A TEST ÚTJA - ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

 

A test útja életem legjobb döntése volt, pedig emlékszem, hogy eleinte bizonytalan voltam. Aki keresztülment hasonló folyamaton mint Én is, pontosan tudja, hogy milyen kemény munka és nem egy rövid folyamat, de megéri, mert "abban az állapotban" nem lehet leélni egy életet, vagyis le lehet élni, de rengeteg szenvedéssel.

Köszönöm Magunknak! Neked és Magamnak is:))

J.

 


 

Sziasztok!

Engem megihletett Hiutu kérése, és most azoknak (is) írok, akik nem
voltak még semmilyen H-tanfolyamon még, és a lev.fórumon passzív
figyelőként vesznek részt. ...milyen az aktív figyelő?:) Ezt nem
tudom:) Tehát, hogy egy kis bátorságot öntsek azokba, akiknek szüksége
lehet rá. Nem is csavarom tovább a szót, inkább idézek a tegnapi
naplóbejegyzésemből. Aki jár Test Útjára, annak vezetni kell vagy
kellene;) naplót, hogy mi a fene történik vele nap mint nap. Na álljon
itt egy részlet:

"...egész életemben küzdöttem magam s minden(ki) ellen. S mire
jutottam? Csak egyre rosszabb lett. Érdekes, amit én teszek vagy nem
teszek, az sosem jó. Az mindig rossz. Miért kell nekem mindig
bűntudatot éreznem minden csipp-csupp dologért? Nekem folyton lázadnom
"kell" minden ellen. Nekem semmi sem jó. S most is bántom magam,
ahelyett, hogy végre elfogadnám s megszeretném magam. Igen, most ilyen
meg olyan vagyok. Igen, vannak dolgok, amik nekem nehezen vagy
egyáltalán nem mennek. Igen, tele vagyok fájdalommal s
boldogtalansággal, igen. Igen, most ilyen vagyok, de az életben mindig
minden változik, pont én lennék a kivétel? Semmi alapja nincs annak,
hogy bántsam, bántanom kéne magamat. Miért hiszem azt, hogyha kínzom
magam, jobb lesz? Á, így nem mehet tovább. Nem. Abba kell hagyni a
harcot, le kell tenni a fegyvert. Így nem fogok 1-ről a 2-re jutni. Ha
továbbra is gyilkolom magam, akkor tényleg a mélybe zuhanok és
senkisem fog onnan kihúzni. Csak magamra számíthatok a legmélyebb
gödör alján is. Még akkor is, ha ledobnak egy kötelet, hiszen nekem
kell megmarkolni a kötél végét. Most álomra hajtom fejem s szeretnék
reggelre újjászületni."

Bátorság!:)

 


 

Sziasztok!

