A test útja – élménybeszámolók

Köszönöm Magunknak! Neked és Magamnak is:))

J.

Engem megihletett Hiutu kérése, és most azoknak (is) írok, akik nem voltak még semmilyen H-tanfolyamon még, és a lev.fórumon passzív figyelőként vesznek részt. …milyen az aktív figyelő?:) Ezt nem tudom:) Tehát, hogy egy kis bátorságot öntsek azokba, akiknek szüksége lehet rá. Nem is csavarom tovább a szót, inkább idézek a tegnapi naplóbejegyzésemből. Aki jár Test Útjára, annak vezetni kell vagy kellene;) naplót, hogy mi a fene történik vele nap mint nap. Na álljon itt egy részlet:

„…egész életemben küzdöttem magam s minden(ki) ellen. S mire jutottam? Csak egyre rosszabb lett. Érdekes, amit én teszek vagy nem teszek, az sosem jó. Az mindig rossz. Miért kell nekem mindig bűntudatot éreznem minden csipp-csupp dologért? Nekem folyton lázadnom „kell” minden ellen. Nekem semmi sem jó. S most is bántom magam, ahelyett, hogy végre elfogadnám s megszeretném magam. Igen, most ilyen meg olyan vagyok. Igen, vannak dolgok, amik nekem nehezen vagy egyáltalán nem mennek. Igen, tele vagyok fájdalommal s boldogtalansággal, igen. Igen, most ilyen vagyok, de az életben mindig minden változik, pont én lennék a kivétel? Semmi alapja nincs annak, hogy bántsam, bántanom kéne magamat. Miért hiszem azt, hogyha kínzom magam, jobb lesz? Á, így nem mehet tovább. Nem. Abba kell hagyni a harcot, le kell tenni a fegyvert. Így nem fogok 1-ről a 2-re jutni. Ha továbbra is gyilkolom magam, akkor tényleg a mélybe zuhanok és senkisem fog onnan kihúzni. Csak magamra számíthatok a legmélyebb gödör alján is. Még akkor is, ha ledobnak egy kötelet, hiszen nekem kell megmarkolni a kötél végét. Most álomra hajtom fejem s szeretnék reggelre újjászületni.”

Bátorság!:)

Sziasztok!

Én a pánikbetegeket és agorafóbiásokat szeretném bátorítani. Rövid előzmény. 34éves vagyok 17éve jött a felszínre a betegségem. Mondanom sem kell,hogy onnan kezdve megválltozott minden,az akkori élet és halhatatlanság érzésem,egy szempillantás alatt elszállt. Helyette igen erős halálfélelem,a rohamok túlélése,depresszió,teljes elszigetelődés vette át a helyet. Orvostól-orvosig,gyógyszertől-gyógyszerig,terápiából- terápiába,stb….mindent végig zongoráztam. Az eredmény csak felszínes volt és ideig-óráig tartott. 28éves korában betegségben meghalt az unokaöcsém,ami erősítette a félelmeimet,volt egy autóbalesetem,és még mélyebbre zuhantam. Kb,1évembe telt amíg összeszedtem az erőmet annyira,hogy ismét lépjek a megszabadulás felé. Nagyon elszánt voltam és biztosan tudtam,csak olyan emberhez fordulok segítségért aki tudja miről beszélek. Nem kellett sokáig várnom,egy kedves barátnőm hívott,hogy van egy hölgy aki szintén megélte a pánikbetegség tüneteinek hosszúsorát.HIUTU Két alkalommal voltam személyes beszélgetésen,és éreztem többre van szükségem,”remegő lábakkal” izgatottan jelentkeztem a TEST UTJA TANFOLYAMRA. Most a 3.szintet taposom. Szeretném mondani,hogy egyszerű és könnyű,de nekem nem az,viszont igen HATÁSOS. Sok érdekes feladat van ami egyre közelebb visz önmagamhoz,szembesít a korlátaimmal,személyiségeimmel. Vannak élményeim,és fura álmaim. Sajnos nem tudom leírni a válltozást amin eddig keresztül mentem,csak pár mondatban érzékeltetni. Egyenesebben járok,el tudok menni vásárolni már egyedül is,és sok-sok emberközé is,többször és hosszabb időre mozdulok ki otthonról,egyre rittkábbak a rohamaim,amik rövidebb ideig tartanak és nem viselnek meg ugy mint régen.(Aki hasonló cipőben jár az tudja,hogy ezek nagy dolgok.) Régen, egynagy roham után, volt,hogy 1-2napig föl sem keltem,most olyan mint egy tüsszentés.Jön és megy. Megválltozott a pánikhoz való hozzá állásom,most a nem küzdök figyelem stádiumban vagyok ill.figyelem,hogy arra figyeljek. Sok olyan történik amit nem tudok leírni, AHA efektus talán igy. Ha jelentkeztek a tanfolyamra,elöször is bátorság vegyétek kezetekbe az irányítást,másodszor,minden feladatot becsületesen csináljatok meg,ha igazán válltozást akartok,a saját érdeketek senki másé,lesznek hullám völgyek,de folyamatosan erősödik a kitartásotok és fizikai állapototok. El kell mondjam ha bátrabb lennék, és a HIUTU által diktált ütemet tartanám, ugy érzem már megszabadultam volna. Hálás vagyok magamnak az elszántságomért,és akaratomért. Hála a páromnak a támogatásáért és…. HIUTU KÖSZÖNÖM

