A név

A név nem más, mint pecsét az életedben, sorsod felett… És még csak nem is tudsz róla… Ha nevet változtatnál, az egész életed megváltozna…

Hogy miért?Mikor csecsemő voltál, nem választhattál. Hogyan is tudtál volna.

-Így azt kaptad, amit rád szabtak.

-Néven nevezett a világ…

Neveddel szólít meg téged a lét…

A név nem más, mint Hatás feléd.  Hatás, ami az ok-okozat törvényének „uralma” alatt cselekszik. Egy rendszer, aminek törvényeit nem (csak) Te írtad.

Ha neveden szólít a család, benne van az addigi cselekedeted múltja, mit a család területén szőttél, szőttetek.

Ha neveden szólít a barát, benne van a múltad, miben az egymás közötti cselekedeteitek okozta érzelmi áradat lüktet, pulzál.

Ha néven nevez a „Nem barát”, az egymás közötti területeken belül, de a másik által, rólad megalkotott, de az ő saját,  te általad neki okozott érzelmi folyama vetül le rád.

Ha tudsz róla, ha nem, minden eddigi cselekedeted érzelmi töltete, mit másoknak okoztál, akarva, vagy akaratlan, minden, mit ez életedben gondoltak, képzeltek rólad,  árnyként kísért a neved alatt.

Minden gondolatnak, minden képzeletnek, minden kiejtett hangnak érzelmi töltése van. Minden mi ebben a világban megszületett azt az emberiség az érzelmeivel teremtette meg.

Még a te életedet is…

Ha a tudatosság felé vezető úton haladsz, vagy szándékozol, két lehetőséged is van.-Egyik, hogy tudatosan feloldod ezeket a hatásokat. Ami nem kis idő. Majdhogynem lehetetlen. Miközben oldod, folyamatosan kötik…

-Másik, hogy tudatosan nevet változtatsz és megvárod a változás törvényéből fakadó átalakulást, a természetes leválást. Persze az átalakulásnak is van egyfajta hatása, mi nem mindig kellemes. Miközben az új életed szövögeted, ami szintén nem egy „könnyű játszma”.

Dönts!!    De óvatosan!  Nem biztos, hogy az új életed könnyebb lesz. Bár már tudatosabban szőheted, bár már akár kézben is tarthatod.  De ismeretlen világba csöppensz. Hamarabb, mint gondolnád.   Bírod e? Viseled e? Vállalod e sorsodért a felelősséget?

Dönts! De fontold meg!  Nem egy cipőt cserélsz le. És vissza sem cserélheted.

-Ha unod az életed. Ha fáj az életed. Ha úgy érzed, hogy kiesett a kezeid közül életed irányítása. Ha már halálként érzékeled – Akkor ne várj!   De döntsd el előbb. Biztos, hogy az előbbi állítások igazak e.

Az eddigi életedet csak látszólag te szőtted egészében. Közösen teremtetett. Bár te voltál a fő alkotó, de az ujjad sem tud a papírra festeni ceruza nélkül…

Ha nevet változtatnál, az eddigi megszőtt szőnyeg, előbb utóbb foszlásnak indul. A szőnyeg, minek az eddigi múltad az alap színe, a szőnyeg, min a minták az éppen jelen lévő munka, barátok, a jelen domináns érzelmeid, de még az igényeid, kívánalmaid, magadról alkotott hited, stb… formáit tartalmazzák.

Hogy az új név milyen szőnyeget sző, az már csak rajtad múlik.

Egy olyan technikát adok át nektek, mivel megalkothatjátok Saját Neveitek.  Kizárva a múltatok, hogy csakis a jelenetekben születhessen meg.

Ez egy megtanulható, átadható technika. Minek a külső kézbe való átadása, (kik a tanfolyamon nem vesznek részt), nem túl szerencsés. Hogy miért, az a tanfolyamon kiderül. Ha részt veszel,mindent, mit ott megtanultál,  el kell felejtened. A részvételt a technika szabályai kötik…

Hogy a névvel mit ott megalkottál mit kezdesz, abban Te döntesz. Teszed, vagy elteszed. Ha elteszed, amikor felkészültél majd előveszed. Nem kell sietni… Ha teszed, tedd. De csak, ha felkészültél már.