Én a pánikbetegeket és agorafóbiásokat szeretném bátorítani.
Rövid előzmény.
34éves vagyok 17éve jött a felszínre a betegségem.
Mondanom sem kell,hogy onnan kezdve megválltozott minden,az akkori
élet és halhatatlanság érzésem,egy szempillantás alatt elszállt.
Helyette igen erős halálfélelem,a rohamok túlélése,depresszió,teljes
elszigetelődés vette át a helyet.
Orvostól-orvosig,gyógyszertől-gyógyszerig,terápiából-
terápiába,stb....mindent végig zongoráztam.
Az eredmény csak felszínes volt és ideig-óráig tartott.
28éves korában betegségben meghalt az unokaöcsém,ami erősítette a
félelmeimet,volt egy autóbalesetem,és még mélyebbre zuhantam.
Kb,1évembe telt amíg összeszedtem az erőmet annyira,hogy ismét lépjek
a megszabadulás felé.
Nagyon elszánt voltam és biztosan tudtam,csak olyan emberhez fordulok
segítségért aki tudja miről beszélek.
Nem kellett sokáig várnom,egy kedves barátnőm hívott,hogy van egy
hölgy aki szintén megélte a pánikbetegség tüneteinek hosszúsorát.HIUTU
Két alkalommal voltam személyes beszélgetésen,és éreztem többre van
szükségem,"remegő lábakkal" izgatottan jelentkeztem a TEST UTJA
TANFOLYAMRA.
Most a 3.szintet taposom.
Szeretném mondani,hogy egyszerű és könnyű,de nekem nem az,viszont igen
HATÁSOS.
Sok érdekes feladat van ami egyre közelebb visz önmagamhoz,szembesít a
korlátaimmal,személyiségeimmel.
Vannak élményeim,és fura álmaim.
Sajnos nem tudom leírni a válltozást amin eddig keresztül mentem,csak
pár mondatban érzékeltetni.
Egyenesebben járok,el tudok menni vásárolni már egyedül is,és sok-sok
emberközé is,többször és hosszabb időre mozdulok ki otthonról,egyre
rittkábbak a rohamaim,amik rövidebb ideig tartanak és nem viselnek meg
ugy mint régen.(Aki hasonló cipőben jár az tudja,hogy ezek nagy
dolgok.)
Régen, egynagy roham után, volt,hogy 1-2napig föl sem keltem,most
olyan mint egy tüsszentés.Jön és megy.
Megválltozott a pánikhoz való hozzá állásom,most a nem küzdök figyelem
stádiumban vagyok ill.figyelem,hogy arra figyeljek.
Sok olyan történik amit nem tudok leírni, AHA efektus talán igy.
Ha jelentkeztek a tanfolyamra,elöször is bátorság vegyétek kezetekbe
az irányítást,másodszor,minden feladatot becsületesen csináljatok
meg,ha igazán válltozást
  akartok,a saját érdeketek senki másé,lesznek hullám völgyek,de
folyamatosan erősödik a kitartásotok és fizikai állapototok.
El kell mondjam ha bátrabb lennék, és a HIUTU által diktált ütemet
tartanám, ugy érzem már megszabadultam volna.
Hálás vagyok magamnak az elszántságomért,és akaratomért.
Hála a páromnak a támogatásáért és....
HIUTU KÖSZÖNÖM

 


 

Én kb. egy évvel ezelőtt tévedtem el Hiutuhoz. Szeretek táncolni és
megfogott, amit a honlapján a Test Táncáról írt. A korlátozás nekem
sem volt könnyű, kedves Hemues, de a tánc annál inkább. Fantasztikusan
élveztem, csak úgy repültek az órák. Igaz, utána úgy beállt a derekam,
hogy hetekig szenvedtem vele (de persze nem volt véletlen). A táncot
később megismételtem, azután jött a Személyiségek Tánca. Az sokkal
keményebb volt, nagyon is feszegette az egóm határait, voltak
menekülési vágyaim. Ugyanígy voltam a táborral is, sok félelmet hozott
felszínre. Időközben sokszor előfordultam a pénteki táncos medin és a
csendesen is. Segítenek feloldani a heti stresszt és fent tartani a
fejed a víz felett. Könnyűnek érzem magam utána, nagyon jó érzés.

Nos, ez alatt az egy év alatt az életem minden fontos területén
hatalmas változások indultak be, amik azóta is tartanak, hál Istennek.
Elköltöztem otthonról, eladósodtam :) érte, de egy percig sem bánom,
boldogságos érzés a saját teremben lenni. A munkahelyemen kineveztek,
15 éve vagyok ott és nem nagyon kapaszkodtam karrier után, de azért
persze jó lett volna. Most szinte magától történt minden, nem is
tettem érte különösebben. Kaptam két embert, és milyen az élet - most
már persze sokkal könnyebben észreveszem a dolgokat, nem kell az
orromat beleverni - szóval azt akarom mondani, hogy egyikük olyan,
amilyen én is mindig szerettem volna, míg a másik amilyen ehelyett
voltam és némelykor vagyok is még. Hatalmas tükröt tartanak elém és
nagyon szeretem figyelni őket, sok mindent felhoznak bennem és az ő
hatásukra is változom. És ami a legjobb. Ledobtam végre egy olyan
korlátot, amit 25 éve cipelek. Nekem ez egy olyan fal volt, amit
kezdtem azt hinni, hogy sosem ugrok át ebben az életemben.
Hihetetlenül felszabadító. Épp karácsony előtt történt, ennél jobb
ünnepet és jut eszembe évfordulót, majdnem pontosan azon a napon,
amikor az első Test Táncán voltam :))

