖMB ALAKÚ SZIGETET ALKOT, AMIN VÉGTELEN SUGARAK MUTATNAK VÉGTELEN IRÁNYBAN
VÉGTELEN.

Bármit választhatsz. Bárhogy dönthetsz. Pont ezért senki, de senki nem tudja megmondani jövőd
eseményeit. 

Bár Minden döntésed láthatóvá tesz egy utat igaz,és minden döntés előtti állapotod megmutatja
választható lehetőségeid, de még azt is keresztbe vághatod. Ha úgy döntesz.


És az is igaz, hogy életedben vannak események, melyekre akkor is rálépsz, ha ellenkező irányba
haladsz.
- Mert egyszer ugyanígy egy gömb szigetben álltál,és kiválasztottál egy sugarat, aminek irányába,
merre mutatott, kezdted szedni lépteid... Azon taposol most, melyben újabb és újabb döntéseid
hozod...

És ebben is ott a szabad akaratod...

Hiutu

 

2008. 12. 16.

Az élet igazságaira akkor derül majd fény, ha megszűnik kérdésnek lenni...

Hiutu

 

2008. 12. 04.


Egy kicsit a párkapcsolatról...

Sokan azt kérdezték tőlem az elmúlt napokban, hogy mit csináljanak, ha már egy ideje együtt vannak,
de oly sok karc került a kapcsolatukba. Hogyan lehetne új lappal kezdeni a kapcsolatukat?

Amikor párkapcsolatban vagy, sosem a másik embert látod. Bár veled élsz, de mindaz amit te róla
gondolsz, az a saját múltad folyamatos szövődményei. Persze megkérdezheted ilyenkor, hogy hol van
ő?

Nos. Azt tudnotok kell, hogy minden párkapcsolatban a két fél egymásnak az el nem fogadott és fel
nem ismert részének az élő példánya.

A letagadott és vagy fel nem ismert személyiségetekhez választjátok a párt. 

Pl. Ha a személyiséged az önsajnálatból táplálkozik, akkor olyan párt választasz, aki erős,
határozott, megmondja, és talán még fizikailag is bánt. Titkon megkeresed erőszakos
határozottságának gyenge pontját, rálépsz, így harcolod ki belőle, hogy megbántson, hogy megéld
önsajnálatod, a sajnálatot. Az önsajnálat az egyfajta önostorozás. Eléred, hogy megbántsanak, ezért
sajnálod magad, és aláigazolod, hogy nem érsz semmit a világnak, hasznavehetetlen vagy, ezért
utálod
magad. Ez egyfajta erőszak. 

Ha a személyiséged erőszakos, te biztos olyat választasz, aki lágy, és kiélheted rajta
erőszakosságod. Az erőszakossághoz mindig tartozik 
a lelkiismeret furdalás is. Megbántod, majd szenvedsz bűneidért.

Hogy miért ezt a kettőt említem. Az erőszakos és az önsajnálkozós egy összeillő pár. Mindig
megtalálják egymást. Ráadásul mind a kettő az erőszakról szól.

Ha belegondolsz, mindig ott az elnyomó és az elnyomott. De mind a kettő egy kutya.

Van a kifele erőszakos, és van a bele erőszakos. Van a hangos, van a csendes.

Igazából mindig e két személyiség domináns a kapcsolatban.

Akkor is, ha sok más érzelemmel vegyül. Ez a két fő árnyjátékos van a játékban.

Ha véget akarsz vetni ennek a buta körnek, azt tanácsolom, hogy kezd el figyelni szüleidet. Mindig
ott a kulcs. Aki árvaházban nőtt fel, a gyermekkora meghatározó személyeit.

Figyeld, és ismerd fel magadban. És a párodban. A párod is a szüleid mintáit tükrözik.

Ha tiszta lappal akarod kezdeni kapcsolatodat, innentől kezdve ne a párodra figyelj, hanem a
párodban figyelj fel magadra.

Csak ne feledd, minden ami páros ott nem elég az egy.

Hiutu

 

2008. 11. 28.

Ezt kérdezték tőlem a tegnapra írt mai napra, amiben ez állt : /

-Ne akard a célt előre letervezni, felállítani. Ha megmondod a napodat, hol marad a kaland? Hol
marad a spontaneitás?
-A spontaneitás nem egyenlő a kiszámíthatatlanság hirtelen lereagálásával.
-A spontaneitás az élet egyetlen igaz teremtő pillantása./


Szia Hiutu.

Én meg pont ezt hiányolom magamban, hogy nem tűzök ki konkrét célokat,
hagyom, hogy az élet elém hozza azt ami kell, és úgy tűnik mintha
sodródnék. Fogalmam nincs mit fogok pl 5 év múlva csinálni, de azt se
hogy a jövő nyáron. Az események jönnek maguktól, de hol van az én akaratom?

Ezt válaszolom.

Mindenhol. Mindenhol ott van az akaratod, a szabad döntésed, választásod. 

Miért akarjátok mindig tudni a jövőt? 
Gondolod én tudom? A fenét. Isten őrizz. Bár (majdnem) minden döntésemnek ismerem a következményét.
De ez sem a jövőbe látás.
Például. Ha úgy döntesz, hogy a mocsáron keresztül mész át a partra, akkor tudod, hogy sáros lesz a
lábad. Ha csak nem tudod, hogy a mocsáron keresztül mész. Ez akkor következik be, ha nem nézel a
lábad elé, csak a célt lesed. Persze, hogy ilyenkor nem látod mi van a lábad alatt.

Mért azért eszel, hogy tele legyen a hasad?
- Akkor minek vannak finom ízek a világban? 

Senki, de senki nem tudja, tudhatja a jövőt. Mert a jövő nem létezik. 

Ha mindig haladsz azzal, amiben létezel, azaz, ha sétálsz, akkor sétálsz, ha eszel akkor eszel, ha
szerelmeskedsz, akkor szerelmeskedsz, sem a múlt, sem a jövő nem létezik. Mert egyik lépésből a
másik nem egy pontból a másik összekötött egyenese. Ez az a tévedés, ami az időt múltba, jövőbe
állítja. A két lépés egy mozdulata ugyanannak a történésnek. Neked.

A kiszámíthatóság mindig elnémítja benned az életet. 

Nézd meg, és ez egy jó példa. A mozgólépcső. Nézd csak meg. Az emberek tudják, ha rá álnak a
mozgólépcsőre, az leviszi őket a metróhoz. Annyi a dolguk, hogy az első lépésüknél megfogják a
kapaszkodó korlátot. Aztán eltűnnek. Elnémulnak. Már csak a mozgólépcső legvégén rántja őket ki
valami. Vagy a megszokás, mert már annyit utaztak, hogy beléjük ivódott a mozgólépcső hosszának
ideje, vagy a hirtelen mozgás, mikor mindenki leugrik a lépcsőről, stb..

De kérdem. hol vagy ilyenkor? 

Ha hírtelen elered az eső, és te megázol, mert ugye nem számítottál rá. Mit csinálsz?

Hazamész, és megszárítkozol. Ebből oly nagy ügyet nem csinálsz. Pedig nem számítottál rá. 

Az élet egyéb területei is hasonló. Ha hírtelen kirúgnak, ha egyszer csak párod bejelenti, hogy
elhagy, ez mind - mind számodra hírtelen fordulat. Akkor is lereagálod! Akkor is döntesz valahogy!
Mindig mindenhol döntesz a szabad akaratodban.

Utána futsz párodnak? Bezárkózol a munkahely miatt szobádba? A Te döntésed. Vagy keresel munkát?
Élsz tovább egyedül?

Mit akarsz kiszámítani??

Ha elhagysz valamit. Elhagytad. Tudsz valamit változtatni? A kesergés úgysem fogja visszahozni
Neked. Lépj tovább!! Ami történt, megtörtént. Akkor szemüveg nélkül maradtál. És? Veszel egy
másikat. Vagy találsz egyet az utcán.

Minél tudatosabb vagy , annál ügyesebben tudod életedet szőni. Annál kevesebb véletlennek tűnő
esemény kerül az életedbe. De próbáld ki.

Egyszer tégy egy döntést, és ne engedd el a figyelmed, kísérd végig a folyamatot. Hidd el, megéri.


És Ne feledd!! 

Az új csak akkor tud kopogtatni az ajtón, ha a régi elhagyja a termet. 


Hiutu

 

2008. 11. 26.

Ne akard a célt előre letervezni, felállítani. Ha megmondod a napodat, hol marad a kaland? Hol
marad
a spontaneitás?

A spontaneitás nem egyenlő a kiszámíthatatlanság hirtelen lereagálásával.

A spontaneitás az élet egyetlen igaz teremtő pillantása.

Hiutu

 

2008. 11. 20.


Igazságban Csak abból lehet beszélni, ami a megélésből ered.

Különben csak üres példabeszéd...

Hiutu

 

2008. 11. 12.


VÁLTOZTATSD MEG A MÚLTAD A JÖVŐDDEL, A JELENBEN.

Igen. Megváltoztathatod a múltad.

Hogy hogyan?

Ha életedben sok "rosszat" tettél. Ha szüleiddel nem vagy jóban. Ha olyan dolgot tettél, ami
megváltoztathatatlan, stb...

Miért viszed tovább a válladon? Lépj. Csinálj számodra jó cselekedeteket. Öleld át szüleidet. 

Csak egyre vigyázz. Ne a múltból tedd. Ha a múlt viszi előre lépteid, nem a változást, csak az
irányt szabod Te. Az irány mindig a mögötte lévő lépésből ered.

Ha meg akarod változtatni múltad, előbb rakd le. Ne dobd el, mert a múltat eldobni nem lehet. És
nem
is kell. Hisz ki az aki él most? A múltad tapasztalatai, mely mindig a jövőd első és azt követő
lépését jelenti.

Rakd le a múlt testét, hogy a tartalom adja döntésed és következményét. Mert a ruhára sok pór
ragadt, míg a tartalom az éretlen gyümölcsből érett almává fakadt.gy született meg a tapasztalat,
az
aki vagy. Te Magad.

A múlt megváltozik, ha a jövőd a jelenben halad. A múlt mindig megváltozik, ha minden lépésed előtt
egy pillanatnyi szünetet tartasz.

A pillanatnyi szünet csendjében megfogott cselekedeted az, ami megváltoztatja múltadat.

Hiutu

 

2008. 11. 05.

Szia Hiutu!

De hogyan vigyázzak a gondolatokra? Mert minél jobban vigyázok, annál jobban jönnek
elő azok a csúnya negatív gondolatok. És minél jobban jönnek elő, annál jobban
parázok, hogy megvalósulnak. Mit lehet tenni? 

Válasz:
Hát igen. Ez egy olyan folyamatosan önmagába visszatérő kör, ami ráadásul azzal pörgeti be magát,
hogy te tudod, hogy " nem szabad" rágondolni mert..., ezért pont, hogy rágondolsz, és minél
többször
rágondolsz, annál jobban félsz, hogy rágondoltál, és minél jobban félsz, annál jobban tudod, hogy
nem szabad, és ezért pont, hogy rágondolsz még erősebben, mint előtte.

Ennek a végeredménye a kényszergondolat kör, mi kényszercselekvésben tör ki, majd a pánik.

Hogy mégis mit lehet tenni?

Ha jön a Számodra nem kellő gondolat, ne próbálj terelni. Mert miért is tereltél?
Mert gondoltál rá. Te azt hiszed, hogy az energia elfordul róla, pedig mit csináltál? Bővítetted a
gondolatkört, azaz elterelted, de nem elvetted róla az energiát, hanem újabb öblöt csináltál a
tónak.

Pontosabban, abból a gondolatból fúrtál utat magadnak más fele, azaz teljesen mindegy, hogy a
gondolatra irányítod a figyelmedet, vagy a az ő indíttatására, belőle ugyanakkora energiával másra
tetted a feszültséget, figyelmedet.

Szóval, ne próbálj terelni.

