GYÓGYÍTHATATLAN?

Nem könnyű elfogadni a tényt, hogy van valami az életedben, amivel nem tudsz megküzdeni, egyedül. Valami, amit nem akartál hogy része legyen életednek. Valami, amiről úgy gondolod, nem tehetsz. Vagy épphogy tehetsz, s hogy ne így legyen, gondolod azt, hogy már nincs mit tenni ellene. Vagy így, vagy úgy valóságosságán, a tényen, hogy van, változtatni nem lehet.

Talán ennek a gondolat-körképnek hatására (még) jobban ellökted magad az élettől, vagy jobban kapaszkodsz bele, mint valaha. Egy biztos, felhőtlenül már nem éled életed. Hatása alatt vagy, s fogva tart téged. Megbélyegzi nappalod, megbélyegzi éjszakád. Nappal küzdesz érte, vagy ellene, éjjel erőt gyűjtesz, hogy küzdelmedet újra kezd.

És addig-addig küzdesz, hogy életedet már csak halálként érzékeled.

Nem azt mondom, hogy ne küzdj.

Küzdj! - csak nem mindegy, hogy küzdelmedet hogyan teszed.
Küzdj! - csak küzdelmedet csendben tegyed.
Tégy érte! -de csak, ha az életért, nem pedig a halál ellen teszed.

Mert, ha a halál ellen teszed, csak a félelmed vezet. S ha így teszel, csak az erejét növeled vele.. Míg, ha az életért teszed, akkor az élet-szeretete a vezéred. S, ha így teszel, életerőd erősíted vele...

És míg az életet szeretgeted, ki tudja, mire észreveszed, a betegséged már régen elengedett.

(És ki tudja, talán még én is segíthetek ebben Neked.)

Vissza az írásokhoz