Most a Test Útja I-et végzem éppen és kíváncsian várom, mit indít be
és hoz fel. Nagyon szupernek találom, habár már itt az I-en vannak
nehézségeim, főként az elmém áll ellen és próbál bojkottálni, néha nem
eredménytelenül. Sok mindent szeretnék még változtatni az életemen, de
máris többet sikerült az elmúlt egy évben, mint előtte egész
életemben. Sokáig az a típus voltam, aki rengeteget olvas és sokat tud
beszélni a tudatosodásról és az Útról, de vajmi kevés eredményt
mutathat fel.
Egyébként nekem azért is a Test az alap ebben az egészben, mert minden
fejlődési szakaszomban valami testi fájdalom jön elő, amitől nem
szabadulok, bármit is csináljak, sőt minél inkább kezelném, hogy
elmúljon, annál rosszabb. Látszólag semmi oka és azt sem tudom, mitől
jön elő, de előjön.
Még mindig hosszú út áll előttem, sok gátlásom van, amiktől
szabadulnék végre, hogy tényleg tudjak ÉLNI. Tudom, hogy most a jó
úton vagyok. Van segítségem, aki olyan módszereket mutat, ami nekem
való, "kompatibilis" azzal, aki most épp vagyok és ez nagyon fontos,
örülök, hogy nekem sikerült rátalálni.

Hiutu, nagy ölelés neked :)

 


 

szia Hiutu,
igyekszem néhány dolgot összeszedni:
tehát. test útja tanfolyam:
hatások: meditáción könnyebb volt az ellazulás, sikerült "eljutnom egy előző
életembe", amit már rég szerettem volna megtapasztalni. És akkor egyszer
csak ott volt. Tudatos álmodás: egyik rémálmom közben hirtelen előjött a
tudatosság, és akkor közöltem az álmom résztvevőivel, h ne szórakozzanak,
mert ez csak egy álom... vicces volt. Média megvonás: a figyelem kitisztult,
és felerősödött. magamra és másokra is jobban tudtam figyelni, és egyre
többször vettem észre dolgokat, ami igazából nem az "enyém", és azt is h
honnan jöttek. ez egyébként azóta is folytatódik, kisebb-nagyobb
intenzitással. A kreativitásom "beindult", magamhoz képest. A gyakorlatok
hatására többet és intenzívebben tudtam a jelenben lenni. És egy
"tisztulási" folyamat is elindult, amit azonban nem nagyon tudnék leírni,
inkább csak érzem. a lerakódott genny lassan felszívódik. és én egyre
könnyebb leszek. Viszont a rossz hatásokat is előbb észre veszem, (félelem?)
és automatikusan próbálom hárítani őket, de ez még nem igazán megy. Ja, és
egy rövid testen kívüli élményem is volt.
Röviden: az érzékeléseim és képességeim felerősödtek, de a használatukat még
nem tudom "irányítani", úgyhogy egyenlőre várakozom, hogy véletlenszerűen
mikor, melyik élesedik be, és jön rajta keresztül valamilyen új infó.
azaz figyelek, amikor sikerül. :)
puszi és köszönet: Anita

 


 