Mondhatnám azt, hogy figyeld. De persze ezt nem olyan egyszerű megtenni, mint mondani. Bár aki már
ezen a hírlevélen van, már rutinos ebben. V.melyik mai napomban az érzelmek figyelését mondtam el.
Egy technikát, amit magam is alkalmaztam egykor. A gondolatokat is hasonlóan lehet figyelni, bár
mivel a gondolatoknak nincs testi tünetük, ill.van, csak alig érzékelhető, ezért a gondolatok
figyelése nem olyan egyszerű, de mégis könnyebb, mint az érzelmeket megfogni.

Első lépésben, ha jön a nem tetsző gondolat, ne terelj. Ezt már megbeszéltük. Hanem helyezd át a
reakciódat. Mit reagálsz mikor jön a gondolat? Hát hirtelen félelemmel, hogy úristen.

Ahelyett, hogy kiakadsz, gondold azt. És akkor mi van? Vagy, - Na már megint jön ez a gondolat, hát
ez van.

Vagy van egy másik módszer. Figurázd ki a gondolatot. Például. arra gondolsz, hogy gyermeked ül az
autóban, és attól félsz, hogy balesetet szenved. Benned le is pörög a film. A filmet vetítsd
tovább.
Figurázd ki. Mondjuk Lepörög a film, nálad a film vége a baleset, te gyorsan elkapod a saját
filmedet, és nem balesettel ér véget, hanem hírtelen az autóból lufi lesz, fölemelkedik az autó,
majd leszáll az útra és gyermeked arcán a nevetés a mókától.

Most nevetsz, de tényleg beválik. Nekem bevált. anno kényszeres gondolat függő voltam.

Első lépésben ez megteszi. Egyenlőre ennyi.

Hiutu

 

2008. 10. 30.

Vigyázz mit gondolsz, mert a gondolatok, hogy bebizonyítsák valódiságukat életre kelnek. És bizony,
legtöbbször fel sem ismered őket. 
-Mert nem mindig azt a ruhát öltik magukra, amit magad szabtál rájuk... 


Hiutu

 

2008. 10. 28.

Teljesen mindegy mit hoz a Holnap, ha azt sem tudod, mit ad a Ma...

Teljesen mindegy mi volt Tegnap, ha azt sem tudod, mi van Ma...

És teljesen mindegy milyen a Ma, ha azt sem tudod, hogy Ma van... 

Hiutu

 

2008. 10. 24.

Egy kicsit a Teremtésről.

Sokan kérdezték tőlem, hogyan tudnának teremteni.

Egy párszor már ejtettem szót a mai napokkal róla.

Ez egy igen erős téma.

Az ember egész életében rohan. Rohan reggel, rohan este.

Reggel mert megy a munkába, este mert siet haza.

A napi bevetőért harcol nap mint nap. És fáradt.

Azért dolgozik, hogy éljen. És mégis azért él, hogy dolgozhasson. Legalábbis így néz ki a helyzet.


Az ember mindennapos információi, legyen az a tv, a környezet, a társadalom, a gondolatai,
érzelmei,
mind-mind azt súgják neki, hogy nincs mit tenni. Körbe van zárva, mely semmilyen lehetőséget nem
enged be, sajnos most már a képzeletébe sem. Az ember eljutott odáig, hogy a vágyait nem értékeli,
felesleges dolognak tartja, sőt talán már szégyenli is azokat. Ehelyett a napi problémái és
sérelmei
keringenek fejében, ami legalább lefoglalja üres perceit.

Ha valakinek mégis sikerül, azt meg irigylik. Ahelyett, hogy erőt merítene mások sikeréből, elítéli
azt.

Az ember teljesen ledegradálja önmagát, ráfogva környezetére, ahelyett, hogy büszkén álmodozna,
vágyakozna, kiállna tehetségéért, emberségéért, álmaiért. 

Azt hiszi, hogy a világ diktálja a tempót, pedig az ő világa a saját teremtése. A világunkat mi
tesszük olyanná, amilyen...

Azt hiszi, hogy kontroll alatt tartja, és amit e kontroll megmutat az az, amit az élete mutat.

Pedig nem kéne mást tennie az embernek, mint elengedni egy kicsit az önkontrollt. Mert az mindig
téved. Nem enged be álmokat, vágyakat, csak a kőkemény információ téglákat, mellyel világodat
építed. A világa meg mit tükröz? Hát mindig ugyanazt. Azt amit eddig is mutat. Reggel felkel, este
meg hazamegy. De önkontroll alatt.

Az amit te kontrollnak nevezel, az nem más, mint ketrec, mit azért tettél magad köré, hogy néha
félve kinézhess, és azt mond, hogy igen. Itt biztonságban vagyok. Azt ott nem ismerem, nem
kontrollálom. A félelmem is ezt bizonyította.

A másik akadály pedig pont az ebből fakadó ragaszkodás. Ragaszkodás az ismerthez, a régihez. Az
ember nagyon nehezen tudja elviselni a változást. Hogy miért? És itt újra megjelenik a kontroll. Az
ismeretlen mindig azt súgja, hogy kiment a kezedből az irányítás. Pedig pont, hogy menet közben
alkalmad van megfőzni a levest úgy, hogy folyamatosan felügyeled, vajon elég sós e, vajon elég ízes
e.

Nem. Te szereted csukott szemmel megfőzni a levest és ráadásul mindig ugyanazt, mindig előre.

A másik a környezet nyomása, ami rád nehezedik.

A társadalom vasmarokkal szorítja életedet. Igen ám. De nem gondoltad még azt, hogy hátha te
teremted a környezetedet? A világ amelyben élünk azért ilyen, mert ilyenné tettük.
Azt mondod Én??!!

Igen. Te. Mi mindannyian. Most kérded mit tegyek?

Hát egy biztos. Ne harcolj. Annak úgy sincs értelme. Ha két vihar összecsap szerinted milyen égi
dörgés kerekedik belőle? Nagy. És mikor lecsendesül, már a fél termőföld odaveszett.

Tessék végre befelé nézni. Ne mindig a környezeted szavai legyenek a te nyelveden. Az mindig hamis.
Hamis, mert az a szűrő amin keresztül Te visszatekintesz az nem a tied, hanem amit rád toltak
kívülről.

De mégis ez a szűrő az, ha elfordítod táplálékforrásától a külvilágtól, és fordítod befelé oldja
fel
magát benned, s akár lehet akkor már a tied is, mert úgy döntöttél.


Merj dönteni életedről. Kinek tartozol felelősséggel, ha nem magadért, magadnak?

Egyedül születtél, egyedül halsz meg. Kelj fel és járj.

Az ember feltudja oldani az a hatást, amit épp most mér a világra, ha nem azt választja amit a feje
akar, hanem amit nem. 

Békével békét teremtesz, háborúval háborút.

Csak míg az egyikből új életek fogannak, a másikból halott virágok.

Merd élni és megélni vágyaid. Lépj ki saját árnyékodból, hisz mi veszteni valód van? Mit
veszíthetsz?

Maximum azt az árnyék életet, amiben öltözöl most.

Vajon ebben az életedben hányszor álltál meg, hogy létezel? Hányszor álltál meg és nézted meg, hogy
vagy. Hogy van tested, mi érted él. Vannak érzelmeid, mi benned él. És vagy Te, aki él.


Hányszor jött át az a pillanat, hogy szereted magad? Szereted magad?

Akkor hogy szerethetsz másokat?

A büdös virág a réten hiába szép, ha illatától elhervad a környezet.

Másnak kiharcolod igazad, megmondod a tutit, miközben magadról a véleményt mástól fogadod?

Nem furcsa?

Ha teremteni akarsz légy bátor "harcos". A békés harcos. Bátorság, akarat, elszántság, hit,
bizalom,
becsület, és erő. Ez legyen veled.


Ja és igen. a teremtésről még.

Előbb engedd el a régit, hogy bejöhessen az új.

Hiutu

 

2008. 10. 22.


Kedves Hiutu!

Hogyan kell engedni korlátok nélküli kiteljesedésüket az érzelmeknek, köztük a
félelemnek? Mert ezt így könnyű mondani, de fogalmam sincs, hogyan kell csinálni.



Ezt válaszolom:

Amikor jön egy érzelem, tegyük fel a düh, mert ráléptek a lábadra a villamoson, abban a pillanatban
nem magával az érzelemmel foglalkozol, azaz fogalmad sincs róla hogy dühös vagy. Bár dühös vagy, de
az érzelem átveszi olyankor az uralmat, ami benned reagálásra kényszerít.

Egyszóval, miután ráléptek a lábadra az indulat azonnali támadást intéz azzal a forrással, mely
által életre kelt benned. A düh ilyenkor igazából nem támad, hanem táplálkozik.

Az érzelem nem csak külső forrást tud magának szerezni.
Például, ha meglátsz a híradóban egy balesetről szóló hírforrást, miközben gyermeked épp utazik
vidékre, az elme egyből a balesettel kapcsolatos különböző képi gondolatokat kezd kreálni, ami
táplálékul szolgál az érzelemnek. Ezzel kelti életre, hevíti fel.

Az ember általában ilyenkor gyorsan felhívja telefonon az utazó gyermeket, majd megnyugszik, hogy
nincs semmi baj.

Igen ám, de a feszültség ami benned megjelent, megmarad. Benned, testedben, és csöndben erősíti a
már élőképes érzelmi hálót. Ami csak arra vár, hogy ismét bekapcsoljon.

Hogy mit is lehet csinálni? Mert ugye ez volt a kérdés.

Abban a pillanatban, ahogy az érzelem megjelenik, mert először az érzelem aktiválódik oly gyorsan,
hogy észre sem veszed, hisz rögtöni gondolatok bukkannak fel utána. Neked ott kell résen lenni,
amikor a gondolatok beindulnak. A gondolatok oly gyorsan kezdenek folyni, mint a vízesés. Ha
beindul
az áradat, az érzelem fokozódik benned.

Folytatom. Amikor a gondolatok beindulnak, neked ezt Észre kell venned. Ez az egyik legnehezebb,
mert az ember egyből reagál. Ha észrevetted, a gondolatok abban a pillanatban "eltűnnek", hisz a
figyelmed megállította ezt az áradatot. (Igazból nem eltűnnek.) 
Egy üres rés keletkezik.
Ezek nagyon gyorsan történő folyamatok.

A második lépés az érzelem megfogása. Egyetlen módja van az érzelem megfogásának. Legalábbis
először, míg nem vagy rutinos. Az érzelmet önmagában nem tudod megfogni. Ugye? Hisz nem egy
szatyor,
aminek a fülét megragadod. Mégis van esélye. Hogy hogyan?

Hát a testeden keresztül. Miért is? Mert az emberi test az egyetlen, ami megfogható, kézzelfogható.
Minden érzelemnek vagy egy testi helye. Ha megfigyeled, a mellkasodban, gyomrodban, stb... Ha
megvan
a helye testedben, figyelmeddel bele tudsz menni. Ekkor már nem csak a testedbe mész bele, hanem az
érzelembe is egyből, hisz ott a centrum. (Ezek egymásban léteznek abban a pillanatban az adott
történésből.)
Minden érzelem megjelenik testeden keresztül, hisz mindennek ki kell jönni valahogy... 

Ha rajta van a figyelmed, menj bele. Csúsztasd bele magad. Engedd, hogy behúzzon az a terület. 

Olyan lesz, mint egy szippantás. A figyelmed először a testre figyel, majd mintha valami behúzná,
elindul egy belső terjedelem, szétáradás. Hasonló a hegyről való lecsúszáshoz. Ne akarva tedd. Csak
engedd meg, hogy a figyelmed ráüljön a test azon pontjára, mintha szánkóra ülnél, a folyamat meg,
mint a hegyről való lecsúszás történik meg. A nem akarva akarás. 