Nos, ez alatt az egy év alatt az életem minden fontos területén hatalmas változások indultak be, amik azóta is tartanak, hál Istennek. Elköltöztem otthonról, eladósodtam 🙂 érte, de egy percig sem bánom, boldogságos érzés a saját teremben lenni. A munkahelyemen kineveztek, 15 éve vagyok ott és nem nagyon kapaszkodtam karrier után, de azért persze jó lett volna. Most szinte magától történt minden, nem is tettem érte különösebben. Kaptam két embert, és milyen az élet – most már persze sokkal könnyebben észreveszem a dolgokat, nem kell az orromat beleverni – szóval azt akarom mondani, hogy egyikük olyan, amilyen én is mindig szerettem volna, míg a másik amilyen ehelyett voltam és némelykor vagyok is még. Hatalmas tükröt tartanak elém és nagyon szeretem figyelni őket, sok mindent felhoznak bennem és az ő hatásukra is változom. És ami a legjobb. Ledobtam végre egy olyan korlátot, amit 25 éve cipelek. Nekem ez egy olyan fal volt, amit kezdtem azt hinni, hogy sosem ugrok át ebben az életemben. Hihetetlenül felszabadító. Épp karácsony előtt történt, ennél jobb ünnepet és jut eszembe évfordulót, majdnem pontosan azon a napon, amikor az első Test Táncán voltam :))

Most a Test Útja I-et végzem éppen és kíváncsian várom, mit indít be és hoz fel. Nagyon szupernek találom, habár már itt az I-en vannak nehézségeim, főként az elmém áll ellen és próbál bojkottálni, néha nem eredménytelenül. Sok mindent szeretnék még változtatni az életemen, de máris többet sikerült az elmúlt egy évben, mint előtte egész életemben. Sokáig az a típus voltam, aki rengeteget olvas és sokat tud beszélni a tudatosodásról és az Útról, de vajmi kevés eredményt mutathat fel. Egyébként nekem azért is a Test az alap ebben az egészben, mert minden fejlődési szakaszomban valami testi fájdalom jön elő, amitől nem szabadulok, bármit is csináljak, sőt minél inkább kezelném, hogy elmúljon, annál rosszabb. Látszólag semmi oka és azt sem tudom, mitől jön elő, de előjön. Még mindig hosszú út áll előttem, sok gátlásom van, amiktől szabadulnék végre, hogy tényleg tudjak ÉLNI. Tudom, hogy most a jó úton vagyok. Van segítségem, aki olyan módszereket mutat, ami nekem való, „kompatibilis” azzal, aki most épp vagyok és ez nagyon fontos, örülök, hogy nekem sikerült rátalálni.

Hiutu, nagy ölelés neked 🙂

szia Hiutu, igyekszem néhány dolgot összeszedni: tehát. test útja tanfolyam: hatások: meditáción könnyebb volt az ellazulás, sikerült „eljutnom egy előző életembe”, amit már rég szerettem volna megtapasztalni. És akkor egyszer csak ott volt. Tudatos álmodás: egyik rémálmom közben hirtelen előjött a tudatosság, és akkor közöltem az álmom résztvevőivel, h ne szórakozzanak, mert ez csak egy álom… vicces volt. Média megvonás: a figyelem kitisztult, és felerősödött. magamra és másokra is jobban tudtam figyelni, és egyre többször vettem észre dolgokat, ami igazából nem az „enyém”, és azt is h honnan jöttek. ez egyébként azóta is folytatódik, kisebb-nagyobb intenzitással. A kreativitásom „beindult”, magamhoz képest. A gyakorlatok hatására többet és intenzívebben tudtam a jelenben lenni. És egy „tisztulási” folyamat is elindult, amit azonban nem nagyon tudnék leírni, inkább csak érzem. a lerakódott genny lassan felszívódik. és én egyre könnyebb leszek. Viszont a rossz hatásokat is előbb észre veszem, (félelem?) és automatikusan próbálom hárítani őket, de ez még nem igazán megy. Ja, és egy rövid testen kívüli élményem is volt. Röviden: az érzékeléseim és képességeim felerősödtek, de a használatukat még nem tudom „irányítani”, úgyhogy egyenlőre várakozom, hogy véletlenszerűen mikor, melyik élesedik be, és jön rajta keresztül valamilyen új infó. azaz figyelek, amikor sikerül. 🙂 puszi és köszönet: Anita

Judit

Megosztom veletek, mit éltem meg tegnap a Test Útján: Vagyok. Létezem.. ..és mélyen magamba nézve az kell látnom, hogy elveszett 25 év. 25!!! Nincs. Csak úgy megtörtént. Valaki más élte, akit nem is ismerek. Vagy inkább mások. Alkalmazkodtam. Mindenhez és mindenkihez. Hasonultam, hogy ne lógjak ki. És így lett annyi arc, annyi én, ahány élethelyzet. EEEléééég !! szeretném eldobni őket. Nehezek, hamisak. Mert.. ÉN még mindig gyerek vagyok. Kb. 6-7 éves. Mindegy. És azt várom, hogy fontos legyek. Valakinek. Csak úgy magamért. Csak ÚÚÚGY, érted??!!Ahogy vagyok. Amilyen vagyok. De csak azt hallom, hogy „bezzeg más” én sosem. Én csak kicsit vagyok „olyan”, mint más. Nem vagyok elég jó, hogy elérjem. Kevés vagyok. És ez elszigetel. Mindenkitől, főleg magamtól. És ettől kezdve játszom. Azt, hogy „olyan” vagyok, mint más. Végre „felébredtem”. Nem mondom, hogy jól vagyok, nem mondom, hogy könnyű. Most is szorul a torkom, annyira erős még. De ez mindennél többet ér. Innen indul az életem. Köszönöm Hiutu