Most kezdtem a Test Útja 3-at és még emlékszem arra a lányra, aki
megszeppenve bekúszott az 1-es tanfolyam első napján a csoport közé.
Bár legtöbbször ügyesen takartam, de valójában kőkemény
önbizalomhiánnyal küszködtem kvázi ovi óta. Hiába voltam sikeres az
élet különböző területein, hiába fogtam aggyal, hogy nagy baj nincs
velem, belül nem nagyon sikerült elhitetni magammal az ellenkezőjét.
Mindenféle segítséggel (család, barátok, pszichológus, pszichiáter,
kineziológus, látók stb.) abbahagytam ugyan az önsajnálatot és egyre
biztosabb lábakon mozogtam a világban, de valahogy nem éreztem azt a
belső nyugalmat amire vágytam. Sok - sok gondolkodás eredményeképp azt
is sikerült már észrevennem, hogy honnan jönnek a problémák, figyeltem
a reakcióim, döntéseim és hittem abban, hogy meg tudom teremteni a
harmóniámat egyedül is.
Hááát, agyalhattam volna még jó pár évig ahhoz, hogy pár hónapos
Test
Útja után oda jussak, ahol ma tartok:). El nem tudom mondani a
különbséget. Padlógázzal megyek előre. Olyan magabiztosságot érzek
magamban, mint még soha. Megfogalmaztam magamnak, hogy tulajdonképpen
egy kincs vagyok, Aranyhal:)). Az erősségeimre büszke vagyok, a
gyengeségeim pedig elfogadom, és tovább dolgozom rajtuk. Hangosabban
beszélek, nem görcsölök semmin, sokkal könnyebben és gyorsabban
túlteszem magam a rosszabb történéseken, és semmi nem tudja elvenni a
jókedvem. Meg merek tenni olyan dolgokat, amiket régen nem. Időben
észreveszem, ha valamit csak a megfelelési vágyam miatt tennék meg és
meg tudom tenni, hogy nem teszem meg; vagy ha igen, legalább tudok
róla. Az újonnan felfedezett, rejtett motivációimról nem is beszélve,
amiket talán soha nem tudtam volna megfogalmazni Hiutu nélkül.
Az az érdekes, hogy igazából nem is tudom, hogyan történt. Nem tudom
egy bizonyos gyakorlathoz vagy feladathoz kötni. A nyújtás? A
légzőgyakorlatok? A beszélgetés egy falra ragasztott ponttal? Bekötött
szemmel táncolás? A mi jut eszembe egy tárgyról gyakorlat? A lassú
mozgás? Gondolkodni magamról a sarokban? Vagy a tükörben? Az
infostop? A fa? Senki nem hinné el, hogy ezek vezetnek valahová, még
hülyének is néznének ha bárkit ez alapján akarnék meggyőzni...
pedig,
jujj, nagyon. Nem tudom hogyan, de működik. Köszönöm Hiutu és
köszönöm a csapatnak!!!! És még jön a folyatás:))))))))
Mindemellett olyan embereket ismertem meg, akiket szeretek és akikkel
szívesen töltöm a szabadidőm. Nagyon hálás vagyok, tényleg:)

Judit

 


 

Megosztom veletek, mit éltem meg tegnap a Test Útján: Vagyok. Létezem.. ..és mélyen magamba nézve az kell látnom, hogy elveszett 25 év. 25!!! Nincs. Csak úgy megtörtént. Valaki más élte, akit nem is ismerek. Vagy inkább mások. Alkalmazkodtam. Mindenhez és mindenkihez. Hasonultam, hogy ne lógjak ki. És így lett annyi arc, annyi én, ahány élethelyzet. EEEléééég !! szeretném eldobni őket. Nehezek, hamisak. Mert.. ÉN még mindig gyerek vagyok. Kb. 6-7 éves. Mindegy. És azt várom, hogy fontos legyek. Valakinek. Csak úgy magamért. Csak ÚÚÚGY, érted??!!Ahogy vagyok. Amilyen vagyok. De csak azt hallom, hogy "bezzeg más" én sosem. Én csak kicsit vagyok "olyan", mint más. Nem vagyok elég jó, hogy elérjem. Kevés vagyok. És ez elszigetel. Mindenkitől, főleg magamtól. És ettől kezdve játszom. Azt, hogy "olyan" vagyok, mint más. Végre "felébredtem". Nem mondom, hogy jól vagyok, nem mondom, hogy könnyű. Most is szorul a torkom, annyira erős még. De ez mindennél többet ér. Innen indul az életem. Köszönöm Hiutu

 

Vissza a főoldalra