Az érzelem végére ér, lekerül a völgybe, a szánkó megáll, az érzelem eltűnik. Olyan, mintha
eltűnne,
de igazából nem eltűnt, hanem átalakult, magává a nagy betűs érzelemmé, amit már nem annak az
érzelemnek érzel amit néven neveztél. Eggyé olvadtok. Nem pontosan így van, de ez nem fontos most,
ne is beszéljünk erről.

Nem könnyű, hisz, mint ahogy a szánkó az első pár méteren beindul, úgy gyorsul fel egyre
sebesebben,
úgy lesz egyre erőteljesebb is az érzelem megélése.

Nem könnyű, de igazából nincs más választásod, ha nem akarod, hogy az érzelmeid rabja legyél.

Ez megtanulható technika. Régen magam jöttem rá erre, és nekem bevált.

Ha kérdésetek van, írjatok.

Hiutu 

 

2008. 10. 14.

A Félelem nem mindig a báránybőrbe bújt farkas...

- Van, hogy a félelem mentett ki a veszélyes helyzetből.

- Van, hogy bátorságot teremtett benned, hisz félelem nélkül nincs bátorság.

- Van, hogy Jelző vész-fényként szolgált utadon, merre ne menj.

És van, hogy a félelem nyitotta ki alvó szemed, s tetted meg első lépésedet önmagad fele.

A Félelem egy azon erők közül, mi általad, belőled kelt életre, s tetted világodban élővé. Élővé,
mely már külön életet él. De nem külön világban tőled...
Mint minden érzelem, önmagában egy erőt képvisel, mi ennek a világnak a részeit képezik. Egy erő,
mit, ha nevén szólítasz, benned vasmarokként tartanak, míg, ha engeded korlátok nélküli
kiteljesedésüket, nevük hullik...

Hiutu

 

2008. 10. 09.

Az életben vannak nehéz pillanatok, melyeknek nehézségüket a döntés muszája adják.

Dönthetsz úgy, hogy nem döntesz. De akkor is döntöttél. Bár látványosan állva maradtál, de bíz a
folyamat nem állt meg. 
Elnyel a sárga mocsár...

Nem tudsz rosszul dönteni.

Ha azon sóvárogsz, hogy mi lett volna, ha a másik mellett döntesz, mert a döntésed nem úgy sült el
mire számítottál, ismét a sárga mocsár nyeli tested. 


Nem tudsz rosszul dönteni.


Az élet egy nagy sakktábla. Lépsz egyet jobbra, előtted akadály.
Lépsz egyet balra. És kész.

Nem tudsz rosszul dönteni.

Csak lassíthatod életed teremtését, de elrontani nem tudod. 

A folyó folyik. Csak a tó áll egyhelyben, s mélyíti maga alatt a gödrét.


Vissza nem tudsz lépni. Ami megtörtént, az megtörtént.

Soha ne azt nézd mi az amit kihagytál. - Mert hát honnan tudod, hogy kihagytad e egyáltalán. Látod
a
jövőt netán? 

Hisz te csak azt láttad, ami mellett nem döntöttél. Pedig az csak egy ajtó volt a terembe csupán.
Nem léptél be, így a termet sem láttad.

- És ha látod is. Mi van azzal, amit kaptál? Értéktelen netán?

Miért jobb az ami nem a tiéd? Miért mindig az a jobb?

Soha ne azt nézd mi az amit kihagytál. - Hisz nem tudhatod hol a határa annak, amit nem
tapasztaltál. Egyáltalán mi az amit kihagytál, ha nem volt soha a tiéd, nem tapasztaltál? A
képzeleted mondta netán?

Miért fáj a képzeleted szülte életed? Képzelni mindenki tud.

Ha nem adtad fel a lottót, és pont azokat a számokat húzták. Hogy fáj. Igaz? Miért is? Képzeletben
szép kocsit vettél. Szép ruhákat. Üzletet nyitottál, házat vettél. Ugye hogy fáj, hogy nincs. De ez
csak a képzelt életed. Melyik mér többet? Hát nem látod, hogy halottként éled az életedet?

Az ember nem hisz a csodákban. Ha szegény vagy, iskolád korlátolt, nem hiszed, hogy gazdag lehetsz.
Azt mondod. Persze. Majd ha nyerek a lottón. Miért keríted körbe a világod ?

Csoda? Kérded.

Nem létezik. Mondod.

Biztos vagy benne?

Akkor figyelj.

Nekem már bizonyította az élet, hogy : 

AZ LÉTEZIK, AMIT AKARSZ, HOGY LÉTEZZEN!!

Akard hogy létezzen, s hidd el, létezni fog.

Hiutu


 

2008. 09. 29.

Vajon melyik hited visz előbbre?

- Ha hiszed, hogy lehetetlen?

vagy,

- Ha hiszed, hogy nincs lehetetlen?


Hiutu

 

2008. 09. 24.

Vajon melyik hited visz előbbre?

- Ha hiszed, hogy lehetetlen?

vagy,

- Ha hiszed, hogy nincs lehetetlen?


Hiutu

 

2008. 09. 19.

A vélemény hasonló az ítélethez, csak míg a vélemény teret enged a megismerésnek, addíg az ítélet
kizárja a lehetőséget a megismeréstől.

Az ítéletet sokan hasonlítják a véleménnyel.

Az igaz, hogy mindkettő hangos képet vetít, de a vélemény sok esetben a döntésünk alapköve.

Hogy miért?

Amikor bemész egy boltba és odamész a gyümölcsös pulthoz, igenis véleményt mondasz a két almáról,
amit a kezedben tartasz.

Vélemény. Ez tetszik. Mondod, és belerakod a kosárba. Haza mész, és jól esik mikor megeszed.

Vagy amikor két szék közül kell választanod.

Vagy amikor ruhát mész vásárolni. Magadban vélemény születik, mely eredménye a döntésed. Megveszed
a
ruhát, és szép vagy benne.

Minden ember vélemények alapján dönti el az életében bármilyen becsöppenő apró dolgokat.

A vélemény döntéseket hoz, ami a te aktuális egyéniségedhez igazítja a választásodat.

Az ítélet egy messziről tüzelt puskagolyó, ami már akkor leteríti áldozatát, amikor a puska
eldördült. Semmi köze az élet alapvető döntéseihez.

Bár két vélemény között is óriási különbségek lehetnek.

Az ítélet mögött óriási érzelem löket húzódik, amely kifele terjed. 


A vélemény csendes társ is lehet.

Onnan tudod, hogy vélemény vagy ítélet, hogy míg a vélemény "csendesen" tevékenykedik apró
döntéseidben,még akkor is, ha hangot adsz neki, addíg az ítéletben ott a Tagadás és az Állítás.


Hiutu

 

2008. 09. 19.

Ezt kérdezték tőlem:

Szia Hiutu!

Kérlek adj nekem tanácsot.Miért ismétlődnek az emberrel dolgok? Azért, hogy
tanuljon belőle vagy azért,hogy lépjen? 

És ezt felelem:

-Azért, hogy megtanulja már végre azt, hogy ideje lépnie.

Hiutu

 

2008. 09. 17.

Az őszinteség csak addig ad hangot, amíg az nyitott fülre talál.

Mert bizony az őszinte hang néha élesen sikolt, és az bizony fáj...

Pedig a fájdalmat nem az őszinte hang okozza, hanem a zárt füleken visszaverődő hang.

Hiutu

 

2008. 09. 12.

A lépéstől nem az első lépésed nehézsége tart vissza, hanem a lépés utáni ismeretlen...

Hiutu

 

2008. 09. 03.

A Férfi és a Nő.


Az ember egyik legnagyobb problémája a saját Neme megélése.

Sokan ott rontják el, hogy Férfiasságukat, Nőiességüket a szexualitáson keresztül akarják lemérni.

Pedig nagyon semmi köze hozzá.

Hogy miért?

Csak gondolj bele. Van, hogy a szexuális aktusod során pont hogy eltudod engedni magad, semmi
gátlás
nélkül, az életben pedig, ha a másik nem a közeledbe kerül, összezuhansz.

Vajon miért van ez?

Minden embernek Férfinak és Nőnek vannak elképzelései a saját nemével kapcsolatban.

Hogy milyen is legyen.

Ezt az elképzelést a környezetedből szeded. Ha Te Nő vagy, a számodra olyan Nő testesíti meg
elképzelésedet, aki, és itt figyelj! Aki benned olyan érzelmeket generál, amit egykor a
párkapcsolatodban a másik fél elvárásaitól éreztél.

Bizony. Így testesül meg benned a kép, a forma.

Ugyanez a férfiaknál is.

Az elvárások nem mindig szóban történtek.

Mikor a pároddal voltál sétálni, észrevetted a párod tekintetét lebilincselő, szembejövő veled
azonos Nemű embert. Ha tudsz róla, ha nem, a kép megmaradt, a másolás megtörtént. De csak
formailag.


És épp ez az.

Így tágítod elképzelésedet saját nemedről. 

Ez csak a külső.

És ott van a belső tartalom.

Amikor a pároddal vagy, a vitáid mindig a másik elvárásaiból fakadnak.

(Ez oda - vissza...A Te elvárásod is a másik fél szemszögéből...)

Bár tiltakozol ellene, de a másik elvárásainak belső képe megmarad.

Mélyen azt hiszed, hogy a másiknak akár igaza is lehet.

Általában ezt a következő párkapcsolatodnál alkalmazod.

Figyeld csak meg. A mindig utánakövetkező párkapcsolatodnál beveted a az előző párkapcsolatod
elvárásait.

Hogy értsd. Ha a párod azt mondta neked, hogy nem vagy jó háziasszony, a következő párodnál pont
azt
mutatod. Milyen jó háziasszony vagy. Még főzni is megtanulsz.

Ha azt mondta az előző, hogy nem áll jól a fekete haj, szakításod után az újnál már biztos hogy
szőkén mutatkozol.

Pedig akkor hogy kiálltál a fekete hajadért a végsőkig.

Szóval így építed képzeletedet, milyen lehet az igazi Nő, igazi Férfi.

Nem beszélve a szexualitásról.

Ha a párod nem szerette érintésed, a következő párodat nem simogatod.

Ha a párod azt mondta nem áll jól neked a tüzességed, a következő párodnál az érzéki
személyiségedet
játszod.

Tiszta káosz.

Hogy bírod?


Akkor hogyan legyek Nő. Kérded.

Akkor hogyan legyek Férfi. Kérded.

Első lépésben állj meg.

Második lépésben éld meg és éld ki azt amit magadnak, magadról gondolsz. Itt és most.

Ennek hatására lehullik a sok sallang. Ami közel áll hozzád, ha instabilan is, de ott marad. És
aztán kezdj el vele játszani.

Harmadik lépésben döntsd el, hogy Te hogyan is érzed jól magad. Szeretsz főzni? Tüzes vagy az
ágyban
vagy inkább érzéki? Jól érzed magad fekete hajjal? 

Negyedik lépésben figyeld magad mikor egyedül vagy. Akkor nem játszod túl magad. Itt sok mindenre
fény derülhet.

Ötödik lépésben figyeld, ha a másik Nem közelít. Figyeld magad. Mi változott? Figyeld és jegyezd.

Hatodik lépésben légy olyan a másik nem közelében, mint otthon, mikor egyedül vagy.

Ne aggódj, hogy hanyatt homlok menekül majd.

Inkább előbb, mint utóbb...

Hetedik lépésben próbálgass. Igenis kezdj el mozogni, ha lusta vagy. Igenis készíts új frizurákat,
és válassz. Igenis légy olyan a szexben amilyen lenni akarsz. Melyik jobb? Görcsölni és a csúcsra
sosem eljutni, vagy magadat adni és legfeljebb sosem látod többet az illetőt. Jobb később, mint
soha.


És még valami. 

A Férfi akkor boldog az ágyban, ha a Nőt boldognak látja.

A Nő akkor boldog az ágyban, ha Férfi boldog benne.

A Férfit csak Nő tudja Férfivá tenni.

A Nőt pedig a Férfi.


Hiutu

Folyt. köv...

 

2008. 08. 29.

Az igazságra sokféleképpen fény derülhet:

- hazugsággal,

- tetten éréssel,

- sarokba szorítással,

- csőbehúzással,

- stb...

De mond. Minek fárasztod magad?

A hazugságra úgyis mindig fény derül. Előbb vagy utóbb. 

Nem kell hozzá más, csak a Türelem. 

És vigyázz. Míg az előzőnél magad is a hazugság bűnrészese leszel, 

addig az utóbbinál a hazugság már nem is érdekel. Mert az igazság a 

hazugság nélkül is megmutatja magát...

A hazugság pedig az igazság hiányában mutatkozik leginkább...

Hogy miért?

Mert a hazugság csak annak fáj, aki várja az igazságot.

Igazságot meg csak az várja, aki maga is sokat hazudott már. 


( -Nézd a mélyebb értelmét az utolsó mondatomnak...


Hiutu

 

2008. 08. 28.

 Az életben a dolgokat elrontani nem, csak nehezíteni lehet.

Hiutu

 

2008. 08. 27.

 Ha egyedül nem vagy boldog, párkapcsolatban sem.

- Mondják sokan.


Azt viszont nem, hogy: Ha párkapcsolatban nem vagy boldog, akkor egyedül hogyan is mehetne?


Hisz a párkapcsolat nemcsak a világod tükre, nem csak a személyiséged meleg ágya, hanem életed
árnya
is.


Hogy mit is jelent?


- Sokan azt gondolják, ha egyedül vannak minden oly egyszerű. Egyszerűbb az élet, nincs aki
beleszóljon, nem kell időben hazaérni, nem vonják kérdőre, ha késik, stb....

És ez így van. De csak mert nincs inger.


Ha megállod a helyed párban. Ha nem önt el az ideg, ha éjjel horkol a kedvesed, ha nem szorul össze
a gyomrod, ha késik a munkából, ha együtt tudsz működni, és nem sajátítod ki életedet előle, mert
félsz megosztani, akkor tudsz egyedül is boldog lenni.

És akkor már akár lehetsz egyedül is.

Ha úgyérzed nincs szükséged senkire, mert egyedül boldog vagy, menj és keress magadnak párt, hogy
bebizonyosodjon igazad.


És ha bebizonyosodik, akkor már nem akarsz egyedül lenni.

Mert az ember társas lény. És ez így van rendjén.



Hiutu

 

2008. 08. 22.


 Egy pár ember típus:

 - Aki nem látja a fáktól az erdőt,

 - Aki nem látja az erdőtől a fákat,

 - Aki nem látja a fát sem,

 - Aki látja  a fákat, de nem látja, hogy az egy erdő,

 - Aki látja, hogy erdő, de nem tudja, hogy a fáktól, 

 - Aki látja  a fákat, látja az erdőt, de mégsem hisz a szemének...

 - Aki látja a fáktól az erdőt, erdőben a fákat, de nem akarja annak látni...


 Hiutu

 

2008. 08. 15.

Egy kis kiegészítés...


Ezt kérdezték Tőlem ( a tegnapi mai napra): 


- Mióta kell a változást csinálni? Eddig azt hittem az történik magától... 

Én erre azt válaszoltam:

- Valakinek evezni kell azt a csónakot. Nem?

:)


Hiutu

 

2008. 08. 12.


 A változást nem elindítani nehéz, hanem végigcsinálni.

 Hiutu

 

2008. 08. 07.


  Az élet a kiszámíthatatlanságával adja azt a csodát, amelyben létezünk.
 
  Minden egyes lélegzete egy újszülött csecsemőnek egy utolsó lélegzettel kapcsolódik össze. Így
járja létünk a táncot a teljességgel...

Hiutu

 

2008. 08. 05.

Ne törekedj a tökéletességre, mert nincs olyan.

Ha lenne, minden halott lenne. Hiszen pont az az "1" mi a tökéletesség nem létezéséért felelős,
adja
az örök változást, adja a mindenség önteremtését.

Ez az egyik "titka" a létezésnek.

Hiutu

 

2008. 07. 31.

 A lelkiállapotod hatással van tested alakulására, ami befolyásolja, azaz erősítheti a már jelen
lévő
betegségeid, és azok tüneteit.

Egyetlen dolog hozhat ki, mégpedig a változás. Ebben az esetben mindegy merre indulsz.

De legjobb, ha külső változtatást indítasz meg.

"A lelkiállapotod az élethelyzeted egyfajta mutatója." 

A külső változtatás olyan változás, ami élethelyzetek, minőség, szituáció, stb... ( pl: munkahely,
párkapcsolat, költözés, v.akár egy új frizura, stb...) megváltoztatásából jött létre. 

Hiutu

 

2008. 07. 29.

 A remény az egyik olyan érzelem, ami nemhogy előre, de maradásra, lépéstelenségbe zárja körbe az
embert.

 Mivel a "remény hal el utoljára", így nem készteti lépésre az embert.

Csak ha már megtörtént a sakk-matt.

De akkor már nem a remény hajtott előre, hanem a kényszer.

 Viszont van egy olyan tulajdonsága, ami a többinek nincs. Ez a hit. Hit abban, amiben a reményed
fogan.

 És mint tudjuk, a hit hegyeket mozdít meg...

  A remény csak körbezár.

Talán pont a  hited ereje vezetett el oda,ahol már a kényszer lett az úr.

És a kényszer hozza magával a lépést...

 És végül is ez a lényeg.

 

2008. 07. 25.


 Az ember, csak addig akar bizonyítani a másiknak, amíg nem érzi érzi biztonságban magát.

Csak mond. Honnan tudod a biztonságodat ennyire biztosan?

 Pedig tudhatnád, mint mindenben semmi sem biztos.

 Csak az alól lehet kihúzni a széket, aki nagyon biztos a szék lábában.

 És csak az esik le, aki nem kapaszkodik.


 Nem azt mondom, hogy ne légy biztos.
 
 De csak annyira, ameddig a realitásod ér.

 Az ember hajlamos a reményei szülte képzeleteiben kapaszkodni.

 Ne láss tovább, mint amit a szemed fel tud fogni. Mert az már csupán csak életlen homály.

 Még akkor is, ha igazad van. És nem volt alaptalan kapaszkodó nélküli feltárt kezed.

 De vigyázz, mert a szék lába is kopik az idő múlásával.

 A korhadt fa pedig könnyebben törik...

Hiutu

 

2008. 07. 23.

A legtöbb két embertípus.

Aki befogadja az információt, értelmezi ( felfogása szerint), behelyezi ( élete tapasztalatai
szerint), helyére teszi (hasonlóra talált benne),mérlegeli ( pozitívan helyesli), és bent tartja (
mert elismeri).

Aki befogadja az információt, értelmezi( felfogása szerint), behelyezi ( élete tapasztalatai
szerint), nem talált helyre ( nincs az életében tapasztalat róla, vagy...), mérlegeli ( ..., ha
van,
"negatívan vélekedik), és kiutasítja (mert nem ismeri, vagy nem ismeri el).


És van a harmadik:

Aki befogadja az információt, és csak úgy elengedi.

 

2008. 07. 21.

  Mielőtt magadra vennéd a "világ fájdalmát", Ne feledd!

Egy mindig van, aki jobban szenved nálad.

Hiutu

 

2008. 07. 18.

  A kapukat csak akkor tudod kinyitni, ha előbb megtalálod a kulcsot.

A kulcsot pedig csak akkor fogod megtalálni, ha előbb tudod, melyik kapuhoz keresed.

És ez a legnehezebb... 

Hiutu

 

2008. 07. 15.


 Van úgy is, hogy a boldogságodat a saját korlátaid teszik igazzá és valósággá.

 És van úgy is, hogy  a másik korlátai adják meg Neked a boldogság valóságát.

 És van úgy is, hogy a saját korlátaid teszik boldoggá a másikat.

 És van úgy is, hogy szabadságodat megélheted a másik korlátain belül is .

 És van úgy is, hogy korlátaidat megélheted a másik szabadságában is.


 És van úgy is...

 , de ezt már Ti írjátok meg :)  - Várom leveleiteket.

 Hiutu

 

2008. 07. 10.



A türelmetlenséget a meglévő céltalanság, a lépés hiánya aktiválhatja.

 És mégis, a legaktívabb akkor, amikor már látod a célt és a következő lépést.

 Hiutu

 

2008. 07. 10.



A MÚLTAD két irányt szabhat Neked : - lehetőséget és
                                     -  zsákutcát.


 Két módon hathat az életedben : - Méregként, és
                                 - gyógyszerként.


 Két módon használhatod: - Fegyverként, és
                         - segítőként.

 És két módon mutathatod: - hamis álarcként, és
                          - valódi arcodként


Hiutu

 

2008. 07. 10.


A MÚLTAD két irányt szabhat Neked : - lehetőséget és
                                     -  zsákutcát.


 Két módon hathat az életedben : - Méregként, és
                                 - gyógyszerként.


 Két módon használhatod: - Fegyverként, és
                         - segítőként.

 És két módon mutathatod: - hamis álarcként, és
                          - valódi arcodként


Hiutu

 

2008. 06. 30.

  Ahogy bent úgy kint:

 - Az ítéleted mindig önmagad képére torzítja azt amit megítélsz...

 ...Soha nem a kép adja az ítéletet, hanem az ítélet adja a képet...

 

2008. 06. 26.

 A hit mindig valóságot, de nem mindig igazságot szül.

Hiutu

 

2008. 06. 18.


  Az ítélet és a vélemény közt az a különbség, hogy míg a véleményedben benne lehet egyéniséged,
addig az ítéleted :

 - az ember hamarabb kivágja a fát, mielőtt az gyümölcsöt hozna, hogy megízlelhesse...

 

2008. 06. 13.

      
A teremtésnek váza a szándék, motorja a kitartás, kulcsa pedig az, amit beleraksz.
Te Magad.

Hiutu

 

2008. 05. 30.

           Egyszer ezt írtam:

2007. 07. 09.

A hazugság nem csak az igazság eltakarásával egyenlő, hanem önmagad teljesalakos tükre a világhoz
való viszonyulásodnak.

Csak ne feledd!! Ahogy kint, úgy bent...


Most ezt írom:


 Az ember a cselekedeteivel nyilvánítja meg azt a titkot, amit az igazság eltitkolásával tesz
egyenlővé.

 És bizony a világ mindig válaszol rá.

Hiutu

 

2008. 05. 28.

                   A ...KÖR...hinta...



Beülsz. Elindul. Forogni kezd. Kezedben az irányítás, úgy tűnik. Eltelik egy kis idő. A körhinta
forgása gyorsul. Csak forog és forog, körbe-körbe. Mindig ugyanabba az irányba. Amerre először
meglökted.
Egyszer csak szédülni kezdesz. Még élvezed. Bódító. Átfut a gondolat, hogy kiszállj.
De minek ?? Még... gondolod.. Majd később. És begyorsítod.
 Nem veszed észre. Gyorsan érkezett. Egy pillanatra elveszíted eszméleted. Majd kis idő múlva újra
kinyílik a szemed.
Egyszer éles volt, de most már a folyamatosan mozgó homály a kép. Kiszállok. Fut át gondolatod, de
hamarabb ért körbe tested, mint a cselekedet.
 És ismét elszédülsz. Hosszabb időre elmerülsz a semmiben, 
majd tágra nyílik hirtelen felpillantó szemed. A hinta lassabban forog. De nem tudod már melyik a
fent, melyik a lent. Megijedsz, és még erősebben kapaszkodsz. Lábad az ijedségre a földbe rúgott. A
körhinta begyorsult.
Az idő mégis lassul, úgy tűnik. Szemed ismét lecsukódik. 

 Majd a körhinta szép lassan leáll, és te kidőlsz belőle, mint egy zsák.

 Lassan kinyílik a szemed. A kép áll.  Már nem is tudod mi is történt. Csak egy-egy szétfolyó
homályos kép az emlék.

 Felállsz, elindulsz. Az idő átlagosan telik. Haladsz iránytalanul, míg egyszer csak meg nem
pillantasz egy körhintát.

 Odaszaladsz. Az idő változik. Már nem látod, ahogy futsz. Beülsz. A kezed a körhintába
kapaszkodik.
És a lábaddal a földbe rúgsz..

 Hiutu

 

2008. 05. 14.

Az igazságot sokféleképpen el lehet mondani.

És bizony van úgy is, hogy az hazugságnak tűnhet.


Hiutu

 

2008. 04. 30.

Miután egy korlátod feloldódott, még rövid ideig vissza-visszaköszön az a hatás, ami e korlátot
életben tartotta.

Ez egy természetes folyamat.

Addig tart, míg le nem válik rólad az a kör, amiben e korlátod létezett. (- Nem csak egy korlátod
létezett ebben a körben. Egymástól függetlennek ható, de egymásra épülő korlátok ezek...)

És az új körbe nem lépsz.


Hogy meddig tart ez a folyamat, csak tőled függ.


Ha megjelenése után kételkedni kezdesz, ezzel erőt adsz vele, és újra visszaránthatod...

Na akkor kell igazán résen lenned.

Jobb, ha nem akarsz és nem teszel semmit.

Csak hagyd. Ahogy jött, úgy majd megy is.


Hiutu

 

2008. 04. 28.

 Egy a hétköznapokból. 16 éven felülieknek.

Nem mese!!!

Nem igaz, hogy engem talál meg ma mindenki!!! Szólt a lány, aki éppen a felvágottakat pakolgatta ki
a pultból. 

Van ilyen. Ne idegesítsd fel magad. Emelte fel hangját a tulajdonos, majd magára hagyva dolgozóját,
eltávozott.

Nyílt az ajtó.

Egy fiatal srác lépett a boltba. Arca sápadt volt és mosdatlan, haja a zsírtól fürtökben lógott az
arcába.

Körbenézett. Egy harmincas lány állt a pult mögött, ki hevesen hadonászott a törlőkendővel a
kezében, és a már régen csillogó pultot súrolgatta. Arca rezzenéstelen volt, de halkan mormolt
valamit orra alatt.


A fiatal fiú látva, hogy a lány elmerül a munkában, egy gondolat erejéig megfordult a fejében, hogy
kisétál. De éhes volt. A gyomra, ha volt is ilyen gondolat, elnyomta e hangot.


Így odamerészkedett. Már fél perc is eltelhetett, mire a fiatal pultos lány észrevette.

Hirtelen mozdulattal a pultra vágta törlőkendőjét majd éles, határozott megszólítással, elhadarva
szavait, a fiúra sem pillantva rákérdezett:

- Tessék!!!

A fiatal srácnak összerándult a már az éhségtől amúgy is összezsugorodott gyomra. Akkorát hasított
bele, hogy hirtelen összeakadtak szájában a szavak, és ahelyett, hogy megszólalt volna, csak állt
és
a fiatal lányra meredt.

- Tessék!!! Szólt a lány ismét. De már élesebb tekintettel, majdhogynem fenyegetőbben, mint
azelőtt.
- Istenem, hogy lehetek ilyen peches, hogy ilyeneket küldesz be ide egész nap. Szolt ismét , de már
mit sem törődve a fiatal fiúval, kezébe véve ismét a rongyot, és a már amúgy is csillogópultot
ismét
súrolni kezdte, miközben halkan maga alatt motyogott valamit.

- Majd szólsz, ha kell valami! Emelte meg a hangját, és visszaburkolózott előbbi tevékenysége alá.

A fiatal fiú arca még sápadtabb lett, mint amikor benyitott a kicsiny boltba, hogy éhes gyomrának
kedveskedjen valahogy. És egyszer csak kifutott.

Hazáig futott. Felfutott a tizedikre ahol lakott, remegő kézzel rakta a kulcsot a zárba, és
benyitott. Háttal az ajtónak dőlt. Arcán patakokba folyt a könny. Egy pillanatra kinyitotta a
szemét, és a szembe lévő nyitott ablakra pillantott. Majd ismét becsukta. Gyomra ekkor egy hangosat
csikorgott. De már nem volt mellette éhes gondolat.

A fiú ismét kinyitotta a szemét, de már nem az ablakot látta. Újra kisfiú volt. Édesapja éppen egy
sokgombócos fagyit hozott neki. Majd a padon ülve régi mesékkel dédelgette a kisfiút, mialatt jókat
kacagtak az apa és a fiú.

A következő emlék már a napok emléke volt. Édesapjáért ment ki a fiú a buszállomáshoz, amikor
megpillantotta szeretett apját a parkoló sarkán, kezében egy meglepetéssel, sokgombócos fagyival. A
fiúban a boldogság áradt szét, arcából a szeretet cseppjei hulltak.

Az apa a fiút megpillantva elindult a parkolóból felé, de már sohasem jutott át. Egy éppen
bekanyarodó busz...

A fiú lelke abban a pillanatban úgy hullott darabokra, mint akkor a fagyi a gombócaira.


A fiú utolsó emléke életében mégsem az apja volt.

Hanem a nyitott ablak. A zuhanáskor még utoljára átsuhant egy hang a fejében: - Tessék!!


Hiutu

Egy részlet a könyvemből...

 

2008. 04. 24.

 A hazugság nem csak az igazság eltakarásával egyenlő, hanem önmagad teljesalakos tükre a világhoz
való viszonyulásodnak.

Csak ne feledd!! Ahogy kint, úgy bent...

Hiutu

 

 

2008. 04. 18.

 A hited akkor válik számodra igazzá, ha az tapasztalatként nyilvánul meg benned.

Mert akkor már nem csupán képzelet, hanem maga a realitás, maga a valóság.

És még így is csak Neked... 

Hiutu

 

2008. 04. 15.

 Néha elég egy tartalom, hogy rátekintsünk.

Néha elég egy mondat, hogy feltekintsünk.

Néha elég egy szó, hogy ráfigyeljünk.

Néha elég egy hang, hogy felfigyeljünk.

És néha elég egy hangtalan, szótlan mondat tartalom nélkül,
hogy ráébredjünk.


Hiutu

 

2008. 04. 11.

Miben hasonlít a tudatos és az öntudatlan?

- Amiben különböznek...

Hiutu


Sziasztok, itt Hiutu.

Erről írjatok nekem, hogy hogyan is értem ezt a mai napot. 

Várom leveleiteket.

 

2008. 04. 03.

Az Ember sokkal többre lenne képes, ha elismerné lustaságát...


 A lustaság nem a lehetőségektől foszt meg, hanem a lehetőségek meglépésétől.

 A lustaságodat Nem elismerve másoknak jól körített magyarázatokkal tálalod, amit már-már magad is
elhiszel.

 A lustaság egy azon érzelmek közül, ami őszintelenségre késztet mind magaddal, mind másokkal
szemben.


 Az őszintelenségnek pedig egy hátul ütője van:

 Előbb-utóbb úgyis kiderül.

 Hiutu

 

2008. 03. 31.

Van úgy, hogy az ember annyira biztos magában, hogy tudja, hogy maga sem
tud róla.

Hiutu

 

2008. 03. 28.

 A teremtés annyit tesz, mint útjára engedni és végigkísérni a világban
kiteljesedésed.

A teremtés soha nem egyszemélyes. A teremtés nem megy a környezeted nélkül.

-Aki azt hiszi, hogy igen, az nem teremt, hanem tipor.

-Az nem kiteljesedik, hanem szétterül, miközben tarol.

-Az nem magát éli, hanem magát kiéli.

Ezért Becsüld a környezetedben Él~oket. -Nélkülük nem élheted azt aki vagy,
aki szeretnél lenni. Önmagad.



Most ezt írom:

A ló csak azt a lovast viszi a hátán, aki tudja, mikor kell vizet adnia a
lónak, ha az megszomjazott.

Mert csupán felesleges súlynak érzékeli.

És a Ló természeténél fogva ledobja a felesleges terhet...


És tudd: Míg a ló lovas nélkül ló marad, addig a lovas ló nélkül gyalogos
csupán...

Hiutu

 

2008. 03. 26.

 Nézd ott egy virág:

 - Tudom, hisz virágmező előtt állunk ! 

 Nézd ott egy virág:

 - Tudom, hisz a mezőn taposunk !!

 Nézd ott egy virág:

 - Tudom, hisz most mutattad !!!

 Nézd ott egy virág:

 - Tudom, hisz most adtad a kezembe !!!!

 Nézd ott egy virág:

 - Tudom betűztem a zsebembe !!!!!

 Nézd ott egy virág:

 Tudom, hisz egész végig azt szajkóztad !!!!!!


    Pár évvel később...

 Emlékszel arra  a virágra amit mutattam?

 - Melyikre ?!

 Tudod, ami a mezőn volt.

 - Milyen mezőn ??!!

 Ami előtt álltunk, átsétáltunk rajta, a kezedbe adtam, és te betűzted a zsebedbe.

 - Ja emlékszem. Mi van vele ???!!!

 Milyen virág is volt?

 - NEM TUDOM, NEM FIGYELTEM !!!!!

 Hiutu

 

2008. 03. 20.

   Ha segíteni akarsz másnak: 

 Ne azt mutasd meg, hogy hogyan kell megépíteni a homokvárat, hanem hogy hogyan fogja a lapátot,
amivel felépíti.

 A többi az ő dolga...

Hiutu

 

2008. 03. 13.

 Ne keresd az igazságot, mert minden mi a Te világodba beférkőzik valamiben úgyis megállja a  saját
igazát..

         

Hiutu.

 

2008. 03. 05.

 Az igazság a bizonyosságból fakad.

 A bizonyosságot a bizonytalanság szüli.

 A bizonytalanság pedig olyan igazság, amiben benne van a bizonyosság...

 

2008. 02. 29.


 A remény csak addig lesz segítségedre, amíg rá nem ébredsz hiábavalóságán.

 Mikor kisüt a nap, addigra már éppen elég erős leszel ahhoz, hogy ezen a felismerésen túllépj...


 Hiutu

 

2008. 02. 20.


 A bizonyítás csak annak szükséges, aki maga sem bízik magában.

 - Legyen az aki bizonyít, és

 - legyen az, aki elvárja, hogy bizonyítsanak...

Hiutu

 

2008. 02. 18.

 Ébreszd fel a Mestert magadban, hogy taníthasson Téged.

Hiutu

 

2008. 02. 14.

  Úgy foglalkozz a testeddel, ahogy magad is elvárnád tőle az egészségedet...

Hiutu

 

2008. 02. 06.

 Ha valakire rájár a rúd...

 
 Az ember a nehéz időszakában a rég elfeledett kellemetlen emlékeit, negatív
élményeit, jövőbe vetített aggodalmait, félelmeit ismeri el valóságának,
elszalasztva a lehetőségeket, többek között azt a lehetőséget, amivel kiemelkedne
ebből a körből még időben.

 E miatt a valóságnak köszönhetően addig ki sem tud lépni, amíg kényszerhelyzetet
nem teremt magának, azaz sarokba nem szorítja magát ahol már csak egy kivezető út
létezik, így a választás már nem választás, hanem egyetlen lehetséges lehetőség.

 Ezt úgy hívja a sors, hogy Sakk-Matt.

 Azaz a sors kezébe adta magát. A gond csak az, hogy ez nem a saját tudatos döntése
volt. És addig, amíg az ember nem tudatos a saját döntésére, és vállal felelősséget
döntésének következményére, a kör újra és újra visszafog csatolódni.
 Hogy mit lehetne tenni?

 Olvasd el ismét az első pár mondatot, abban minden benne van. 

Hiutu

 

2008. 01. 31.

 

2007. 06. 12.

Ne csak a kellemes véleményt engedd be az ablakodon, mert erősíted
vele azt a tényt, hogy jobban befolyásolhat, mint a másik...

Míg a kellemest elfogadod, addig a kellemetlent elutasítod.

Csak míg a kellemes rafináltan hat,szinte észrevétlen építi az egód,addig a kellemetlen kicsavar,
de
legalább észrevehető.

Míg a kellemes magasba repít, addig a kellemetlen a mélybe,

Csak míg a magasból nagyot lehet esni, addig a mélyből óvatosan is kilehet mászni. Hogy mégis mit
tégy?

Halld, de ne hallgasd...

Vedd, de ne tedd...

Kapd, de ne add...

Hiutu

 

2008. 01. 29.

 Néhányunknál...

Nehezen fogadja el az ember azt a segítséget,
ami nem az elvárásai szerint történik.

Hogy miért is van ez?

Ha az embernek problémája van:

   1 - Majdnem mindig mástól várja a megoldást...
   2 - Csak attól fogadja el, akit ő maga választott...
   3 - Azt is csak úgy fogadja el, amin nem jár nagy
       viszonzással, veszteséggel. Tehát, ami tökéletesen
       megfelel az elvárásainak.
   4 - És végül mindebbe csak akkor megy bele, ha ráillik
       az előre legyártott segítségnek, amit a problémájára
       képzeletében kitalált.

                     Működik így is!

A gond csak az, hogy attól még a réges régóta futtatott
körön marad.

Hiutu

 

2008. 01. 23.

Egy korlátod feloldása igazán akkor válik erőddé, amikor élesben szembesülsz azzal,
hogy már nem létezik.

 Nem akkor amikor megtörténik.

 Hiutu

 

2008. 01. 18.

            Ki segít a másikon?

    - Aki maga is egykor segítségre szorult.-

                Hiutu

 

2008. 01. 09.

A korlátok feloldása nem jelenti az eltünését.

A korlátok átalakulnak... 

Hiutu

 

2007. 12. 28.

Néha van úgy, hogy a szabadságodat a korlátok adják meg.

És néha van úgy, hogy a korlátodat pedig a túlzott szabadság...

Hiutu

 

2007. 12. 28.

Néha van úgy, hogy a szabadságodat a korlátok adják meg.

És néha van úgy, hogy a korlátodat pedig a túlzott szabadság...

Hiutu

 

2007. 12. 19.

 Ismerd meg a Tested, hogy használni tudd.

Hiutu

 

2007. 11. 29.

 Kevés az olyan verem, amibe az esett volna bele, akinek ásták.

És még csak nem is az, aki ásta.

Hanem a harmadik...

Hiutu

 

2007. 11. 27.

  Aki a testével nem foglalkozik, az az életébe is belet_j_k.

 Hiutu

 

2007. 11. 22.


 Egy döntésed hatását csak akkor észleled, ha annak következménye élesen
eléd tárul. Még...

Hiutu

 

2007. 11. 22.

 Egy döntésed hatását csak akkor észleled, ha annak következménye élesen
eléd tárul. Még...

Hiutu

 

2007. 11. 07.


 ...Van úgy, hogy az ember csak addíg akar jót a másiknak, amíg valóban nem lesz jobb neki... 

Hiutu

 

2007. 10. 23.



Előfordul, hogy azoknak a dolgoknak van igazán értelme, ami egyébként értelmetlennek tűnik... 

Hiutu

 

2007. 10. 12.


 Csak azt ismerheted fel másban, amit magad is átéltél már.

          Különben észre sem veszed..

Hiutu

 

2007. 09. 26.


 Az egyetlen egy biztos pontot csak akkor leled meg az életedben, ha felismered, hogy egyetlen egy
biztos pontja sincs.

Hiutu

 

2007. 09. 13.

 A tévedés felismerése nem jár az igazság megvilágításával.

Hiutu

 

2007. 08. 29.

 Számodra valaki akkor hiteles, igaz ember, ha az az elvárásaid és a gondosan felállított hitednek
megfelel.

 Pedig az elvárások mindig, minden esetben a Te önzőségedet tükrözik.

 - Ami nem baj, csak tudjál róla...

 Jó fej. Mondod. Azaz neked szimpatikus, megfelel.

 Jó szívű. Mondod. Mert adott v.mit, ami neked éppen kellett.

 Gonosz. Mondod. Mert olyat tett, ami neked kellemetlen volt. Vagy épp nem adott v.mit, ami épp
Neked kellett.

 Igaz. Mert minden szavával aláigazol Téged. 
 
  - Pedig honnan tudod, hogy nem profi "játékos" ?

 Mit tartasz igaz, hiteles embernek?

 Nem szerelmeskedik?  - Ez mit jelent?

 - Letagadja a nemét?  Vagyis nem éli nemét? Az aki nem éli a nemét nem ember fia. Ha nem ember
akkor ki ? És kit akarsz hitelessé tenni?

 Nem füllent?

 - Ha őszinte hozzád, akkor bunkónak nevezed.

 - Akkor viszont már megint a nem jó fej...

 Mond ki neked a hiteles? 
 
 Ki neked a hazug?

 Úgyis Te döntöd el.

 Éppen annyi esélyed van tévedni, a hazug embert hitelesnek nézni, mint a hiteles embert hazugnak
hívni.

 Szerintem ne Te döntsd el. Bízd ezt a hazug vagy az igaz ember "lelkiismeretére".

 A lényeg. Tanultál valamit tőle, vagy nem?

 Tanulni éppúgy lehet a "hamis" embertől, mint az igaztól.

  És éppúgy nem.

 Hiutu 

 

2007. 08. 20.

     A különbözőségek nem az azonosságuk hiányában, hanem másságukban mutatkoznak meg...

 Hiutu

 

2007. 08. 09.

    Egyszer ezt írtam:


     ...A csalódás egyetlen dolgot adhat.

               Bizalmatlanságot.


 - Hogy a bizalmatlanság mit ad neked, az már egy másik kérdés...


 És íme a kérdésre a válasz:

  A bizalmatlanság sosem jár egyedül.

         Jár a : 

 - bátortalansággal, 

 - félelemmel,

 - korlátokkal,

 - távolsággal,

 - tartalmatlansággal,

 - hiánnyal,

 - elidegenedéssel,

 - szomorúsággal,

 - magánnyal.


 Ne hidd, hogy a bizalmatlanág bármitől is meg tud óvni.

 Mitől?

 Ha a másik ember és Te közéd falat húzol, a másiktól lehet, de Magadtól sosem!!

  Ki az aki veled éli az életét nap, mint nap??

      Te. Te biztosan...

 Hiutu

 

2007. 07. 30.

 Soha nem tudhatod mit hoz a ma.

 Azt viszont igen, hogy mit ne hozzon.

 - Ha félsz az autóban, nem utazol.

   Nem hozza a balesetet...

- Ha félsz a sötétben, nem mész erdőbe.

   Nem esteledik rád a nap...

 - Ha nem szereted a kiflit, nem engeded be a péket az ajtón...

      Nem kell tartanod, hogy kiflivel lepne meg....

 
 De mond minek?

 - Ha nem utazol, csak a  tévében látod majd a földet.

 - Ha nem mész a sötétbe, csak a star-warsból látod a csillagos eget.

 - Ha nem nyitod ki a péknek az ajtót, lehet, hogy életed szerelmét lőtted el. :-)
 Vagy, lehet, hogy mézes kalácstól fosztod meg magad.

 Mond. Biztos megéri tudni mit ne hozzon a ma?

 És mond. Szeretnéd tudni, akkor mit hozott volna a ma, ha..?   ;)

Hiutu

  

 

2007. 07. 16.

 
        A csalódás egyetlen dolgot adhat.

               Bizalmatlanságot.


 - Hogy a bizalmatlanság mit ad neked, az már egy másik kérdés...


Hiutu

 

2007. 07. 02.

 
Önmagában, ítélet nélkül sosem tudod befogadni a látott képet, mert minden egyes kép már más
szájából egyszer körbe volt rajzolva...

Még akkor sem, ha ismeretlen területre tévelyegsz, mert biztos a hasonlítgatás. 

 Olyan  mint..., csak az..., ez pedig...

 - Figyeld csak meg.

Hiutu

 

2007. 06. 25.

 
Nem az a tisztelet, amikor azért nem téped le a fáról a levelet, mert fáj neki.

 - akkor már megint a te akaratod játszik veled.

           ... vagy a félelmed...

 Nem az a tisztelet, amikor azért engeded előre az embert, mert idős.

 - már megint a beléd nevelt séma játszik veled.

    ... vagy mert gyorsabban haladsz...

 Nem az a tisztelet, amikor azért adsz pénzt a másiknak, mert hajléktalan.

 - akkor már megint a te előítéleted játszik veled.

  ... vagy mert azt hiszed, jobb ember leszel és a mennybe kerülsz...

 A Tisztelet akarattól, félelemtől, ítélettől, szándéktól mentes, önmagában létező megnyilvánulásod
a világ(od)ban.

  Ha megéled a tiszteletet, még leszakíthatod a virágot, vagy épp nem.
                           - előre engedheted az idősebbet, vagy épp nem...

                    A tiszteletet sosem a külvilágod szabja rád. Bár mindig ettől ítéled meg
magad...

         - Az csak egy festett kép rólad, tőlük.  

 A Tiszteletet nem lehet megfogni. Nem lehet szavakkal megfogalmazni. Nem lehet kifejezni. A
Tisztelet csak megnyilvánul.

         A Tisztelet az Tisztelet.    
   
Hiutu

 

2007. 04. 27.

 
    Az álmok sosem hazudnak...
          
Az álmaid mindig a valóságodat tükrözik, bármily logikátlan is legyen.

 Csak ne vedd őket komolyan...

Mert addig míg logikátlan, ügyet sem vetsz rájuk. Ha pedig a logika határán belül vannak, egyből
értelmet adsz nekik. Értelmet pedig az érzelem világod adja, az érzelem világod pedig téged
irányít.
 
Hiutu

 

2007. 04. 24.

 
Ha két lehetőség közül kell választanod, légy határozott és dönts.

Ne képezd le jó előre.

 Felesleges. 

 Mert úgy is csak a múltad határozza meg a legyártott képzeletedet. A múltad, a tapasztalataid, a
vágyaid...

Ülj le, és a jelen érzeted határozza meg irányát lépteidnek.

Hallgass a kép nélküli belső csended szavára. És akkor baj nem lehet.


És jobban teszed, ha vállalod döntésedért a felelősséget.

 Ha a jobb oldalit választottad, menet közben ne a balon járjon az eszed...

Hiutu

 

2007. 04. 23.

 
 Miért várod a döntést mástól?

 Ha más mondja, te úgyis kételkedsz. Hisz nem tiéd volt az i-re a pont.

 Ha meg is teszed, mit más döntött neked, a kételyed miatt nem azt eredményezi, mint amit akkor
eredményezett volna, ha te döntesz magad felett. Még akkor sem, ha UGYANAZT döntötte helyetted
neked.

Dönts Te. Hidd el, jobban jársz...

Hiutu

 

2007. 04. 20.

  Fáradt arcok vonulnak a tömegben.

Fáradt arc fáradt arcra tekint. A fény haloványan pislákol a már majdnem színtelen szemekben.

 A gondolatok erős zaja vetül ki az őt körülölelő tömeg hangjaként.

 Fáradt arcok, fáradt testek. A mozgás szögletesen vezeti lépteit.

 A fáradt testek egymásnak esve, nem direkt lökdösődve vegyülnek el a szélességben.

Mégis olyan szűknek tűnik e tér.

 Az élet ritmusa monoton kényszerben tartja a lelket, ami a szabadságtól elzárva jajveszékel már
nagyon mélyen, a nagyon sötétben.

Levegő hiányától sír a lény, az őt körbe fogó értelem mit sem hall belőle.

 Telik az élet, telnek a napok, mígnem arra ébred, hogy az utolsó másodperc csapott.

 Kínzó fájdalom kíséri e döbbenetet, egy élet képei tűnnek el tova.

Hová lett az élet, hová lett a fény belőlem?

 Fut át éles gondolatként belőled oda.... ahol már senki sem halja.

Az élet ott van benned, csak a világ tükre mi téged mutat adja a kulcsokat, mi lényedet messzi
eltaszítja, oda ahol sötét van és hideg.

Élj. Élj. Vedd észre, ha szép növény mellett haladsz. Nem kell ráborulnod sírva, szeretettel
simogatnod. Először csak úgyis erőltetnéd még.

Csak vedd észre. Csak halld meg. Semmit ne tégy csak állj meg. És vedd észre, hogy Élsz.

És egyszer csak felébredsz...

 

2007. 04. 18.

 
Az utadat nem választod.

Az utad választ Téged.

 Neked csak észre kell venned.

És ez az ami nehezebb...

Hiutu

 

2007. 04. 17.

 Az a játék...

 Játszik, játszat, uralod, kell, mert figyelem rabló. Arcod elé emeled e
maszkot.Úgy járod a párok táncát...

Aztán egyszercsak arcoddá lesz.

 Magad sem veszed észre már. A maszk a bőröd érzékenységét tükrözi...
Kiveszi az irányítást, öntudatlan ködfelhő mögül csukott szemmel nézel,
de már az értelem sehol, eltünik..., Eltünsz. Az arcok eggyé váltak...

Nem játék e játék, mert életre kél a játékszered.

Egy üzenet Neked.

Hiutu

 

2007. 04. 16.



Álmot nem lehet ábrándokkal megteremteni.

Itt csak a szándék és a tettek segítenek.

 Hiutu

 

2007. 04. 11.


 Légy bátrabb a döntésed meghozatalában... Ne várd meg, míg az élet dönt helyetted...

 TÖBB OKBÓL IS:

 Ha Te döntesz: - Tudod az idejét.

- lekövetheted következményét előre.

... Még akkor is, ha nem a Te reményeid, elvárásaid szerint történik.Hogy miért? Mert az Ember
logikus gondolkodású. Mivel ismeri környezetét, lehetőségeit, így mindig több irányból számítja ki
az esetleges következményt. Tehát, majdhogynem nincs meglepetés.

- Felkészülsz rá.

 ... Így már a következmény folytatását is leköveted jó előre.

- Te szabod az irányt

- Te szabod a tempót 



 Ha az élet teszi: - Nem kérdez meg idejéről

- Általában akkor jön, amikor a legkevésbé számítasz rá

- Felkészületlen ér a dolog, ezért megfoghatatlan.

- Ő szabja az irányt 
 ... És te csak futsz utána, mint a lejtőn a gyors tempótól a tehetetlen láb...

- Ő szabja a tempót

 ...Nem kérdez, nem hagy időt a logikára, nem hagy időt a gondolkodásra.

- Belevon ismeretlen zónákat is.

 ... Mivel az élet nem csak a környezeted határáig szól.

- Óriási a meglepetés.

... Tehetetlen helyzet elé állíthat...


 Merj dönteni. Bár úgy is lesz meglepetés bőven, de valahogy nem ér váratlanul. Hogy miért?

- Mert az ember tudat alatt mindig A Felkészült, Várakozó állapotba helyezi magát a "tudatos"
döntése" során. Pontosabban már azelőtt, mielőtt meghozná a döntést. Még pontosabban már akkor,
amikor még csak logikusan gondolkodik róla. 
 Hiutu 

 

2007. 04. 02.

Egyszer azt kérdezték tőlem: - Miért érzem úgy, hogy nincs értelme az életemnek? Miért van az, hogy
nem tudom miért élek?

 És válaszoltam: - Mert keresed az okát...

Az életnek nincs értelme. Értelmet Te adsz neki, ettől oly Élő. Értelme az életnek pedig Te Magad
vagy.



 Sziasztok, itt Hiutu. Holnaptól, azaz április 3.-tól 10.-ig a mai nap írásai a táborozás miatt
szünetelni fog.
 Ha vissza jöttem folytatom. Addig is küldjetek nekem általatok írt mai napot, vagy bármi írást,
képet, mindent, ami eszetekbe jut, mert a weblapomon átalakítás lesz, és külön linket teszek nektek
is.
Addig is, akik itthon maradnak a levelező rendszeren belül, mit elküldök nektek, kommunikálhattok
egymással.

 Igen nagyfokú változások lesznek még később, miben akár ti is konkrétan résztvehettek majd, de
erről később.

Addig is ölellek Titket sok-sok szeretettel.

Hiutu

 

2007. 03. 30.


 Az ember az elvárásaival a saját félelmeit testesíti a meg.

 A báránybőrbe bújt farkas...

 

2007. 03. 30.


 Az ember az elvárásaival a saját félelmeit testesíti a meg.

 A báránybőrbe bújt farkas...

 

2007. 03. 28.

 
 Azt kérdezed:

- Hogyan lehet elvárás nélkül adni ?

 Azt mondom:

- Úgy, hogy nem adsz, hanem hagyod, hogy elvegyenek.

Hiutu

 

2007. 03. 24.


 Az esetleges döntéseid következményeinek előre kivetítése a múlt tapasztalataiból merítetett tézis
csupán.

Hiutu

 

2007. 03. 21.

Az őszinteség.

 Vajon melyik az őszintébb?

- Ha minden neked szánt kérdésedre nyíltan ráválaszolod az igazat,

- Vagy válaszolsz rá, ha épp Te úgy gondolod.

 Kinek jár az őszinteség olyankor?

- a kérdezőnek, aki feltette a kérdést vagy

- Neked, aki nem akar rá válaszolni.

 Melyik az őszinte?

- Ha minden olyan kérdésre válaszolsz, amit nem akarsz megosztani, vagy

- Vagy csak arra válaszolsz, amire Te szeretnél?

 És ilyenkor kinek hazudnál?

 Annak, akinek nem akarsz válaszolni, de hát kérdezte. S elvárja válaszod, mert hát Te vagy az
őszinteség, vagy

 Magadnak, aki nem akar válaszolni, de válaszol, mert hát kérdezett... ????

 Eldöntheted. Melyik a hazugság, melyik az őszinte? Ki van a kör élén, Te, vagy ő? Melyiket tartod
az őszinte irányodnak, Őt, vagy Téged?


 Miért van az, ha nem válaszolsz egy kérdésre, az hazugságnak számít a másik ítélete szerint? Miért
van az, hogy ezt Te elhiszed, és válaszolsz, miközben olyan, mintha a fogadat húznák, és még magad
is elhiszed, hogy őszinte voltál, még ha nehéz is volt kimondanod? Miért gondolod, hogy a másik
ítélőszéke a Te magad őszintesége?

 Vannak olyan esetek, amikor igazsággá válik a hazugság. És vannak olyanok is, amikor az igazság
válik hazugsággá. 

 Ne Te döntsd el. Így megmarad az igazad, míg a másik a hazugságban marad...

 Két embernek egyszerre direktmód nem lehetsz őszinte. Még akkor sem, ha a szó fedi az igazságot.
Mert az őszinte és hamis ítéletet nem Te szabod. Szabják. Ha a másik nem tudja behelyezni igazadat,
mert túl erős neki, bármit tehetsz, anem hiszem hazugságpecsétje kerül rád. 

 Egyszerre magadnak, és egyszerre a másiknak. Lehetetlen. Ha az ítélet feletted az őszinte szóval
illetett, őszinte vagy a rád tekingető szemekben. 

Ha magadnak őszinte vagy, a világ még elítélhet. A világ véleményét rólad sosem Te szabod. A magad
véleményét már igen... És ahogy bent úgy kint... Az igaz sosem a felszínt akarja átvilágítani. Hogy
miért? Mert olyan vastag és sötét a háló, amit szövünk, hogy átvilágítani nem,csak fennakadni
tudsz... De mi emberek nem is a felszínen élünk. A felszíntől igazából mindenki szenved. A felszín
alatt, A LÉNYÜNK , sír és szenved. A felszín olyan köd, olyan háló amin senki nem lát át, pedig
mindenki szövi. Tudattalan szövi. Pont ezért átláthatatlan. De pont ezért csak az látják...

 Ha gyógyszert akarsz a világnak, ha úgy gondolod Te vagy a segítő, ne a felszínnel kezd. Mert
belegabalyodsz. A forma hazugság, a tartalom a lényeg.

 Légy befele őszinte. Nehéz, mert míg Te őszinte vagy magadhoz, a világnak önző leszel. Ez így
törvény. Kikerülhetetlen. De bírd ki. Mert a valódi már elkezdte munkáját a felszín alatt... 


 Ha a máik embert veszed iránynak, a hazugság marad, az őszinteség feléje szalad. De Te cserben
maradsz. Legyen az irány Te magad, s bár lehet, hogy a hazugság feléje, az őszinte feléd szalad, De
csak látszólag. A hazugságot ő nevezi néven, de Te "tiszta" maradsz, 
 -Te megmaradsz Magadnak.

 Az őszinteséget ne kifele kezd, hanem magad fele. 

 Ha magadnak őszinte vagy, a világ még elítélhet. A világ véleményét rólad sosem Te szabod. 

 A magad véleményét már igen...

 És pont ebben van a legnagyobb korlátod!!! 


Hiutu

 

2007. 03. 21.

Az őszinteség.

 Vajon melyik az őszintébb?

- Ha minden neked szánt kérdésedre nyíltan ráválaszolod az igazat,

- Vagy válaszolsz rá, ha épp Te úgy gondolod.

 Kinek jár az őszinteség olyankor?

- a kérdezőnek, aki feltette a kérdést vagy

- Neked, aki nem akar rá válaszolni.

 Melyik az őszinte?

- Ha minden olyan kérdésre válaszolsz, amit nem akarsz megosztani, vagy

- Vagy csak arra válaszolsz, amire Te szeretnél?

 És ilyenkor kinek hazudnál?

 Annak, akinek nem akarsz válaszolni, de hát kérdezte. S elvárja válaszod, mert hát Te vagy az
őszinteség, vagy

 Magadnak, aki nem akar válaszolni, de válaszol, mert hát kérdezett... ????

 Eldöntheted. Melyik a hazugság, melyik az őszinte? Ki van a kör élén, Te, vagy ő? Melyiket tartod
az őszinte irányodnak, Őt, vagy Téged?


 Miért van az, ha nem válaszolsz egy kérdésre, az hazugságnak számít a másik ítélete szerint? Miért
van az, hogy ezt Te elhiszed, és válaszolsz, miközben olyan, mintha a fogadat húznák, és még magad
is elhiszed, hogy őszinte voltál, még ha nehéz is volt kimondanod? Miért gondolod, hogy a másik
ítélőszéke a Te magad őszintesége?

 Vannak olyan esetek, amikor igazsággá válik a hazugság. És vannak olyanok is, amikor az igazság
válik hazugsággá. 

 Ne Te döntsd el. Így megmarad az igazad, míg a másik a hazugságban marad...

 Két embernek egyszerre direktmód nem lehetsz őszinte. Még akkor sem, ha a szó fedi az igazságot.
Mert az őszinte és hamis ítéletet nem Te szabod. Szabják. Ha a másik nem tudja behelyezni igazadat,
mert túl erős neki, bármit tehetsz, anem hiszem hazugságpecsétje kerül rád. 

 Egyszerre magadnak, és egyszerre a másiknak. Lehetetlen. Ha az ítélet feletted az őszinte szóval
illetett, őszinte vagy a rád tekingető szemekben. 

Ha magadnak őszinte vagy, a világ még elítélhet. A világ véleményét rólad sosem Te szabod. A magad
véleményét már igen... És ahogy bent úgy kint... Az igaz sosem a felszínt akarja átvilágítani. Hogy
miért? Mert olyan vastag és sötét a háló, amit szövünk, hogy átvilágítani nem,csak fennakadni
tudsz... De mi emberek nem is a felszínen élünk. A felszíntől igazából mindenki szenved. A felszín
alatt, A LÉNYÜNK , sír és szenved. A felszín olyan köd, olyan háló amin senki nem lát át, pedig
mindenki szövi. Tudattalan szövi. Pont ezért átláthatatlan. De pont ezért csak az látják...

 Ha gyógyszert akarsz a világnak, ha úgy gondolod Te vagy a segítő, ne a felszínnel kezd. Mert
belegabalyodsz. A forma hazugság, a tartalom a lényeg.

 Légy befele őszinte. Nehéz, mert míg Te őszinte vagy magadhoz, a világnak önző leszel. Ez így
törvény. Kikerülhetetlen. De bírd ki. Mert a valódi már elkezdte munkáját a felszín alatt... 


 Ha a máik embert veszed iránynak, a hazugság marad, az őszinteség feléje szalad. De Te cserben
maradsz. Legyen az irány Te magad, s bár lehet, hogy a hazugság feléje, az őszinte feléd szalad, De
csak látszólag. A hazugságot ő nevezi néven, de Te \"tiszta\" maradsz, 
 -Te megmaradsz Magadnak.

 Az őszinteséget ne kifele kezd, hanem magad fele. 

 Ha magadnak őszinte vagy, a világ még elítélhet. A világ véleményét rólad sosem Te szabod. 

 A magad véleményét már igen...

 És pont ebben van a legnagyobb korlátod!!! 


Hiutu

 

2007. 03. 20.

Az agresszió a tehetetlenség fegyver-eszköze.

Kérdezed mi köze van hozzá...

Tehetetlen az, akit merev külső korlátok kötik. Legalábbis azt hiszi.
Külső korlát nincs. Csak kivetülése annak,ami mögötte van. Pontosabban
behelyezése. Szép köntös. A tudatos tudattalan elodázás...
- Látszólag nem az övé. Mondjuk egy katona. Ha harcban van, köteles
harcolni. Szabály. Ezért tehetetlen. A szabály nem megszegése köti...

Ember, aki unatkozik. Semmit tesz. Az unalom egyfajta tehetetlenség.
Tehetetlen magával szemben. Az unalom előbb utóbb ingerültséggé válik. Az
ingerültség agresszió...

Ember, aki fél. Például nézd meg. Ha mondjuk valaki megijed. Agresszívvá
válik. Vagy aki hirtelen éli meg az aktív félelmet. Ha mondjuk
megtámadják. Agresszív. Tehetetlen a félelmével szemben. Aki fél, az
rendszerint támad is. Látszólag védekezik. Nem. Támad. A csata
kettős...Agresszív. Még az is támad, aki passzív félelmet él. Ha otthon
gubbaszt félelmében, szintén tehetetlen. Tehetetlen. És a szeretteit
támadja. Kézzel, vagy felszín alatt csendben. Érzelmileg. Egy kutya.
Tehetetlen. És ez agressziót szít magában.

Ember, akit belső korlátok kötik. Saját maga elleni tehetetlenség. A
külvilág felé tehetetlen. Minden megnyilvánulását eltorzította a
tehetetlenség. Tehetetlen, mert nem mondja meg a főnökének amit gondol.
Azt hiszi, és talán igaza is van, hogy kirúgják, ha megteszi, így tehetetlen... Tehetetlen, mert az
emberekkel való
viszonya a saját hitétől korlátolt, ami az emberek által, ő róla alkotott véleményükről szól. Ő
szerinte. Ami lehet akár igaz is. Persze odáig nem megy, hogy bebizonyosodjon igaza. Bemeséli
magának, hogy ez így van. -Azért kérdem. Ki alkot ebben az esetben véleményt?- 
Így hát tehetetlen. Az emberekkel való viszonya pedig elcsúszott.
 Ezért agresszív egyéniség.

 Tehát tehetetlen.

Az ember mindig akkor agresszív, ahol a tehetetlenség ül...

 

2007. 03. 20.

 
 Az ember az elvárásaival a saját félelmeit testesíti a meg.

 A báránybőrbe bújt farkas...

 

2007. 03. 20.

 
 Az ember az elvárásaival a saját félelmeit testesíti a meg.

 A báránybőrbe bújt farkas...

 

2007. 03. 16.

Egy gát feloldása nem akkor tudatosul, mikor az megtörténik.

 Hanem akkor, amikor észre veszed hogy nincs ott...

Hiutu

 

2007. 03. 14.


 Ahhoz, hogy eltudd engedni a pénzt, először megkell tanulnod fogni.


 A pénz fogása nem egyenlő a szorításával...

 A pénz elengedése nem egyenlő a lemondásával!!!!

Hiutu

 

2007. 03. 12.

A gyógymódot sose a gyógyítóban, hanem a szenvedőben keresd.

 A gyógyító sosem gyógyít, csak támogat....

Hiutu

 

2007. 03. 08.

Az egó eszköz lényünk megismeréséhez és megtapasztalásához.

 Az egó nem rossz. Nélküle "nem tudnál itt létezni". Nem látnál, nem hallanál, nem szagolnál, nem
ízlelnél, nem éreznél.... 

 Az egó végtelen formában nyilvánul meg a saját rendszerén belül.

 Az egó egy rendszer, minek játékszabályait megismerheted, ha figyelsz.

 Az egó mindig akkora, amekkora a tudatosságod.

 

2007. 03. 07.

Sír a mélységben a semmi közepén egy ember.: -Segítség, segítség. 

 Arra jár a magasságban Isten és meghalja.

 Így szól: Ki vagy ember, hol vagy?

 Ember: Itt vagyok a mélyben, ráadásul eltört az egyik lábam és az egyik karom.

 Isten: mit keresel odalent?

 Ember: Beleestem.

 Isten: Hogyan?

 Ember: Nem figyeltem oda.

 Isten: Gyere nyújtom neked a kezem.

 Ember: Hát nem mondtam, hogy eltört az egyik lábam és az egyik karom?.

 Isten: A másik karod és a másik lábad még ép nem?

 Ember: Igen. De miért nem nyújtod jobban a kezed?

 Isten: Mert nekem is csak a seggemig ér a kezem. És, ha tovább nyújtanám, én is beleesnék.


 Ember: Ezt én nem értem. Hisz te vagy az Isten. 

 Isten. Igen, de ahhoz, hogy hallj és láss engem, nekem is emberré kellet lennem.

 Ember: Mond akkor mit tegyek?

 Isten. Megmondom. Gyere addig, amíg el nem éred a kezem. Akkor majd kihúzlak. Mire felérsz, a lábad
épp lesz. A kezed még nem. 

 Ember: Miért nem? Ha a lábam épp lesz, a kezem miért nem?

 Isten: Hogy emlékezz.

 Ember: Mire?

 Isten: Hogy a mélyben voltál. És még valami. Jól figyelj oda, amit most mondok. Ha elindulsz
utadra, minden kavicsot, mi a lábad elé esik szedd fel addig, míg ki nem érsz a semmiből az útra. S,
ha kiértél, akkor meggyógyulsz. 

 Az ember bólogatott, majd nagy keservesen neki rugaszkodott.
 Mikor elérte a szakadék szélét, Isten megfogta kezét és kihúzta.

 Isten: Menj utadon. S ne feledd a kavicsot.

Ember: Minek szedjem a kavicsot, mikor már úgyis kint vagyok (mosolyog) Isten szemébe, majd a
következő lépésnél újra a mélyben találta magát.

 Vajon mire akarta tanítani Isten az embert? Vajon hogyan került ismét a mélybe? 

Várom válaszotokat. Írjátok meg, ti mit tanultatok belőle.

 Üdvözlet Mindenkinek :).

Hiutu

 

2007. 03. 05.

A DOLGOK MÉLYEBB ÉRTELMÉT ÉSSZEL FELFOGNI NEM, CSAK MEGÉLNI LEHET.

 ADDÍG, AMÍG AZ ÉRTELMET KERESED ELVÉSZ A MEGÉLÉS MEGSZÜLETÉSÉNEK LEHETŐSÉGE. 

 A MEGÉLÉS MAGÁBAN HORDOZZA A FELFOGÁST ...

 A FELFOGÁS MAGÁBAN HORDOZZA AZ ÉRTELMET...

 CSAK AZ ÉRTELEM KIZÁRJA A FELFOGÁST...

 CSAK A FELFOGÁS KIZÁRJA A MEGÉLÉST...

Hiutu

 

2007. 03. 02.

Élj a Mának.

 A mának élni csak akkor tudsz, ha leteszed a holnapod. 

 Hogy le tedd a holnapod, előbb le kell raknod a tegnapod.

Hiutu 

 

2007. 03. 02.

Élj a Mának.

 A mának élni csak akkor tudsz, ha leteszed a holnapod. 

 Hogy le tedd a holnapod, előbb le kell raknod a tegnapod.

Hiutu 

 

2007. 02. 28.

Egyszer ezt írtam: 

 2007. 02. 10.-én

Ne állj ellen a változásnak. 

A változásnak a múltad a kiindulópontja. A jövőd az iránya. 

A változás folyamata a múltad által megalkotott forma "bontásával" kezdődik. 

- Attól még a múlt lényege marad, csak a forma alaktalanodik...- 

A változás mindig az új forma felé törekszik. 

Az új forma nem feltétlen zárja ki a régi formát. 

Vigyázz, mert lemásolhatja... 

Sok élet telt már így el...


 És most írom: A mai napra.

A forma mindig kettős: van a 

 KÜLSŐ, azaz a felszín

- A külvilág -od -,min keresztül éled az életed - pl.: munkahely; párkapcsolat lakás ahol élsz,
stb...

 BELSŐ, azaz a felszín alatt

- A belviág -od -, ahogy meg-éled a külvilágban az életed. /érzelmek/

 Ha csak a külső forma változik, a belső marad, csak a köntös változik, de minden más marad...

 Ha csak a belső forma változik, a külső marad, a változás már az új forma felé szalad... - És
előbb-utóbb a külső is utána halad...

Ne feledd. Mindig a belső mag adja a külső héj formáját...

 A külső mindig hasonul a belsőhöz.

Hiutu

 

2007. 02. 24.

Vigyázz a kérdéssel, mert a válasz mindig megérkezik.

 A válasz pedig mindig a kérdésedhez igazodik.

 A KÉRDÉSBEN benne van A VÁLASZ. - Ez igaz.

De ott bujkál a Te válaszod is. Amit már eleve elrendeltél neki...

 Vigyázz, mert az élet lemásolhatja az elvárásod. És ekkor aláigazolod elgondolásod...

 És a KÉRDÉS. 

- Vajon a hamis elképzelésedhez, hamis elgondolásodhoz formáltál e meg egy kérdést? Aminek már eleve
elrendeltetett a válasza?

 Valóban kérdéses e a kérdés, vagy csak egy újabb elmefuttatás az unatkozó személyiségnek...?

Hogy a kérdésed eleve igazságon vagy hamisságon alapul e, az akkor derül majd ki, ha már arra a
kérdésedre nem keresed a választ.
És ha már egy kérdésed se lesz, akkor megkapod a válszt. Az igazi választ.

 Az igazi válasz sosem kényszerít lépésre....
 Az igazi kérdés pedig sosem kényszerít keresésre...

 Mert már csak azt veszed észre, hogy léped- éled.
 Mert már csak azt veszed észre, hogy , keresed-találod.

Hiutu

 

-0001. 11. 30.

A szívedet direktmód kinyitni nem, csak bezárni tudod.

 De ha már tudod, abbahagyod, nem zárogatod , már ki is nyitottad vele...

Hiutu

 

-0001. 11. 30.




 Ne csodálkozz, ha az élet csúnyán elbánik veled, ha csúfot űzöl belőle.

Hiutu

Régebbi levelek megtekintése...

Vissza a főoldalra